Negyvennyolc méter mélyen 3.

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 14. 11:42  •  olvasva: 138

Alámerül a csapat, búrán tükröződő szobrok. Életre kel a történelem s a leheletem jelez, gyúljon pilács az elsüllyedt városnak. Betempóznak az uszonnyá lett lábak, ez az alja egy oromnak. A járatok szűkülnek, csak libasorban!

A sziklákon ázó repedéseken gyalogolnak az oxigén palackok. Óvatosan a békázással, mivel kevesebb a hely a lábaknak. A levegő félgőz alá parkol, a lebegő ujjak nem érnek talajt.


A szirtek keskeny járataiban akad a kéz, nem látja a lámpa a termet. Temetkezési helyen akadnak ki, megfogni azt a víz alatti gyufát! Tartalék gőzön a lányok hátán úszó tartályok és hol a kiút innen? A rések csak felfelé bugyogják a buborékot, minden más az oldalhajókban: bizonytalan illetve veszélyt sodró gát!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!