Negyvennyolc méter mélyen 2.

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 14. 11:39  •  olvasva: 131

Kézben a por folyik, aztán elmarad az üledék. Ragadozók köröznek, nem hallja őket a fül botja. Mozdul helyenként a víz a rácson, egy hosszú árnyék. A karból még nincsen kiejtve a szigony s biztat a fogása.

Megrendül az áramlat és kevesebb fény színezi a ruhát. Messzebb van a kalitkától a nap s gyülekező buborékok integetnek. A fenékre érkezve, a társam hol vert lábat? Szólítom, hunyorog a hangja. Az a körbeágyazott gát nem védi meg őt idelent mindentől örökre.


Végre karcolja a fület a kagyló, bukik le értünk búvár és uszonyt is hoz? Sérült kart kóstolja a meder nyelve, fel kell jutni a hajóhoz. Eltévedt gondolat karattyol, hogy húzzák a megrekedt testet.


Miért vagyok még mindig a tengerfenéken? Átfagytam? Megtörik a felszín, ezek ereszkedő lámpák! Emelik a karomat, a felhajtóerő? Távolodik a fenék, a társamat is kibontják a helyéről. A habok sűrűsödnek, árnyékok színezik újra a ruhákat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!