Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Naplemente 2.
MotoszkaDaniel• 2020. július 4. 01:41 • olvasva: 222
Foszlányok búcsúztatják őt, kinek ezer már nincsen belőle. Korommá égett az egyik sugara az óceán felett. Amelyik még nem égett azzá, pörgi ki magát a sülés után s hűtik a hullámok. A legépebb nyaláb az égbe szökell, de őt is küldi ágyba az alkonyat.
Mindenek kezdete úszik a hullámokon és a part előtt tajtékká válva melegszik meg mielőtt hátára venné a homok.
Lovas pihen a sétája melegében. Nyergében a barnulás hercegnője, ki meg kívánja tekinteni a tüzes gömb lenyugvását. Beporozza parti szemcsékkel az óceán vad hullámait, hogy így elnyerje a nagy vizek isteneinek kegyeit s ne borítsák be emeletes hullámokkal, míg ő s lovasa, az égboltról távozó tüzelő gömb tiszteletére érkeztek.
A pillanat kevés, hogy cseppek ne szállnának a nagy gömb háza felé. Ő azonban nem ázik.
A parton feltúrt homok hűl és a vörös mellény a hercegnőn megköszöni az óriás gömbnek, hogy megnézhették, ahogyan csendes tüzeléssel siklik aludni.
Törölt tag2020. július 4. 20:03
Törölt hozzászólás.
MotoszkaDaniel2020. július 4. 12:35
@Törölt tag: Megtisztelő olvasni az értékelésedet. Ez a mű úgy készült (általában lefekvés előtt van igazán módom alkotni, amikor elcsendesül a világ): Néztem, hogy ha megfelelő szögben szemlélem a fényképet: Olyan részek is látszódnak, amik többet adnak hozzá a gondolatokhoz. Égitestről, ha szólok az olvasókhoz márpedig fontosak azok, hol erősebb a tónus, hol árnyaltabb s halványabb...
Ezeknél a témáknál idézőjelben, nehéz a dolgom. Meg kell néznem ugyanis, hogy a kép mit emel ki esetleg magából 'úgy'?. Fény - árnyék játékok.
Törölt tag2020. július 4. 09:05
Törölt hozzászólás.