Muki az űrben 4.

Magasba nyúló bércek oldalain üget a lélegzetem, kint kószál a bélelt csizmám. Ott kajtatok a szigetelt ruházatomban, ahol a madár néha jár. A meredek hegyoldalak hallják a koppanást, ha itt a csákányt kezemből kiejtem.

A lépésem nem beszélget a szívverésemmel, mert nyílt terepen ténfergek. Az élet mosolyra fagy a csúcsok felett, azért a kanyonban a lábam alá nézek. Fagyban rekedt férfinak beszakadt a zsebe a több rétegnyi pulóverén. Mint egy alvó vulkán, annyit lélegzik. Az erszényt és a kollégámat talán meg lehet menteni. 

Körém osonnak az urak mellett a hölgyek, míg én a jégveremmel szemezek. A palack nyomja a hátam, a légzés mehet! A nők a legutóbbi portya után bekötözik vállamon a sebem.

A tüzelő gömb oltja a lámpákat, a hósapkákra ez nem hat. Attól kint még nappal marad! Körbevesz a tüdőm emelkedése a terjedő árnyék mellé. Tudni szeretném: a jelentősen ritka és lehűlt levegőn kívül, mi támadta meg a társamat!?

(Csontsötét 7. - Dead Space 3.)