Muki az űrben 3.

A jelölő oszlopnál ébredek ütközet közepette. A nap nem szeret engem, mert nyugszik le. Igaz, vidám pillanataimban is ritkán mutatja meg magát. Na, öltsük magunkra a mentőmellény zölden rikító csíkját!

Az akna köszön rám és már térek is le utamról, csak nem egy szigeten. A meteorok csapódnak a falon, a telítőkamra ugye nem zuhan ránk? A jégbolygóra kezdetét veszi a kényszerleszállás.

 

A denevérek üdvözölnek, hogy alszanak. Később porolják le a szárnyaikat. De a véremet inkább akkor se csapolják meg! A csontsötét ritkábban jön, most a tájban a hófedte hegyek nyelnek el. Mit keresnek ezek az óriási csápok a mélyből a testemen? Elkerülte egy szakadék a figyelmemet?

 

Betakarom az arcom, mert egyrészt abban meleg van. Másrészt a szellőzőnyílások alatt gyalogolok és ebbe még a légy sem száll be. Az irányjelzés nem a javadért lép a lábad elé. Azért, hogy ez miért van így, a kérdésedet felé intézd. Számomra nem szólt semmilyen szállóigét. Óvatosan, a lábujjaiddal tapogatva a zseblámpád őszinte erejét, ki kell kutakodnod a szétdobált kulcsok rejtekét. És ne feledd, mindig nézz a hátad mögé!

 

Egy kis zakatolás? De hova megyünk? A sín nem szereti a havat. Óvatosan, mert mögötted szállhat egy gránát! Lehet, csak árnyak vetették, de jobb a biztonság.

 

Lebegés be a börtönbe, hátha ott nyugodtan lehetek. Leteszem a hátsó felem egy tömlöcbe. Itt miért kell futnom? Na a mellékhelyiségben van talán nyugtom. Ossz sortüzet mindenre, aztán zárkózz be! Egy szobában reggelig mind a hárman elfértek. Erre a pár órára nézd el, hogy bizony a csajok időnként fésülködnek!

 

Engedd szabadjára a bányászod, arra nem támad senki emberfia. Körbenéz a zárkákban, folyosókban és a szabadban. Mire Te és a lányok felébrednek, helyezd vissza a csuklódra.

 

Halálsikoly hozza az estét fél perc múlva és sötét van. Amíg a lányok kávéznak s zárva tartanak, lábnyomra sem lelsz a hóban. A hasadékok benne tobzódnak, de ki lenne a közeletekben, amikor ez a hely elvileg néptelen?! Keressetek valami menedéket, mert sétál a sötét s araszol a hideg.

 

(Alvó zajok 8.)