Muki az űrben 2.

MotoszkaDaniel•  2021. január 26. 13:30  •  olvasva: 189

Megvakultam vagy megvakítanak? Szedni kell a lábat, pedig mindenem üres. Rám támadnak.


Méretesebb távban ér a kétség szárnya. Beborítja egész testem, csak futnom kell. Fel se ébredtem, és szaladok a sok teremben.


A véres villanyoszlop kéri, hogy üljek le. De van, hogy egyszerűen csak elém toppan. A járatok szellőznek, itt valaki megint követ?


A barátnőm érkezik a szeszből a józanodásba, a másik érzékenyebb s le is néz az üveg mélyére. A Csontsötét elhalkul, de a csajok hozzám tovább beszélnek: Semmi gond s fel a fejjel!


Derűsen a kijárat felé veszem az irányt, de nincs meg! Az ellenség a rejtekben a hamvaiból is újjáéled. 

A csarnokban szétnézhetek, de inkább fogom menekülőre! Ezek a kisgyermekek nem velem vannak, és álarc van öltve a testükre. 

A sarokban szemek várnak rám, csak ne azelőtt lengjen a karja be, hogy a tekintetem arra veszem!


Üvegkupolában remegek, a barátom lebeg itt holtan mellettem? 

Zsigereimben beszél a sötét, most nem üvölt.


(Alvó zajok 7.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!