Mosoly az Arcokon - Öt óra: A vadász gyűjt

Verőfényes napsütés és májusi derengés. Nem is indulhatna jobban ez a kelés.
Bevisz a májusi, aranyat érő zápor a kicsikhez és hívószó visz a Szilvi nénihez. 
Tanulónk van és hozzá menjen be a léptem.
A múltkorinál kihúztak a csávából s ez az utolsó esélyem

Belépek a kicsikhez s egy szép alakú,közepes arcú, de szép, vörös pulóverben pamlagon fekvő aránylag fiatal lány szipog. 
Hallotta, jól tudok mesét olvasni és rajtam múlik a sorsa. Könyvre sandít, hogy azt olvassam a gyerekeknek. Utána indulnánk a délelőtt lejártával a kisfiúkkal és kislányokkal a szabadba. Ezen az újabb, szép pénteki napon. A hét zárásaként.
Megilletődve fordulok az asztal felé, és húzom ki a széket, hogy popsimmal helyet foglaljak. Az arcokat nézem, kik engem néznek.

Kezembe veszem a mesekönyvet, átlapozom gyorsan. Körülbelül milyen témát vonultat fel: Két lány ül motorkerékpárra, hogy vadászhassanak nyúlra és vidrára. Szépek benne az illusztrációk!

Első oldal! Nyílik az ajtó és kezdi hangom a mesét. Enikő összehúzza lábát és próbálja leplezni idegességét, lágyan fonásban kötnek ki szép karjai. Engem figyel, hogyan tetszik majd a mese a gyerekeknek.

Az ajtón, ezúttal drapp öltönyben és díszkabátban zöld nyakkendővel megintcsak a múltkori úr lép be ugyanazon kísérő nőjével. 
A férfi legyint, hogy semmi probléma. Olvassam csak, kezdjem meg a felolvasást! Ők hátul leülnek a hölggyel és engem hallgatnak.

Számomra, Éva néninek ez az alig 45 perc 5 órának tűnik, de ezt a kicsik nem veszik észre. Igyekszem szépen hangsúlyozni, megállni ha kell és lekötni vele a gyerekek figyelmét, érdeklődését!

Mosolyuk jelzi Enikőnek, jól mesélek! Őket nézi, mennyire tetszik nekik ez a téma. Rájuk mosolyog mesém végén és megszólal: Ki tapsolja meg Éva nénit a szép meséért?

Enikő bemutatkozik nekem, nagyon megköszöni. Nem megy be az irodába panaszt tenni rám. Ő kezdeményezte a múltkor, hogy repüljek innen. De hozzá teszi, valószínű a rossz nyelveknek tudható ez be. Irígy és rossz indulatú ember mindenhol van. 
Menjek vissza a csoportomhoz dolgozni, ő most megpróbál a sajátjának úgy mesélni, ahogyan én tettem az előbb. 
Béla ugyan elment szabadságra s egész héten nincsen, de majd besegít nekem! Hiszen öten vagyunk nők!
Puszit ad nekem arcom mindkét felére s néz ahogyan eltűnik személyem a csoportom felé, aztán valószínű, természetes, hogy még ideges lehet. Mert karjait visszaigazítja fonásba. Szép járása van az új dolgozónknak, Enikőnek.

Most több időnk van kimenni a szabadba. Az eső, megöntözte már, arany könnyeivel, az udvart.