Moslék a gépben

Romok hátáról érkezve veszem viselt szemem ügyére a szentélyt, egy gyertyának lángja kelt. Miért méreget engem az oltár? Mókus ölelgeti a keresztet? Dehogyis! Ez imádott sertésem!

Azt mondják a hangok, a csövek elnyelik a pilácsom fényét? Szerintem sok olajat ittak, a lámpám bekávézva is látja a falakon izzadó pókot. Undorító egyedül botorkálni, én egy szerzetesre hagytam ezt a pincét? Árnyék járkál a lépteimben. Ki bántja a lányomat? Sikolyokban és izmos falakban gyalogolok.

Én szenet is bányásztam valamikor? Tiszta retek a szép szürke ingem. Masnira kötve egy jobb napokat is látott tőr nyele? Fázó lángok vezetnek lépcsők fekete sapkájában a fehér csontváz ajtóhoz.

Örömmel látom, a fiaim kovácsolják a rácsot az emeletre vezető ajtón. Ekkora a köd odakint az udvaron? Akkor becélzom magam csutakolásra, ez a nő mit bámul engem a szalon elején? Ő a kislányom békében s szép kalapban. Rohanok hozzá kérdezve, ki bántotta?

A pince ablakát szőnyeggel takarták be, mióta van itt szállodai világítás a por magányában? A lányom sehol a sötétben, majd hosszú utam végett elaludva villámlásra ébredek s a vihar közepette engedi nekem a vizet; fürödhetek. Vicsorgó orkok kalitkában. Azt mondja a gyermekem, zaklatói voltak és elzárta őket. A vicsorgásuk ajtón belülre nem terjed.

A srácaim meggyújtják a porban úszó kanócokat, a zárkából apjukhoz settenkednek. Koponyafejű csuklyás, talpig feketében irkál valamit a lépcső tetején madártollal. Koboldok lökdösik a csillárt? Magától nem szokott hintázni, még a korlát lábai is idegesek.

Olyan setét van itt. Görbült csövekbe botlik helyenként az ingem. Ez a szellőző a vállam mellé néz? Nem, a homálynak csak ennyi ereje futja nekem segíteni. A felrobbant kazánból ugyanis felém repül egy forró cső leszakadt vége. Vetődés liheg az éterben s a gőztől izzó darabba rúg egy emlős lába, csörömpölve a túlra zuhanva leesik.

Mielőtt belém fúródott volna, a németjuhászom segített ki. Barátságosan lihegve baktat a jobbomon tovább az alagsorból a kiállítás termébe. A kedvencem ez itt a vágat végében, a bosszúra éhes lidérc szobra. Egy ork még szabadon lehet? Ez friss fűrészpor a pára által megvilágítva az ódon kredenc szélén. Víziló makettje visít s már látok is egy árnyat futni e szalonból kifelé, de arra meg a barna medvék a mancsaikkal széttépik.

Az éjjel ontja a fényt, be se világít a gomolygás sejlése. A nővérem elől is menekül egy pocakos, kiskalapos ork. Ajtókat kísérel meg kihegeszteni, aztán csend lesz. És ez meg ki? Puskával a férje és kattannak a mélyben a villanyok.

(A csontsötétben 4. - Amnesia: A Machine for pigs)