Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Morajló Cseppek A Járdán 7.
MotoszkaDaniel 2020. október 6. 14:45 olvasva: 162
A csillag úszik az égen, tested lebeg a közlekedő vízen.
Felnézel, hogy láthasd, mi ilyenkor nem látható. Görcs érkezik vendégként a lábadba.
Másik uszonyod segít, a karjaid vonszolják csapásokkal ami most hánykolódik az áramlatokkal.
Gerinced osztja a bátorságot épségben lévő bokádhoz. A dolgozó szívnek súlya van, sebeidet a víz ilyenkor gyógyítja.
Eke edzi a habokat s a hullámok örömkönnyei lehelnek neked nyaklevest.
Ha nem fulladsz, dologtalan mentőmellény pallérozza a felhőket s ha nem barnák, befehéríti őket.
A tartármártás lehelete illatozik s lábszáradból a szálka a tajtékzó szigeteken mártózik. Ázott szoknya és barna pislogás, beszélő hajában behálózott vállak. Hajához szónokolnak a csónakok, az ujja hozzám beszél.
Száradó homokra érkezz ki s keresd a füvet, húzódik vissza a dagály. A mártás tartárja adja kinti papucsaitokat. A meteor megbotlik egy homokhegyben és lépjetek fel rá! Égaljon csüng az alkonyat szegélye, nektek elég a széle. Az árat csendre spricceli a víztükör, a fák szárazra húzzák ladikunkat.