Morajló Cseppek A Járdán 7.

MotoszkaDaniel•  2020. október 6. 14:45  •  olvasva: 162

A csillag úszik az égen, tested lebeg a közlekedő vízen.

 

Felnézel, hogy láthasd, mi ilyenkor nem látható. Görcs érkezik vendégként a lábadba.

 

Másik uszonyod segít, a karjaid vonszolják csapásokkal ami most hánykolódik az áramlatokkal.

 

Gerinced osztja a bátorságot épségben lévő bokádhoz. A dolgozó szívnek súlya van, sebeidet a víz ilyenkor gyógyítja.

 

Eke edzi a habokat s  a hullámok örömkönnyei lehelnek neked nyaklevest.

 

Ha nem fulladsz, dologtalan mentőmellény pallérozza a felhőket s ha nem barnák, befehéríti őket.

 

A tartármártás lehelete illatozik s lábszáradból a szálka a tajtékzó szigeteken mártózik. Ázott szoknya és barna pislogás, beszélő hajában behálózott vállak. Hajához szónokolnak a csónakok, az ujja hozzám beszél.

 

Száradó homokra érkezz ki s keresd a füvet, húzódik vissza a dagály. A mártás tartárja adja kinti papucsaitokat. A meteor megbotlik egy homokhegyben és lépjetek fel rá! Égaljon csüng az alkonyat szegélye, nektek elég a széle. Az árat csendre spricceli a víztükör, a fák szárazra húzzák ladikunkat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!