Morajló cseppek a járdán 5.

Vitorlázunk és az ágy kényelmét is Barbarával kipróbáltuk, most egymás ajkaiban úszunk, amikor arra eszmélünk, hogy a szél a barlangjából megindult.

 

Öt órakor ébredt ránk a hajnal, most alig múlt el negyeddel a kilenc s ajtónkon illedelmesen a kopogás fekszik el. Három perc múlva nyomom le a kilincset.

 

Matrózunkra nyílt a kabin és bólintok, izzíthatja be a motort. Azt mondja gyors, de érthető beszédében, ami soha nem hadarásban mélyül el, hogy hajózzunk fel az öbölből. Felhő nincs, csenget a szél. Ami viszont lehet, hogy megérkezett barnulni.

 

Én nem vagyok egy igazi kalóz az óceán uraként, de abban látok rációt a feltámadott szélben, hogy utazzunk feljebb s a munkásunk által előre vetített bajos vizeket kockáztassuk be!

 

A matróz, asszonyáért megy, kezét kéri. Azután mennek a hajó fedélzetére. Az asszony, mellette sündörög s nézi, miben lehet a segítségére. Erre ő csak azt reagálja neki az árbóc tetejéről, figyelje az eget. Pillanatra pár csókért a kadét leereszkedik a fedélzetre.

 

A szelet és viharát maguk mögött hagyták, a munkás s asszonya igényli egymás ajkát. Amíg abban úsznak s viszi a motor a hajót, pávián nevet ránk a dzsungelből, de nem ijed meg. Pár percre az alkalmazottam és partnere magukra fordították a reteszt.

 

Völgyek s mély fennsíkok között siklunk el. Nem kell kopogjak, feltűnik a hajós munkásom. Én vállalom, hogy kapcsoljon magasabbra a sebesség, ő leveszi az árbócot. Vissza nem tekeri, csak kisebbre veszi, mert e csodás, keletkezett tavak mély kútjai után remeg a víz. Át kell kelnünk a több szintre rovátkolt, óriás örvény körein.

 

Megkapaszkodnak asszonyaink a korlátokban. A hajótestre ömlik a víz, de nem áznak el a szivárvány körei. Ez tőlünk úgy öt kilométerre látszódik.

 

Kidob minket az áramlat egy nagy kiterjedésű, felszíni tóra. Kopogok a kabinba, mégse zavarjam indokolatlanul a dolgozómat. Konyhájából érkezik, nem kell kopogjak. Őszintén megmondom, amikor lépdeltem le a lépcsőkön, csak cuppanásokat hallottam.

 

Az otthonunk motorját leállítottam, a gyakorlott matróz bontja ki a vitorlát teljes távolságára és előttünk van egy újabb szivárvány. Asszonyát ölelve, az árbóc tetejéről megérkezve, mutatja nekünk, arra az ott egy más régóta nem működő vulkán.

 

Egy rozoga móló mellett haladunk el. Talán lehetett valaha járdája. Matróz s asszonya véleményezi ezt, ahogyan hullámunk cseppje elárasztja itt a partot: Ezt valamikor használhatták!