Morajló cseppek a járdán 3.

A hajósinas befészkel a hajónkon. A fedélzeten kap egy részleget.

Van konyhája, hálószobája és egy televízió készüléke.

Neki nincs nagy igénye, de buta sem. Munkáscsalád jövevénye.

Nagy meglepetésünkre kézen fogva érkezik egy megnyerő hölggyel.

Munkára jelentkezne. Én és az asszony leszerződtetjük négy évre.

 

Irány a tenger! A határok nélküli víz tömege!

Kikötünk egy szigeten. Itt újra köszön nekünk a móló széle.

Ez egy kisebb lakóhajó, mivel utazunk. Nagy csónak átalakítva lakhatóvá,

nem utasszállító!

 

Az árbócon lóg most a tevékeny úr és a távolból ő ezennel a felhőfigyelő.

Az óceán kapujában sétáját futja a kellemes szél, sehol semmi ami eltakarná a napot!

A szerződést az ismerősöm aláírta, étkezése állva. Nyolc órában vette fel az asszony, kivel ágyamat megosztom s akivel csak kollégák vagyunk. A többit még nem tudjuk.

De így négyesben is élvezzük az utunk!

 

Két napot töltünk el a sziget szélén,

vihar nem jön errefelé.

Leírhatatlan tánccal lengedeznek itt a trópusokon a pálmafák!

 

A második nap délutánján kéretem fel az inassal a horgonyt.

Hajózzunk vissza a járdára,

a helyi lakosok szóltak,

estére vagy hajnalra várják a frontot!

 

Én és az asszony pár nap múlva szeretnék ide visszatérni.

Itt olyan nyugodt s szabad minden

és szeretném a nővel felfedezni a szigeten elhúzódó, távoli dombokat!

Ezt meghallja az inasunk. Hát persze, hogy ő is bejárhatja velünk!

Elvégre nagy hajónk működéséért és fenntartásáért az ő szakértelme elűzi gondunkat.

Másnap kora reggel megkérem az asszony kezét. Nem utasítja el, időt kér!

Csókkal a gyűrűt elfogadja, hogy ha jövőre ugyanígy tudunk hajón élni, ismét intézzem felé a kérdést.

 

Bő egy hét telik el és a nagy óceánra most már, meg inasunkkal s asszonyával, újra mehetünk a habok közé.

Ha Poszeidón nem szól közbe, szeretnénk itt lenni egy hétig!