Morajló cseppek a járdán

Ha csók kínálja a hídját, szállj fel a hajóra.

A deszkákat később is megépítheted rá,

Te csak bízd magad a templomra,

Isten szerető kezeire!

 

Az élet ajkai mászhatnak rajtad akármeddig.

Az addig simogat téged folyásával,

míg táplálod a szeretetét!

Ha behorpad vagy megreped a deszka,

a bizalom továbbra is megvan.

Ha viszont beszakad,

te semmilyen mély puszit már nem kapsz.

 

A deszkák sorát el nem mossa semmilyen vihar

s csak hosszútávon korhad.

Örökké szeretnéd, hogy a bizalom csókja égessen?

Biztosítsd hozzá a tüzet,

nagyrészt magad legyél a kapitány.

Indok nélkül ne tegyél másnak alá.

A deszka uszadékká lesz,

ha nem ápolod le legalább szökőévente.

Cserére mindig igény tartanak a szögek.

 

Rivális hajó húz el melletted

vagy szemez veled?

A neved a semmi legyen,

az arcod a végtelen,

a beszélt nyelved pedig állandó változásra készen!

 

Hogy mit nyersz ezekkel?

Megmarad a szomszéd hajója s a Te cirkálód is kapja a habokat,

és az élet szerető bókja a sebesen vágtató ló nyergében,

továbbra is fújja ajkadra azt,

amit az életben sok embernek adtál.

Tested lehet dologtalan,

ha egyszer úgyis érkezik a passzát hátán a Sors újabb csókja!