Mi Van Alattunk?

Elemózsiát és bambit bekészíteni, pöfög fel a busz. Merre viszi araszolásunkat az út? Balra tart s hegyek sorakoznak a kerekek alatt. Mássza a vonulatokat.

Fél évezrede őrzi Mátyás fia lován a főteret, mögötte srégen dzsámi színesíti a megye székhelyét. Ahol az utak esnek a völgybe, hosszú utcák ölelik maguk mellett a járdák szegélyét.

Itt a dombok asztalitenisze mérkőzik helyenként és ha a hálóba ütközik a labda, a menetszél söpri fel a lankákat illetve csúcsokat.

Topogó talpak a nap végére, innen belátni mindennek a tetejét és ösvényét. Állandó vendég az áramlat. Nem beszél, de mindent örömmel mutat. A világ végére sem kell elmenni, hogy az ember káprázatát rabul ejtse az alföld párnája.

Záróra kattan, nagy a mélység. Mi emel a madarak felé? Majdnem látni a torony alját! Nyargaljanak a léptek lefelé, letesz magától a kéz. Ijesztő ilyen hirtelen ez a nagy kilátás, megtapasztalni a párkányról is elég!

Fel minden nebuló leérve innen az autóbusz lépcsőire. Irány haza e mennyei nap után egy megyével keletebbre. A pihenő ormok nézik az időt, mikor jövünk esetleg újra. Harang nem kondul, de az utak fújnak.

(Osztálykirándulás általános iskolásan Pécsett.)