Mellpolitika

Csak a róka tud ilyen csábítóan nézni, és levedli a bundáját? A szemeit éppen hanyagolja. Nem kell az a bézs pasztell a vállakra, összetett kézzel támasztja a padját? Befonja a tekintetet, a férfi szemeket leszámítva mással nem tárgyal.

Hajtogatott tincs a ráncolatlan kéz gyűrődésében, üzletel az árnyékkal a dobott haj bottal tántorgó mandzsettája. A szemfüles fül elbújt? Nem, csak támasztja Őt arcnál jobb mutatóujj. Egy patent hever a csuklón gazdátlanul, a túloldalon támadhat a szél és hűsbe csomagolja a pántot. A nyár most elfekszik s éppenhogy fázik, testére takarót burkol és ez a mosolynak még nem alkony.

A váll kavar a mellkassal, ne gyűrje össze a port az augusztussal. A melír szól a hajnak, még ne őszüljön s ne búsuljon. A vénasszonyok nyara erősítő szellőt fúj, hogy hajoljanak csak meg levegőért a pántok. Kell is a lazítás, fárad a lián bal oldalt. Jobbra a megbékélt dombon a völgy alatt a kalászok évszaka aratott, lehunyja az álmos és behajoltnak ható kebel alatt a szemét.