Mellmese 2.

Szét fogok főni a sivatagban már az úton, előtte lehűthetem a testem a vízparttól tükröződő korlátnál. Még ez is meleg, viszont elegáns e drapp szandál. Mögöttem az égbe mutatnak fel az épületek felhőt karcoló csúcsai. Görögtűzként esnek a mederbe szoknyámról a szmog fényei a ziláló tükörre. Fekete macska szeretne rajta lenni a képen? Nem, ez a korlát árnyékba borult része.

Le kellene nyűgözni a pusztában az olvasókat, ők sűrűn hordanak a kobakukon bő lepedőt. A ruhatárasom nem ad sok ruhát, húzom magamra a göncöm s már távozom is a tükör véleménye mellől. Testem és vállam mellé hintett nyárias kardigán lóg a szélben, szívdísz hidalta bájak levegőznek. A leomló hajam balról melírban melegszik.

Holnapra már nem szükséges így levetkőzni. Különben is, tetszett a magazinnak és másnap a dekoltázs beszél az objektíveknek barnult has nélkül. Tegyem kik kékfélében a vállamat s egyik oldalra lökhetem megint a tincseimet. Most bikinivel üljek négy csaj közé lila mosollyal, napszemüveg nem szükségeltetik feltétlenül.

(Proksa Szandra volt szépségkirálynő három képe előtt tisztelgés)