Megbolondultam az árnyékban

A fekete lyuk nyelte le őket?

A másodpercek kergetik lefelé a napot,

a percek mellettük róják lépteiket.

A járókelők autója szökken. 

Árnyék sejlik a közelből, 

de nekem csak árnyak csörögnek.

Betűk mutatják magukat, melyek maguktól ragadnak. 

Előttem a szép tarka zacskóban kettő perc.

 

Meleg tea csörög rám, hogy igyak. 

De szomjamat a várakozás nem oltja.

 

Érdekes fintora a Sorsnak, hogy portyára viszi a kulacsomat.

 

Elnöki lakosztály önti nyakamba a paprikást, de jobb egy hajléktalan szállónál.

 

Lehajtom kis aranyos kobakomba a konyakomat, a kanapém meg álmot pofoz alvásomra.

 

Távozott lelkem nem leli a postaládát, csak hivatalos közeg telíthette meg a szekrényben a leveles ládát.

Az előző kettő úrihölgy lehet, szívesebben lakna egy levélszekrényben?

Nekem tették nálam szívességüket múltkor is. Abban az őszi hónapban. 

Az idő lakása sok mindenre választ, a vendégek szellemei addig is várakoznak.