Mary, a kalóz 3.: Dödör partjainál

Zsákba a fejet. Lökd rá a deszkára. Ne lássa, merre viszed. Mire feleszmél a viharra, kardod szúró bökdösésében a kormánykereket kapkodja ki a vizekre.

Pisztolyok dördülnek, de ágyúk is köpködnek? A kincsestérkép a szigetre hányja a hajót. Amíg a kalózok abban révülnek az asztalon, az elrabolt fogoly elfoglalja egyik kabinjukat s lop magának egy kardot.

Egy nővel nem bír el a kapitány s kettő matróza? Mire erre ráeszmélnek, az árbócon elsőtisztnek a rabló lány parancsot ordibál. Kettő felesleges, felbujtó másodtiszt, Őt áthajítaná a korláton. Korábban kell ehhez felkelni, mert lábak rúgása s az árulók most éppen ismerkednek az óceánban immár a cápákkal.

Ki ölelheti magához a kincset? Óvatosak legyetek, férj és feleség. Tudjátok, hogy tolvajok között nincsen becsület. Járjátok körbe a terepet, nehogy átkozott érmékkel ütközzön gyűrűiteken az ujjaitok, a falánk kezetekkel. Lökjétek előre szolgáitokat. Sújtsa őket elsőnek az érintő büntetés, hogy vár – e rájuk örök szenvedés?

/Vitorlát bont a tenger 4./