Majdnem Egyedül a Sötétben 5.

MotoszkaDaniel•  2020. november 7. 21:32  •  olvasva: 191

Testvérem, a napvilágra ki tudtad tenni a térded? Repülői engedélyedre én nem teszem rá a kezem. Lovag erejét szívja homokban a fekete sötét paca s az reméljük: Nem a nap lelkén szárad! Megszúrták a járat szívét, gyomra alatt terjed az émelygés?

 

Barlang nyugalmát zavarja fel a fertőzés, holtak szellemét szabadidős székre tereli az arctalan fény. Üreges koponya pálcája nézi az óráját, mikor távozzon a sötétedés? Az alagutak alszanak, ott mélyen? Mintha úgy látnám, semmi nem zavarja pihenésüket. Egy eltévedt szem ébred fel s készülődik vissza, alvására, párnája cseppjén.

 

Az odu anyja, a vezető őr. Előtte az óra kéken izzó ébresztője s hangolódik, a jóval későbbi kelésre.

 

Naplemente örvénye torpedóz meg egy épületet, melynek leboruló fénye francia színekben lengedez. A pecsét lenyomata nyelvet nyújt és jókedvhez egy szemet behuny.

 

A boltív megterítette a ciklámen asztalt s zöld borulásában vonultatja fel előttem kavalkádját. Álomba merít, mind a két: gyönyörű gyertya. Akkor is, ha az egyiknek már alig van alja. Fehér kereszt a boltozaton, gyalogol körbe a forgásába.

 

Tüzes nyíl nem kíméli az erkélyemet, jómagam a készülő vihart kettő emelettel lejjebbről kémlelem. Remélem a vesszők épek s nem sérültek, a szélen ugyanis vért felfedezni vélek, mely e hüvelyen szeli lefelé a lépcsőket. 

 

Sivatag szeme dörzsöli a szemedet véresre, Te innen a fényre még nem érsz fel! Életed gyújtod egy szál szeglet világáért? Inkább ne tetted volna, melletted valaki ezt halálra sínylette. Valamikor e kalandort a szabadulás vágya éltethette.

 

Egyik lábad az estében, másik a mélyben? Ez könnyen meglehet, mert amerre most társad a félelmed: gyakori vendégek a denevérek! A fészer ajtaja berobbanhat, téged viszont újra az átfogó éj ölel.

 

Világra éhezel? Megérkezett! Pestis pecsétjével a kezedre. A kézmosással igyekezz, mert bal középső ujjadra hernyó telepedett! Az előtted lévő harcos útján csak egy vérömleny, amit talál a szemed. Omlanak a falak, és mindenütt: hullanak a törmelékek.

 

A homály veled ül le a szürkületben s odaráncigál a pár fokos, halvány lépcsőzetre. Ez is addig látszik, míg a gyufa szála égni tud a kezedben! Elfogyott alóla a síned? Pótold a szálat, különben meglephetnek vagy orra esel! Tetszik a sötét romantika? Gyönyörködj kicsit benne, mert utána nincs, amit nézegess. Elfogyhat a gyufád, mind az összes!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!