Majdnem Egyedül a Sötétben 3.

Édesanya a lépcsőn lefelé lohol, minden futólépése Károly után dobog. A jelek világítanak. A remény ott van az összes, fellelhető fokon.

 

Ferde farok árnyék libbenésében terel minket a csiga lajtorjája. Pont ezért haladunk ügyesen, ha fal mellett osonunk s a tempónknak néma a visszhangja, nem pedig a téglák csörgése. A villás bojtú ragadozó teszi ránk kezét a sarkokon. Ha nyála csöppen: Addig iszkoljunk onnan, míg nem vörös a padló!

 

Ha jegyet váltasz a túlvilágra, síkok között rekedt démon állhat ki némely szirtből. Itt soha nem kel fel a nap. Keresd az örök élet gömbjét s cserébe a holtak földje alól nem a tehén vészjósló bőgése fogad.

 

Ha istennőt éltetnek a lányai, jó helyen masírozhatsz. Elátkozott gyermeket vedd magadhoz. Zárd le a kapukat és hagyj magad mögött minden holtat.

 

Hajlik kulcsra az aranybánya ajtaja, hagyjuk az élőholtakat magukra. Az ő lelküket majd más felszabadítja. Te rohanj fel a fényre, egy gyermekedet már eltemetted ott a mélyben.