Magyom bolgyója 3.

MotoszkaDaniel•  2021. április 23. 12:03  •  olvasva: 150

Eltelik kettő esztendő és útban vagyok a területre. Vezetem az űrhajót, mint rangidős. A húgommal érkezem meg.

A kis lakot szétszedték, össze van gányolva. Homályban és lassan megy a lépték, na merre van ez a bánya?

 

Kergetőzöm a jegyzetek lapjain a vonat egy épen maradt vagonjában, apát s anyát más helyre vezérli a teendője. Egy hajó van, arra kell vigyázni a magányunkban. Ahonnan én múltkor előkerültem s magamhoz tértem egy madárkalitka majdhogynem szellőzőjében, az volt a többszintes tárna előcsarnoka.

 

Most őszintén, itt mit lehetett termelni? Jobban ki van halva, mint az egészséges teknős páncélja. Én várakozom a folyosók tetején, belélegezve a félszennyezett levegőt. Alig merek pislogni.

 

A húg megnézi, mi maradt abból a házból. Tapogások érkeznek a hátam mögé. Azt mondja, szörnyek hullái, túlélők krákogása a pincékben. Hozzájuk segítség kell illetve mentőt hívni. Az egyetlen másik kijáratot ellepte a beomló fal.

Egy véres arcú siklik hozzánk, mi megyünk le és tovább a vágatokba. Egy megviselt és fiatal férfi, no meg vele: a használható csákány. Siessünk, mert az én idegbotjaim sincsenek acélból. Azért tudni akarom, miképpen és mit játszik velem erre a gyülekezésében megérkezett sötét. Nő vagyok és törékeny, akárcsak a dögös testvérem s igyekszem most keményen.

Csak egy gondolat zakatol bennem szüntelenül az agyamban, ahogyan haladunk lefelé a középirányba tartó kabinban:lehet, hogy van még az ördögtől is rosszabb? Egy börtön feltört rácsa rajzolja ki magát a szakadozott köveken, suhanva az egyes emeletekben: Ez most tömlöc vagy vesztőhely?

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!