M A T R I X

Bizonytalan jövőbe formálódó mondatok keresik a világban azt, ami elveszett. Súrolja a levegő az éter minden környezeti sarkát, csak Zion valamilye nélkül a semmi nem fog élni. Neo eszméje mérgezi Smith megtestesülését, ami a sekélyes terv megfoganásához elég. Oszló felhők a gondolkodás füstjében s Meroving egy szétvert rádiótelefon után asztalán a vezetékes telefonja előtt hintázik székén, hogy az ihletet adhat. Működik is a dac elhessegetése? Nem Zion hiányzik neki, hiszen Smith-t sem tisztelte. Hogy mi érdekli őt, csak az őt körbevevő apró kalandokra éhes s néhol zöld füllel tanuló tanítványok elméjében kerül rá világosság. Megzavarodott dühe, hogy nem tudott Neo-n felülkerekedni, a neuronok felélesztésére ösztönzi szürkeállományába és ki kell fáradnia undorító cipőjében. Nem szereti, pedig szeretője szerint az a legszebb.

Egyvalakit kell megvárni és tervezés. Újra, de a mibe. A férfiak kérdeznek, de azok a válaszok is hangzanak el? Ami előrébb viszi a forrás jövendőjét? Meroving elborul az arcába, még a nők sem hozzák lázba a gondolataikkal. (pedig akad itt pár dekoltázs. A Mátrix régi szellemisége nélkül Meroving gazdátlan. Csak nem fontos lett neki hirtelen a relatív erkölcs vagy a hozzávetőleges szeretet? Ezt túlzás kijelenteni, de a hiányérzetet érzi és csak letelepszik pár nő közé, hogy az indulatát megossza velük. Fel-alá járkál, de nem sűrűn. Örül, hogy meghallgatják. Alig simogatja a derekakat maga mellett s tovább nem megy provokációban. Mesél és mesél, de a végtelenbe? Egy dús hajú napszemüveg veszi le ókuláréját, megnéz egy felvetést rajzon. Hogy milyen lehetne egy... valami újabb Zion. Ha nem lehetne visszahozni. A dekoltázs polcolódik s eddig is fel volt oszolva a kapu, azonban szó hagyja el a mondatok sűrűségét. 

-A gépek nem ismerik a vágy fogalmát. Szükséglet szintjén sem tudják értelmezni a kötődés láncolatát, igaz? (Ránéz reagálásra várva) A levett napszemüveg nézi a vázat és a görbe mondatok, talán értelemmé formálódnak. A lány csak sóhajtva szuszog, helyenként teljeset lélegezve. Rajzolás jön és elmélkedés. 

-A mesterséges intelligencia nem a kérdéseken száll, a válaszokat uralva fogan meg bennük a rendszer folytonossága. De szerinted is van bennük létezési igény? Nekem azt mesélték tudod, hog Smith ügynök a primitív értelemmel bíró indulatát adta az őrszemek seregéért és bizony kérdezett. Még ha nem is sokat. Én tisztelem a törtetését, azonban a ravaszsága a véleményem szerint átlépett egy határba. Egy margóra, ami a saját kontinium végzetét helyezte alvásba. A mi szemszögünkből, és az univerzum maszatos tükörjében Ő halott. Az elméjét a Mátrix öleli. A szakadozott, tépett Mátrix. Az a hálózat, ami vérzik az összes elektronikus sebében és képzeld. Azt mesélik az orákulum viszonylagos holtában is, abba a hálóba: Nem juthatunk már vissza. Zárójelben mondom: Pontosabban vissza, de az sok lemondással járna. Más győzelmekkel és eredménnyel. Válaszolok a kérdésedre (A lány a nyakát simítja figyelő pillantással, pislogással és újabb levegőt vesz): A Mátrix fenntartható a világában örökké. Én megvallom neked, hogy tetszik. Nem kívánok olyan értelemben szabad lenni, viszont Smith ügynök idézőjeles makacsságával sem értek egyet. Egy kevesebb kötöttségekkel bíró átfogó hálózat lenne a nyerő. Kell egy rabiga, ami azokat a tudatlanokat odakint... határok között tartja. Elképzelhető, hogy egyszer a Mátrix maga is semmissé válik, de addig még a szabad mindent áhító embereknek sokat kell tanulniuk. Mind szorgalomban, észépítésben, fenntarthatóságban és elhivatottságban. Neo hitt ebben, csak én szerintem sejtem. Hogy miért történt ez. Túl szövevényes még a Mátrix. Nem tudta teljesen áttörni. Szerintem az áldozata nagy, erre viszont tömegesen nincs felkészült elme. Ebben a világban. A gépek nem döntést hoztak, hanem alkuba mentek bele, amikor Neo Trinity-t igyekezett visszahozni. Mennyire...? Ide mi ez, amit tettél? Mi ez? (A lány tekintete elkalandozik, azonban szabaddá teszi. Egyik vállát csak és félmellkasig, aztán...kezét nyújtja félénk puszival az ókuláré arcára)

-Grudia vagyok. Neked van neved?

-Én... Beol, és... nézd. Meroving beszélni kíván? Dühös csalódottságot látok benne, de mintha felállni készülne. Hogy hozzánk szólhasson.

-A gépek nem lélegeznek, csak jeleket bocsájtanak ki. Szerinted, milyen lesz a válaszom? Hallgasd meg (szélesebbre tárja a kaput. Meroving ebből semmit sem lát, nem is érdekli, Beol kinyitja a zárat? Hát a kilincse már fénylik és igazi illattal. Beol-ra néz Grudia, szeretné látni a hatást.). Smith túl sokáig harcolt, de a MIÉRT? A multipzálódáshoz egyetértésemet adom, de az orákulum szellemi kiiktatása hülyeség volt és értelmetlenül veszélyes. Mi van, ha nem jut többé a saját értelmezésbeni értelmi létében értett haza? Nem mindig célszerű mindenhová benyúlni és befertőzni a tisztát (annyira lassan fonja keresztbe a karját, hogy szinte észre se venni s különben se az a lényeg, a polcolódnak fel a kosarak, így meg ügyesen a ruha mögé szorulnak a pántok. Mi történik? Beol Grudia-ra figyel és mit lát? Beszélő szemeket csillogó pupillákkal.) A Mátrix nem arra született, hogy elhivatottan eldöntsön minden kérdést. A relatív semleges állandó s viszonylagos sötét döntésekért a biztosan haladó piszkos fénybe. Homályossá lett az üveg, de ezzel Neo harca nem ért véget. Szerinted, ér valamit a véleményem? Hm? Beol. Igazad volt, Meroving szólni kíván, de még mindig csak készül. (Grudia igazítja a haját, aztán csúszik vissza minden fonásba. Találkoznak pillanatra a tekintetek, a fonott kosár megszűnik a test folytonosságában. Grudia a papírjára néz a kemény felületen és Beol szemeivel találkozik véletlenül, amikor feléje néz. Aztán pedig rá.)

Grudia lassú, de magabiztos táruló ajkak között kúszik. Miért fejezte be Beol? Ő félénk, nem tud ellen-naszádot létrehozni a válaszért. A mosolyba menekül és az öltözéke mondataihoz ellencsapásért. Harctéren a pántok s a sötét öltözék. Ne gyorsan simítsd magad, lassan! (Beszélget magával). E világban nincsenek elszabadult kosarak, de közlekedő kérdések igen? Beol azt szereti, ha a polc folyton mozog? Hát az nem leküzdhetetlen akadály egy olyan elbukott világban, ahol Smith egy küldetést elbukott, viszont mindent jól cselekedett véghez? Dehogyis! Csak, ha már itt tartunk? Tökéletesek a gépek? Amennyiben ellenőrzés fenntartására lettek hivatottak létrehozva!? Tökéletesek, de ők érzelem s a vágy mindene nélkül strázsálnak metropoliszokban. Az ő szemükben nem vér folyik, ilyenkor egyszerűen lejárt egy rendszer ideje. Aztán lép a helyébe egy másik. De mindig lesz értelem, amelyik választ ad a kérdésekre. Csak kérdés, a mindenkori építők, építészek között lesz objektív megnyilvánulású?

Beol a kulccsal nyitja ajkait a sietett óvatos hajoláshoz. Miközben ügetnek viszonylagos vágy kibontakozásai Grudia-n azon gondolkodik, a teste a nagyobb katalizátora az ember hiszékeny vágy tengereinek vagy az arca, amelyre szőke haj simul? Nem húzza el sokáig ezt az eszmét magában, mert tartózkodó nőneműnél lehet egészségesebb a távolság megtartása. Nem is kap cserébe ajkat a híd megjárása után, de tekintetet igen. Ezt nem érti Beol, de nem vitatkozik nagy és helyenként érdekes összefüggések megértésével. Azt megoldja majd helyette egy másik értelem. Néz maga elé Grudia és helyenként Beol-ra. Kiteszi a kirakatot, aztán masnira fonja de most gyorsabban alatta a kötést. Bátorítja magát? Éhes az ajka és azt miképpen csillapítsa, akiben a gátlások nehezen oldódnak? Megnyomja a padlásokkal Beol-t és vajon engedi a számára azt, amire Ő nem számít. Beol-nak meg magától értetődő? Kettő válasz simul az ajkára, e hullámokat követi. Alig észrevehető mosoly Grudia arcán, és... kezd csendesülni az ami eddig zsibongott.

De mennyi idő alatt némul figyelésre a hallgatóság? Az eszme megmaradt magvának tagjai figyelnek és kasztba rendeződnek. Nem ezért ment vissza Beol a sajátjaihoz azonkívül, hogy ez a szabály. Bizonytalan, félénk, gátlásos lány rendeződjön csak a sajátjaihoz. Grudia-nak jobb a testi felhozatala az arcánál, ez az igazság. Na, a szemei nem elhanyagolandók.

Miután Beol megbizonyosodott arról, hányféleképpen tud lökni s helyezni egy kosár... Most ugyan mi a rákfene az, amiért össze lettünk hívva? (ezek a gondolatai). Smith ügynökről nem kell beszélni. Több, mint szétvert mindent, ami a mindent jelentette volna az emberiségnek. Bevégeztetett. Amiben Ő semmit nem lát, azt Beol elkezdi jegyzetbe foglalni. Hogy mi az, aminek a száraz jövőben és e bizonytalan jelenben van értelme és mi az, aminek nem. Rajz nem szükségeltetik, ez a sétáló értelem nem akkora agytröszt, hogy harmadfokú egyenleteket vázolna fel az előadásában. Még egy álnok is elmét részegítőbb nála. Ő egy kicsinyes kiskirály, de ezeket megveti a Mátrix. pedig annak aztán nincsen szíve. 

Az utolsó egy órában fórum van. Kérdezni lehet. A kasztok oszolhatnak. Illatot érez Beol a háta mögött. Elkalandozik a szeme, de gyorsan felnéz. Grudia feljebb, de nem begombolkozva érkezik kérdő csillogó szemekkel a dekoltázsában. Idejöhet - e? Nem fogja zavarni. Egy piciny találat fél lassan Beol ajkára, több nincs is. Olvassa azt, amit Beol írt.

-Ez így nem lesz jó. (csóválja kicsit a fejét) Van ennek egy icipici agya, csak azt sem használja. Tudnám, hogy mire meg, hogy mit eszik rajta a szeretője. Már amennyiben ki kívánjuk terjeszteni a gépek ölelésében azt, hogy kötődés. (Itt elmosolyodik Grudia) Ez itt mi? Ezt is sikerült leírnod? Hadd nézzem. Beol, igaz? A neved.

Mosolyog Beol. Ő most nem kezdeményez csókot, nincsen ajak-ellentámadás. Beszélgetnek és a simogatást választja. Grudia módjával engedi, hogy mehet máshova is. 

Le sem kíván lépni a szószékről Meroving. Annyiban igaza van, hogy kell egy újabb támasz. Neo-t nem említi, csak utal rá. Ki sem mondja a nevét, az elmondottakból lehet rá következtetni. Elkezdenek felállni a kasztból, de azért marad a hallgatóság háromnegyede.

A létezésünk értelme a szükséglet önnönmagunk megértésén túl. Számtalan világ alrendszerei ugratják tudatunkat s tőlük egyvalami különbözteti meg az aktívan hiszékeny emberi fajt: A derű, a humor és az ironizálás mint úgy. Maga. Van, amit már értünk és van amit soha nem fogunk. Van, amire már tettünk lépéseket és van, amit engedni tud a Mátrix. Van olyan önző tulajdonságunk, ami még a gépek előtt is érthetetlen. De ki mondta, hogy ez egy tökéletes világ? Legyen, valaha is olyan? Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, hanem mindenkinek. Mindenki számára, akiben létezik remény. Alkotóvágy, készség és nyitás az újra, a régi megőrzése közben. A dekoltázs nem fogja eltakarni a világ hazug önképét, de az valaha meg is fog történni? Nem hinném, hogy sokan foglalkoznak a Mátrixban azzal, hogy a lázadók mekkora része nő vagy éppen férfi. 

A gépek Smith-nél voltak a legnagyobb biztonságban, csak mohósága testet öltött nagyobb mértékben a becsvágy és azt kell mondjam: A dicsőség mezején is. Benne annyi érzés van, mint egy éles drót élében. A mesterséges intelligenciának csak kezdete van, vége nincs. Ebbe a tervbe is csúszhat hiba? Az építész szerint már(!) azzal kezdődött. Rendszerlyukadásnak érzi és tartja az orákulum megalkotását. Neo tévedett, de a szó klasszikus értelmében nem bukott el. A gépek vesztettek és szerintem az építésszel találkozik még, csak más értelemben, formában és létezésben. Azt nem az én dolgom megállapítani az ő egykori mentoraként, ki is terroristaként van nyilván tartva, hogy az építész bárminemű értelemben bűnöző-e. De ha engem kérdezel, az ügynökök szempontjából az. A mi, az emberek szempontjából egy szükséges rossz a jóhoz. De érdekes, hogy különösképpen nem méltatja Smith-éket. Vagy azért, mert semmik a számára vagy: azért, mert egyszerűen beépítette a rendszerbe. Az őrszemek is változnak? Nem az hivatásom, hogy egymagam ítéljem meg az M.I. tudatának bűnösségét vagy jó oldalát. Létezik olyan? De ez az egész azt állítja, hogy érzi a szagomat. Nem hiszek abban és soha nem is hiszek benne, hogy ez a kontrollált közeg a saját neuronjain kívül érezne bármit is. Ő csak ott lőtt túl a célon, amikor az egyetlen hidat, ami a folytonosságot biztosította volna a számára, mondjuk úgy: tökéletessé akarta tenni? De a gépek ilyen meghatározásokat nem ismernek fogalomban. A lényeg, barátom hogy maradj az elhivatottságnál és az álmaidnál. A gépek az ellenségeink, azonban nem a megtestesült a gonosz. Minden rendszernek van hibája, bár a megérzésem szerint az építész ideje is hamarosan lejár. 

Változnak az idők fogaskerekei és azt mondom a számodra: A gépek legfeljebb akkor éreznek vágyat a szerelem előszobájában, ha azt a tudatot az érzéshez felkeltik bennük programokkal. De miért akarna bárkit vágyakozást üldöző gépeket látni a Mátrixban? Ott nincsen megfoganás, márpedig ez vinné előre a Mátrix-ot. Érted, mit mondok? Most későre jár, keressük meg a szemhéjunkat, ilyenkor ébrednek az őrszemek. Jó éjszakát kívánok, Grumilla. Mi ringatózik látványosan a kosárban, valahányszor lép? Ezt teszi az emberi lényt emberré a gépekkel szemben, csak ez az egyed testileg: jobban ki van már fejlődve. (Ő Grudia nővére és figyelemmel hallgatta Morpheus fejtegetését) - És van még remény, tanító? (Megmutatja neki mindkét kosarát a szem pillantásának erejéig)

– Grumilla, a bizalom mindig jelen van ebben a töredéknyi világban az értelem még hogyha halvány sugarain is. Mi tudjuk és ismerjük, hogy a szenvedélyt mi teszi azzá, ami most az én szemem elé tárul. – Most karba tett kézzel tettem karjaimat a testem elé s érzem a polcolódást magamon a nyakam alatt. Feszesebbre állítom és az egyensúly csordul, de ha lenézek magamra, akkor is egyben vannak a hegyek. Csak örömkönnyek zúdulnak és fák hajlanak fölé gerendaként. Tartják az egyenletben az egyenlőségjelet. Ez jelent valamit? Második kérdésként. – Azt Grumilla, hogy mindig van remény a jobbra a rossz megannyi töredéke között és őrizni kell a bércek oszlopát. Védeni, óvni, hogy sok oszlop legyen még. A polcok különböztetik meg a lázadók égő eszméjét a lejárt, de állandó rendszerek között s élve illetve amíg építész valamint építész váltja egymást. Nézz le kérlek innen, oda le. Mit látsz? Zuhogó esőt. Egyszer az is eláll. Itt bent pedig, száraz felületen vagy. A soha csak a mi képzeletünkben létezik. A gépek ezt régóta tudják. Igyekeztem újat és sok bölcset, megújítót mondani. Érted jöttek odakint. A szüleid gondolom. Sikerült a számodra építőt előadnom?. – Azt hiszem igen, mester. Kezdem érteni a Mátrix miértjét, …és folytonosságát.