Locsolás

MotoszkaDaniel•  2021. november 8. 22:21  •  olvasva: 120

Amióta nyúl a nyúl, illatban fürdenek a néha kátyús mezők s néhol befigyel a vakond. Hol veszett el a fű illata? Az utcák hosszán udvarra lépve fészek terítve és kölni ásít kupak alatt a zsebben. Ilyenkor a délelőtt kel. Talál az elmémben verset, de sorokat biztosan markolok. Annyi szép tojás, hány cseléd festette?

Meg lehetne fogni a nyulat? Magamhoz szeretném emelni. Ő a nyájasság hírnöke, délutánra nekem is lesz nyulam. Nyitom az erszényem és szedek óvatosan, ez nem mind pénz. Nézem még a lányokat, a maradék tojásokat festik.


E nap muszogása során nem tud elmém felidézni zivatart semmilyen kert ölén, de a fuvallat sétája mindig új járdát kap. Az esztendő kávézó virágzása kolompot lógat elém, húzzuk meg a végét. Ide még be kell locsolni az új idők illatát e takaros kapualjban. Elmélázva állok fel szintén tojással s örömmel, fülön csíp a delelés.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!