Leona S Kennedy csapkod - Fehér kutyák 2.

MotoszkaDaniel•  2022. augusztus 28. 21:19  •  olvasva: 67

Lezuhogja magát az eső és ringatózik kellemesen az ágy a simulásban. Az esernyő Évát jelöli ki mellém, térnünk kell vissza Leó falujába. Éva esernyő nélkül nem enged ki oda a semmibe. Ahol van is fény, ott pislákol az élet.

A reggeli az ebéddel hideg, a vacsora a meleg étel. Azt hiszem, beleszerettem Évába és jöjjön a portya. Alagutakon, járatokon át történik a közlekedés az emberek megközelítéséhez. Nem felázott az út, a zombik különben is főleg a temető közelében támadnak.

Egy élőhalott leüt és arra ébredek, hogy látna hozzá lakmározni belőlem s a puskámat hova ejtettem el? Egy bunkóval leütik a rám támadó lányt meg egy lövés, állhatok fel? A megmentőm is egy nő! A pisztolyom egy csatorna nyílás mellé gurult, most pedig kövessem Őt.

A szemtelenül fiatal nő ahogy gyalogolunk, egy fedezékbe húz be engem. Rágyújt és mutatja, hogy nézzek ki. Aki kísérő nélkül van, az nehezebben úszhatja meg. Fújja ki megint a füstöt, nyújtva a puskát s kitekint.

A cigaretta ezek ellen fegyver. Ha nem látják a holtak a forrást, attól megijednek és meg se közelítik a környékét. Félnek a tűztől, biztonságképpen azért jók ezek a beugrók s főleg éjjel. Amikor jobban látszik, ahogyan a füst kúszik fel az ég szélén.

Ritkán tömörülnek ezek ekkora hordákba és ekkor kérdezek, na ez eddig eszébe se jutott. Kérdezi, kitől hallottam? Andrea jelenik meg és forgatja a botot. Néhány tus után a holtak visszavonulót fújnak.

Megyek az esőben és továbbra is óvatosan, a nyomomban Andi meg ez a nő. Mellém szaladva mondják, hogy a férfiakat e lények megvetik. A nőktől úgy tartanak, mint az ördögtől. Nekem csak pár deszka kell, mert a legutóbbi lökések megrongálták a kennelnél az ólat s az állatokat így nem lehet bezárni.

Andika beszél a családjáról, hogy dombra épült házban élnek a falu külterületén. A másik hölgy férjét elintézték az élőholtak, élettársféléje van s a fiának is nehezen adott életet egy ilyen csapda során. Andrea teszi hozzá, Ő segített neki annak idején. Aztán siessünk is és igazuk van, még nappal meg kell járnunk a temető mögött lévő fák árnyékát.

Most a fiatalabb nő löki a rizsát hozzám, hogy a bagó titkát csak sejtik. Eddig mindig bevált. Olyan, mintha férfiasnak tartanák a holtak a szívását. Ezért van az, hogy a férfiak meg cserébe lőnek és a puskákat kezelik.

Leona S Kennedy vagyok és amíg Andreánk felderíti a terepet, az egyik fal mögé a fiatal teremtés behúz csókra. A hideg szélre esküszik a lelkem a sóhajom alatt, hogy nekem is tetszik. A fejfák között gyalogol a nap fia, a csend port szór az elhunytak neveire s Andrea asszony érkezik vissza. Az alkonyat előtt célszerű megjárni, mert ezek a sötéttől nem félnek támadni.

Sietni kell, mert szétázik a föld. Szerencsére a zuhogás a délután végére alább hagy. A kísérteties liget mellett az egyik tisztáson az avarban e kellemes időben meghempergek vele. Az ágak megvannak, aztán az asszonyok rátalálnak egy számomra hasznos s elhagyatott csűrre. A fiatal nőt is megértem (amikor mondja nekem), hogy hiányzik a férje. A kóbor deszkákkal a hónom alatt irány haza, a napot kémlelik a lányok folyamatosan. Érthető, az ifjú asszonyt elkísérem az otthonába.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!