Köszönök a Sötétségnek a képzésben

Ha okulni kell, a kollégium szobái nyílnak nekem.

A régmúlt árnyai izzadnak a vállamra, valahányszor ide megérkezem.

A pöfögő vasparipa megtelve tanulókkal minden alkalom ölén, és felharsog fiúk s lányok trillázó párbeszéde.

 

A tüzes gömbtől valahányszor búcsút intünk érkezéskor. Ide nehéz nappal a sarkunkat betenni, de szeretjük ezt a közösséget! Elsőévesek vagyunk, mintha mindig is egy csapattá teremtette volna ezt a Sors keze!

 

Ha a füst elhal, tudjuk, hogy táskánké és poggyászunké továbbiakban a lobbanó fáklya. Várnak minket az ismerős lépcsők fordulói, melyeket néha botló lábunk bánja. A folyosók örök pilácsa járkál a kövezeteken s találkoznak ilyenkor sok évfolyamból a gyermekek.

 

A portásnő ujja mozog a nyomó gombok fennsíkjai között, emeli a kagylót. Imádjuk, valahányszor őt rövid s barna hajával látjuk. Huszonkét órakor minden tanuló a körletébe! A felsőbb évesek, végzősök kivételt élveznek, ők éjfélig a társalgóban beszélgethetnek vagy szellemi táplálékkal ismerkedhetnek.

 

Megkérdezem egyik alkalommal e tünemény nőt, mióta tiszteli meg ezen kicsi, ám annál rendezettebb lakókörzet őrségi körét, telefonos őrként? Nem kicentizett pontossággal, ajka mozgásba indul, hogy meséje ne csak irodafestéktől száradjon. Amikor még a holdat teljes útján végig lehetett követni az éjszakákon s egyes falak kevésbé takarták az utcától mostani otthonunk ablakát, ez az épület emelet nélkül állt járdája mellett s csak fiúknak adott helyet. A lányok egy kilométerrel arrébb éltek, ami ma, kaszárnyaként, kisebb laktanyának adja a terepet. A régi lánykollégium pedig még ezt megelőzően is, a múlt század hajnalán, fektette otthonát a megyeháza galamb motívumokkal teli ablakainak.

 

Egy évfolyamtársnőm rabol el engem, mihelyt megköszönöm a porta ablakának meséjét. Ajakszéleit kérem, hogy megsimogathassam. Ezt félénken, de adja vissza nekem duplán az éjszaka. A szobatársam karját szintén fehérnép kapja el, az ő ajka azonban egyedül marad.

 

Megkezdtük az egész óra kattogását a nullában, ellapoz vasárnapról a naptár. Egy lopott paskolással kap el pár percre az iménti ajkak párosa, mielőtt nyugovóra térne. A sötétbe öltözött szobákban kattannak a lámpák és hét óra a soron következő állomás. Nem akad első órád vagy kettő sem? Ráérsz kivetni magad az ágyból, ha a mutató odaér a kilencre. Van rá példa, hogy a végzősöket csak délutánra szólítja a gyakorlás.