KÖNNYEZŐ RÁNCOK 5.

Szellemek ingje áldozaton lobog, marcangolják a szőke bájolgót? Szürkület előtt sikítás a falakon topog. Felvett valamit a szalag? A vér mellette még nem alvadt.

A törtető orvos a betegek testén vág, felette repedező ablakok gyülekeznek. Koszos kádban nővért nyomnak a víz alá. Egy test a vizsgálóban marad, rémült feje alatt a nyaka bevérzett. Kárörvendő csinos női kacaj jövendöli számára a véget.

Az előtérbe törnek be kiszökött kezeltek. Tombol a lázadás. Faragott a ceruza hegye a jegyzetelésben, a dühös hordák kiműtik a portás arcát.

Padlásra vezető könyörgés, de ez csapda. A fáradt téglák alól kísértetek moraja köszörül. Fegyver ropog, az emeletre menekülve már üres a tankja.

Pénz vigyora lovagol el hullámokon, ketten kijutottak a féktelen terrorból és ülnek a magasban egy szűk sarok szélén. Vitrint súrolja a fuldokló ápoló, ármányban halnak el a hangok. A reggel a révbe hánykolódik. Vagány káromkodások éneklését hozza a féktelen terror levegője, talán bájolog valaki a bosszú útjának végén?

/Köd szúrja a pince lakatját: CSONTSÖTÉT 5. (Ház a Kísértet - hegyen 1999.)/