Klár dögtelepén 3.

Holt folyosók énekelnek? A sötét homály fele szűrődik az emeletek korlátaira. Minden nesz pihen. Az elhalt zajok lépései néhol s ritkán horkantanak. Kereső kéz simogat egy működő ajtó kilincsére, hová nyílhat?

Lélegeznek a sziklák? Vagy csak a huzat szövegel? Visszazárni a nyílást. Semmilyen lépés nem zuhan sehonnan, de akkor a szemközti tévétorony mitől üzemel?

Lehetnek itt túlélő lelkek? Viharos köd szeli ketté kardjával az elvileg lakatlan irodaház tetőtéri szárnyát, de milyen fényeken császkál?

Árnyék csapja össze mellettem a kezét, az előbbi állomás pedig magasabbra kúszva egyik karján: vörössé lesz. Feltámadó, erős fények fehér szeme köszön a derekamba. Lopakodjunk alá egy most gyúló tompa bíbor bunkernek. Óvatosan a deszkáról való szökkenésekkel az utca kövezetére, de legalább a pöttömnyi szél beköti anorákját mielőtt suhanna és benéz a kiürített kukákba.

Egy megnyerő nő trappol mögöttem a sisakom tükrében, szép hosszú és barna hajában üget. Most hol van? Elmosódik a foltja, a zaját hozza a csinos talpa. Én onnan jöttem s minden tiszta. Üresen bolyonghat, de ott csak a semmi vezeti arcát.

(CSONTSÖTÉT három)