Klár dögtelepén

Megmozdul a fal, a nyakunkba lihegve átszúrja két emberünk hasát. A barátaink voltak, és most várja őket a mélybe való zuhanás.

Hárman maradunk a reszkető mécsesekkel s a ritkás levegő ritkul. Az élőhalottak kapják tőlünk a szuronyt. A megmaradt barátom megvan, habár úszik az alvadt vérben, de ezen fél nap alatt is erőre kapott a teste.

A húgom belerúg egy nem is látható fémdarab hurokjába. Meddig kell lemennünk? A tárna gyomrába? Lemászva, onnan jobbra folytatódik a vágat. Hátrahagyott, jegyzetekkel csúnyán megrongált asztalok lapján. Takarékoskodhatunk a lámpákkal, mert itt valamiért százával égnek a gyertyák.

Termeken átjárva csak egy árny érinti a vállamat. A húgom tekintete lefagy s lassul mellkasánál a lélegzése. Ideje megkapni a fapados oltást, mert nálam meg éppen a lélegzet akadt. A makulátlan kezem vállalja, hogy az egy szál legény karjába azt beadja. Ki van éhezve a csókomra. Én is az övére, de azt az égő lángok csalfa biztatásában nem szabad.

Az ajtóhoz érve kaszában lendülő kar célozza meg a segítőnk nyakát. A vagány húgom viszont a dühös kétségbeesésében felrúg néhány  világító viasz testet és a rettenet így meggyulladva zuhan a (mögötte lévő falat megbontva) mára kiszáradt csatornában folytatódó fürdőszobába.

Bicegő vakolat. Letesszük a popsinkat, sérült pókhálók szövik át a bútorokat. A fegyveremre pillantva nógatom a társaimat, hogy: Talpra! A szellőző járatok hörgésben hangosak. Közelednek a dörgések, futás arrébb. Mondjuk egy kisebb hangárba?

Halkulnak a zizzenések, ezek szerint a vész messzebb. A lábakat pakolni fel a levegőző kürtőkbe. Így meghallhatnak minket, de lehet: nyoma nem marad a lépteinknek.

Hat templomtorony hosszúságú kúszás és a hajnal szeme ablakféléken. Ez a keleti szárny, ugrás! Én elfáradtam, éppen a húgom sincs toppon. A barátunk húzza fel a fegyverét és azt mondja, a múltkor kopott kulcsot találtak a terepen. Beleillesztve, forog a nyelvben, így zár a retesz. (Leomló vakolatban fiókos szekrényre lelünk, megadva ezzel a remény. Néhány tükör, némi élelem s hiányos tárú, de működő, ugyanakkor sérült pisztolyok benne). A körmök húzta nyomokkal tarkított, de erős fémajtót kettőre zárja. Elfekszünk az ágyakon.

A délelőtt eleje van, mehetünk. Menjünk innen, mindannyian! Legyek cikázása a kisebb szobába s sajnos szép fotelban egy nemrégen kimúlott hulla. Nagy, szúrt seb a fején, a közelből fenyegető lépések. Olyan, ötven méterre?

Tűnjünk el innen! Gránátokat elő és aláaknázzuk az épületet. Az éléskamrán át a srác berúgja a berozsdásodott faborítású ajtót. Felvettünk egy középkorú férfi túlélőt. Sok vért vesztett, megmenthető!

(Dead Space, Magyom bolygója 4.)