Kiürült a kulcslyuk 5.

Lelkek folynak a padló megviselt sarkához s kaparászik öklük a testük meneküléséhez. A halál angyala botjával söpri a beszakadt szőnyeg sörtéjét, testes egér téved a tölcsérhez. Pampogó hal úszik a rojtokon és tart a kalóz torkolathoz, a fedezék háta közepén törpévé lett lányok meg fiúk igyekeznek a másik sodráshoz. Az ő méretükkel így is kerületeken kell átsiklaniuk illetve ki mondta, hogy mindegyikük jó úszó? Eleredő nyár végi esőben kopognak az ablakok, kinek sikerült gondolát lopnia? Felszállni rá, mielőtt a csónakos kapitány meggondolja magát!

A csodalámpából hordó által felsértett szájú matróz lép ki emberi méretre e szobában a szőnyegre és nem gonosz, inkább rémült. Mind a két keze csonka és térdelő járással totyog, hol hagyta a nadrágja szárait? A zivatarban hunyorgó csillár mutatja meg a világosszürke palástját s a keze ügye körül kard meg a sejlő díszmarkolata tetszik át. Mitől olyan rettegő az arca? A rogyott boltozat sem tudja, de a vállán vörös kalap kezd ringatózni. A bal kézfején vicsorgó fej fodrozódik, átok alatt áll e maszkban?

Oszlopba dermedt haramia ás kijárat után, ez temető lehetett valamikor? Vörös keresztek állnak ki a masszív betonból. Megviselt, de szép sisakban mélyíti a földet a kísértet. Ez meg itt előttem hová menekül, a bordó sötétjébe? Leharcolt buzogány a jobb kezében. A másikban apró hárfa, de az fegyver is lehet. Meglőtték még életében a tokáján? Csak, mert levegőzik felette a kobakja, de... szép nő lehetett éltében.

Karkötős redőben fáraóféle ezen kettő mögött és egy tolvaj a régmúltból. Ha lelopja a kezéről a karkötőt, sose jutok haza. Hajlított lándzsa festi sötétebbre a bordót, a nő elméjéhez csukló közelít? Már szellem, hová akarja még ragadni az átok? Oh, de bájosan néz ez a lila leopárd. Na, én inkább rázom fel a lámpámat, mert hunyorog a teteje alatt a láng s az előbb kövezet hibát láttam tükröződni. Én nem akarok zsugorodni sehová, már megint itt a talpam alatt egy átokra vert ház s tapostam el kis híján.

Ki fújta el a gyertyákat? Sötétben kell fürödni? Na, ezzel a kígyóval kihagyom. Várnak rám a medence vizének alján, kinek olyan sietős innen elmenni? Feketén szivárog, mint a szurok s lépcsőket szelve támolyog az emeletre. Azok ott elrabolt nők elrondítva a boltozaton? Szivárogjon csak oda a menet! Én ruhát keresek és talán maszkot. Valaki lehányt ide egy vastag mellényfélét az egyik zsebében tündérrel. A kémény felfelé visz, az nekünk nem kell. A másik is kosszal lepi be az álarcom, de legalább lefelé lök.

Test nélküli női lábak nyújtóznak a kagyló medencéjéből, szóval lendülethez rugaszkodás s ugrás a levélszekrényes és kicsiny homály uralta csomagszállító tárnába. Ölti magára a szoknyát a nő, a túlvilágon fürdött egy démon? Csontvázak hoznak neki törölközőt, a falakból jövő gáz révén meg száradás biztosíttatik a számára. A torony éjfélt harangoz. A tündértől meg kell váljak, mert megvezet. Csalna csapdába e síkon, jó lesz neki a bezárt torony.

Tiszta mocsok a víz. Mielőtt túljárok az eszén, az üvegszeméből televízión át tárul elém. A kastély szelleme lábat is csutakol az átkozott asszonynak itt Angliában az éjben? Megkeresni s húzni a kart a beszálláshoz a felvonónál, mert tériszonyban nehéz menekülni.

(A csontsötétben 5. - amnesia:the dark descent)