Kiürült a kulcslyuk 2.

Telefon reng, ez a birtok kapuja. Az eszméletemet elvesztem, mit szeretne tőlem a gyertya lángja? A terem remeg vagy én szédülök? Amíg hajamat kenve magamat lábaimra felküzdöm, azok a rácsok ott kint mostanában, számomra nem kijáratok!

Valaki megbotlott s az ajkában sántikál szűk folyosókon. Az állkapcsa lóg neki alá és sose a hátam mögül hozza rám a frászt. Szemből támad a tárt karjai zubbonyában. Jut eszembe, a lámpádban az olaj még bugyog?

 

Elkapta a hátsó felemet s szemem héja arra eszmél, hogy bogár fogyasztja el a kekszet. Nekem ütközik a búra s hang vág pofon egy ujjal. A nevem betűi füstölnek ki gyertyaláng lovain. Futás másikért, ha gondolom, e betintázott folyosón. Fogytán a kanóc!

 

Elnyelte a csendet a sötét? A léptek sem zavarják egymást. Mit és hova kellene rakni ezen a kredencen? Szaporázd a lépteidet, mert az átok még messze. Téged viszont elérhet, amennyiben nem vagy eléggé sebes.

 

Van kedved úszni? Most nem kell, csak ne csobogj. Ha rálehelsz a csinos víz felületére, ez már a nyomodban lohol. A válladra kap, ha meghúzódsz megfulladva egy szekrényben s rögtön ott terem, ha szabadságra ment egy lelkedet őrző fáklya. A szíved bírja a dobogást? Őrizd is meg a nyugalmát, akkor e csörömpölés vaklárma volt s nem Te vagy éppen az ablakon ki zuhanva.

 

Ne érj a csizmához! Ki tudja, mikor jártak erre utoljára!? Fordított kereszt a falakon, e gyönyörű bőrből készült lábbeli pedig poros.

 

Mondtam, hogy e kastélyban óvatosan! Hátra arc, mert mögöttem motoszkál egy árnyék s mintha nem lett volna arca. Száz esztendeje hunyt el és még nem porladt el? Milyen petróleumja van ennek, hogy még mindig égnek. Ezek a lépcsők utoljára mikor voltak megedzve? Az ablakok melletti tölgyfalétrákon másszak fel az emeletre? S most iszkolás fel lábujjhegyen futva a következő szintre, mert ennek kigyulladt a szeme! 

Iszkolj a lábaiddal. Igaz, bárcsak lenne három! A gerendák sikoltanak fájdalmukban, ahogyan át trappolok rajtuk. A levegő az arcomba hörög, s rajtam áthaladó árnyak. Nem esek hátra!

Mentsd a bőröd s zuhogj a deszkákon, mert a híd ébred s szemeivel téged figyel. Össze ne omoljanak alattad a tartó szerkezetek. Aprót csúszol, semmit nem vesztesz, csak dobják előre egymást a bokáid! Szerencséd, hogy nem tud úszni, alatta felfelé a dagály terjeszkedik.

 

/Majdnem Egyedül A Sötétben 8./