Kincsmentő 3.

MotoszkaDaniel• 2022. szeptember 7. 22:05 • olvasva: 66

Átitat a barlangok cseppköve és árnyékomon mászkál a katakombák lehelete. A sötét kor nem marad alul e csatában, de a süllyedő világok harcában ki lép a nyomdokomba? Az ösvények, szirtek, útvesztők járatában nevelkedett testem melegedik és a szemem tükrében sír feleletért a kebel szikrája. Megvívva jóval a rossz mellett nehéz idők jöhetnek, a láng nyelvének szavára várok valamint a jövő üzenetére.

Ahol az én lelkem edződik és szoknyát hátrahagyva nevelkedik, nincsenek szörnyek. Csak szörnyetegek, az emberi gyarló és kapzsi vágy írja felül az ősök szellemének végakaratát. Mit dob ki a lelkemnek a tűz pernyéje? Lesznek még hősök vagy a nőkre vár a világ titkaiért megfékezni az ármányt?

Az összes vonulatot nem mászhatja meg a szép s erős pofika izmos futással, pedig még mindig köszöntik illatomat az erdők és szerintük fáradhatatlanul jár engem át az energia. Az idő lejárt, válasz azonban nincs az általam keringetett kérdésekre. Az értékrablók fáradtak vagy nem képesek bejutni a piramisba? Láz ad erőt az izmaimba, hogy a sötétség le van maradva az idő kerekében rekedve.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!