Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kialudt hidak partján 2.
MotoszkaDaniel• 2020. november 7. 13:10 • olvasva: 169
Eltávolodó hajó rövid kürtje morajlik a leszálló estébe. Fakuló kéz keresi a rózsa fehér illatát. Elúszik a cölöpök alatt s a szél testvére félholtan üvölti a kottát. A folyó feléledt cseppjei rázzák kezeiket. Az ázott gerendák sikolya kelti a hold udvarát? Az eső az omladozó házakra megered, az ereszek alatt száraz beugró után szemez.
Az est altatója száll az utcában, kiterül a kövezetre fejtámlája. A hídon, nedves uszadékról a fadarab: kutya gyaloglását látja.
Kancsal kilincset nyom le a kezem. Az ajka néma, tekintete beszédes. A szájpadlása üresen várakozik a tükörben, a leheletem furcsán sistereg.
(A kilencvenes évek lapozgatós játékkönyve, a TOLVAJOK VÁROSA előtt tisztelgek.)