Övegh Zoltán
VersÉdescsaj
Ősz hullajtja levelét.
Rám talál a délután,megkörnyékez engem a báj.
Újfent sírnom kell,nem lehet az enyém.
Az imént köszönt rám fortuna,el is veszem tekintete zegzugaiban.
Mégis könny ontja el arcom,a tarka barlang rabja vagyok.
Álmodom vagy ébren élek?Mi végett vagyok e fotelben?
Mosolya elvarázsol,tekintete az egekbe repít,kacaja által elvészek az időben.
Ő számomra tiltott édesség,masszírozó kezét azért megsimítom.Doboz trollok vesznek körbe minket.
Ismét hozzám téved kis keze,befedem.
Szemem behunyva.Meglelem hangját,hallom kacaját. Éj hírnöke jön,táncoljunk!
Kerevetre helyezi hab testét,bája megérint s hagyom,hogy tekintetem vigyen magával.
Ajkaimból villám tréfa indul útjára,paskolja is tüstént combomat.
Váratlan támadó szellő libbenti le ködmönét, nincs jelen a lovag.Szabadon lévő vállán táncol a hold,ragyog neki valami fekete ott.
Ürül tarsolyom,halkul dalom.Kiszúrja szemem,megvakulok, megöl a látvány.
Tudatalattim ösztönöz,csak bátran igazíts ruháján!Meg is érkezik mozdulatom,pedig nehéz, mint ezer kín.Búcsúzik a hold,az éj sötétjébe olvad,e szép melltartó.
Vár a bál, lábam menne.Eszemmel beszélgetek,most mit tegyek?Hőn kívánja jelenlétem, de nem tehetem.
Száz s millió harsona zeng fülembe,az új vendég igenéért esd Erika éneke.Ha trillió ostort is lengetek, nem akarom bántani a lovakat.
Szállj be szekerembe, ifjú hölgy,vár téged reggel Botond,a huszonegynél.Rád vár héttől tízig,akár pirkadatig.
Tüzes autócsoda hozhat lángot,megfesti a hajnalt?
Vala tizenkilenc, húszon is elbandukolt már.Jer vele Ama házhoz,Engesd be ki méltó rá.Midőn a bál fényei kihunynak,tüzes paripa hoz neki lángot.
Kanyarog feléje az út,egyenesben teljesedik ki.Vár is reám Botond vége,Bandor köszön rám balról.Fülem hegyezem, mert e szűk utcából alig hallom.
Nyaldossa testemet a felkelő nap,zötyög az út. Ritkán járok erre,csak ha megkér Manó Úr.
Dermesztő Szélben is melegben van,Petőfi Sándor mutat neki hajlékot.Béke poraira a kis ebnek, Brutusnak.
Kanyarok mutatják e másik otthonát,hol időnként Úr a Vadász.Hajtűkanyar ébreszti a vándort felé,el ne bóbiskoljon.Egyenesnél kulcsold imára kezed, Jelky András,jobbra útfélen Dunapataj vár.
Uszód s Dunaszentbenedek szegélyezzék kalandjaidat,közeledik a távolban, a napnyugtában Géderlak.
Nézem kis órámat,ötven percet mutat.Már beparkolt a bokrok közé,gyorsasága, talán mint az enyém?
A kis öleb
Léna kutyám,
de nagyon szép a szőröd!Fekete az édes kicsi buksid,akár ez a bőrönd.
Füleid gyönyörűen merednek az égbeés amíg nézem,megvan lelkemben a béke.
Tapicskáid tapossák kis kezemet,ujjbegyeimen lépdelnek e percekben.
Kapadozik is Léna,lát valamit.Szép fénykép lett ez mostan itt.