Övegh Zoltán

A végzősök saját bortermeikben is fogadhatják a terméket. Nem sok hallgatónak van azonban ilyen. Kilenc óra és kezdi Christina a csoportosítást. Tizenkettő óráig végez egy részükkel s osztályoz meg értékel.

Telefonál egyet, hogy egy szállítmánnyal végzett s azt vihetik (köntösben van s melltartóban). 

Christina telefont kap, hogy kóstoljon női borokat. Ezt már lehet ínyenc elfoglaltságnak hívni, azt hiszem. Okay. Na, nézzük a többit. Ő azt szereti a legjobban, ha a saját szalonjában kedvére szimatolhatja ezeket a nedűket. De mit írjon indoklásként? Ezek mind jó borok, de nem kifejezetten kiemelkedőek. Újabb telefon neki, hogy kap egy jobb minőségű szállítmányt és ugyanúgy véleményezni kell. Ezek egészen kiválóak, de még mindig nem a legjobbak. Újabb szállítmány jön. Várják az osztályzást a cégek, hogy mivel lehet becímkézni a fogyasztók elé értékesítésnél. Írja Christina a véleményt és nem intézi el pár mondattal. Több pohárral is tölt magának és írja azt, amit érez. Kigombolja az ingét és így kényelmesre (de nem kihívóra) tárt dekoltázsban áthívja először telefonon egy pajtását (szerinte is különlegesen finom).

Egyre jobb borokat van szerencséje kóstolni Christina - nak s kérdés jön: Van - e kedve fogadnia egy nagy nevű borászt? Ha úgy tetszik mesterborászt? Ő fogadja, de Ő még csak tanuló. Hallgató. Megnézi a bárjában a borokat és készül, hogy miről beszéljen az úrnak. Meg hív hozzá vendégeket, pár szakmabelit.

Christina már nem akar az egyik borásszal kavarni. Szakmailag elismeri, de más szempontból nem tartja megbízhatónak. Új elsős érkezik és be is hálózza hamar a pumpált melleivel és megnyerő arcával a borászt, de ez nem megy a munka rovására(pedig a pihenők gyakran foglaltak az Ő együttléteik végett).

Úgy érzi, hogy elhanyagolta a fényképészetet. Sosem késő váltani vissza valami másra, azonban az élet és a város fényei legyőzik bizonytalanságát (az elbizonytalanodását). Jó ez így itt, a borok között.

Ivett alig haspólóban az egyik bárban férfiakkal múlatja az időt (szédíti az urakat) és onnan kijőve melltartóra tolva borászati pólóját, próbálkozó csókokkal tölt ott velük némi időt <ezt sem Én látom, csak mondják nekem 'később'> (Ő az elsős, aki gyakornok egyenlőre a borászoknál itt a Duna partján).

Rustic Christina nem megy vissza Pestre a kollégiumba, immáron harmadéves az egyetem borászati szakán. Azt senki nem mondta, hogy: borász lesz belőle, de a fényképészet kevésbé érdekli.

Hangulatvilágításban úszik csókokban egy borász az inasával (a heverőn, mielőtt mennének be a többiekhez bort kóstolni. A dekoltázs jól szellőzik a melltartóban, de legfeljebb a pánt látszódik a vállon) és Christina meg a többiek nem kell sokat várjanak.