Övegh Zoltán
VéleményA busz mögött, a fa alatt és a kövek után
A krampusz a táncát járja a gyomromban, hogy odatalálok-e? Akkor elektronikus térkép lökte a rizsát, ezúttal nincs puska és egyáltalán merre halad a kerék? Véletlenül levágtam az utat s ezek ismerős dombok nekem balra. Ne a jobbra lévő kicsi hegyekhez vándoroljon e kanyar, az európai kulturális fővárosnak menjen az iram.Miért fogynak körülöttem az autók? Megszűnik a sáv, erre nem emlékeztem a múlt idők során és végre ismerős lejtők ezek. Nem erre kell mennem, majdnem lenyomok fölösbe pár kilométert, de a felezővonal idejében figyelmezteti a kezem. Ezek emberek és megérkeztem, a sátrat merre lelem? Nem késtem el, az írónőt elkapom a kérdésemmel ülőhely végett. Legutóbb ez kettő nappal korábban volt, de akkor kevesebb lélek is ült le.
Nincsen támla, csak sok pad. Előttem férfi és nő művészek nyolcans az egyik szép szeműnek vastag az ajka. Magához viszi a szememet vállán a fehér pántja s érdekel sok mondata.Koszos manó feje van szép rövid hajjal és izegmozog, támasztja a hátát mindnek támla. Babafehér póló alatt bájolgó pántok tartják a bájakat áttetsző felsőből, minket vendégeket mustrálva. Összeölelteti végre másodjára a karjait, de nincsen vége még a mi kíváncsiskodásunknak.Ki kell hegyezni a fülem, mert tombol benne jobbról a gyermekeknek szóló tambura. Három könyvet innen vegyünk el, még ha a tárcám mélye is bánja. Álljak alakba, mert az írólánnyal le leszek kapva. Nincs annyi időm, hogy kipadarítsam magam. Lekapom a magamról a sityakomat és a vállára kérem a karomat, de jó szimata van! Végeztem és cetlikkel nálam állok tovább, mert náluk evőeszközök sorakoznak tányérhoz s ehhez ad helyet az asztal.Búcsú a családoktól, fiataloktól és alkotóktól. Talán majd legközelebb több napon maradok a háromból, de megverte a tó keleti szélén a jég a gyümölcs nagy részét. Tavalyról most is megvár a fa, na milyen az arcom? Fordítsuk meg a kamerát s nézzük meg, miféle tájat mutat. A sapkám kék siltjével megpofozom a földet, remélve, hogy nem kap a fű e fa alatt monoklit. Bánatosan ácsingózik a kezem, hamarabb a létre tetejéhez is ér a lábam s irány le. Műanyag doboz szabadságon, fonott kosár van meg kisebb edény, szóval a tó e telekre fák levelei közül nevet.
Elfelejti a hazafelé tartó elme az épülő körforgalom izgalmát és süllyed a kerék a szinteken, de ez a kék a beton ágyában feledteti igény szerint a kellemetlen emlékeket. Dobjuk a testet a vízbe, erre nincsenek ragadozók. Francia kártya lapjai sorakoznak pokrócra és ez póker vagy pasziánsz lehet. A majdnem vörös szakállra nézek, majd nekem is kell borotválkoznom. Szétszedné a hajam a hegyek akarata, a fejemet bolygatja. Aztán bokszol a hullámokkal, a repülő cseppekre szomjas? Ilyen hűs víznél észre sem veszem, hogy nem szükséges mártózni. Paskolja a lábam vége a lápot, ez itt nagyrészt homok. A dombok domborulatra lesznek figyelmesek és amíg én megtalálok egy gödröt, ők a sás szemén át azt nézik. Ő napoztatja pánt nélküli feketében és nem gyűrötten, amit a férfiak pillantása szeret legelni. Meghajol előtte a nádas s a háborítatlan ég megtűzi színért a felhőtlenséget a szőke haja zavartalan pihenéséért. Függöny zár össze a száradásom alatt, e felsőrészből kivirít a nyár íze illetve a szórágó lányka egyenes tincse az vállra hajló barna.
(Eltávozó hét 3.)
Pántfogó 2.
Ágyon fekvő beszélgetést követően székre ülve a fiúbarátom nyelve kutakodik a számban, azt a vállára téve a kezem félóra elteltével és lélegzetet véve egy szál melltartóra vetkőzve viszonzom (Én érintem a hasát. Megengedjem neki, hogy tapizzon? A tapizásnál lecsúsztak a pántjaim, ezért utólag visszanyomom s így azok újra a vállaimon). Megy a barátnőjéhez s csukom az ajtót, a barátom dolgozni ment és később jön. Mi pittyeg rá a fülemre a monitoron? Megnyitom, ez a legkisebb húgom!
Puma ugrál a fejemen, úgy meglepődöm. Nyaralásról küldött kép kísérőszöveggel. elmélyülve tűnődöm. Ez nagy dekoltázs és kinéz belőle balról a kosár, a jobb oldali csak kukkant. A pántok árnyékban másznak a hajban.
Dísznyaklánc közelít bájai felé, de megáll a kereszteződésnél. Mintha a hold napozna! Tejútrendszer meg csillagokban úszik fennsíkra érve a legyező. A magát merészebben megmutató kráter árnyékban gyűjti a sugarat, barna gyík mászna rá? Fényt visszaverő napszemüvege zárja össze a dekoltázst. A nap még egy utolsó kacsintását látom balról, zászló lengedez hűtés végett ide le a nyakpántoktól? Átnéztem a részéről újonnan kapott melltartót, gépelek most az email-en a számára választ. Állatkert mellől küldte, barátnőjével könyököl a korlátnál.
Mellbevágó
Egy igazítás a hajon, nadrág és érkezik a modell. Az árnyék mögöttem, nem kell semmi felül amibe belebújnék. Egyenes, hosszas s bő tincsek bomlanak le a testemre. Jobbról mindent eltakar a haj, csak besejlik a nagy öbölt adó kosár széle.
Balról árnyék hiányában átöleli a szabályos gömbömet a takaró, szinte napsugártól fénylő s elvakított barna korsóm. A pánt alig tűnik tartónak, ott van az bal oldalt a váll szélén. A sötétbarna szem néz az objektívbe, pislant csak a híd a befont karokon. Egy korsót fedésben teljesen átadok e képnél.
A felvétel becsapós. Olyan, mintha lazára lenne engedve balnál a pánt. Ez a hosszú tarka meg szőkés fürt trükkje, ilyen póznál pedig nem vagyok spórolós. Üljek még így vagy dolgozzanak a pántok tovább?
A kosarak simogatnak, kényelmesen nézem az eredményt. Mindössze úgy éreztem, rólam is legyen már egy lengébb darab. Nem szorít, csak nem ért még ilyen élmény. Karomon itt balra gyalogol a fény s a hajszálaim lépik át itt balon a kicövekelt korsó vonalát komótosan.
Mellesleg 3.
Ő mit szeretne e szoba kanapéján várakozva és az ajtótól idesétálva? Csak kapjam le az ízléses díványon? Elfekszik rajta, a hajának adja letolt köpenye sarkát fürdés utánról bal vállnál. Tengerkék szeme rám néz a világosbarna fürtökkel s nézem, hogy a Balatonkék sávba hosszasan besorol a közepes domborulat. Van itt a szemnek ennivaló.
Jobbról a medence átöleli magához vállhoz érkező pánttal az igényes köntös takarta fehéres szegélyezés felét. Mindjárt letelik a harmincegy másodperc, a húgom lejjebb készteti karjával a köntösét, elég lett volna a könyök felett megállítani. Ez így viszont beöleli kosárba a báját, a másik már teljes ölelést élvez. Kérdezi, hogy miután megszáradt, lekaphat e engem is?
Kattintok még párat, olyan jól esik a fény most a nyaka alá s kalandozik az a mellkasnál. Ez a mélykék fény a balján, de tempóval kell pasi szemmel elkapni a pillanatot. Az ő melle még nőni fog ehhez a hűvöskék szemű archoz? A haja részben belóg a hídként tündöklő révhez középen és akkor ötödikként, ez itt egy szép szív alakja is lehetne akár.
Mellesleg 2.
Mi lehet olyan fontos e leveleit hullajtó őszi délutánon? Nyitom tekintéshez a postát és árny takarta arc néz rám. Alatta is kell nézni valamit e mutatós nyaknál utazva? A barátom kanapén van s ez bizony egy vékony s aranyos arany nyaklánc.
Pánt jár körbe az árnyéktól le, sejtésre kúszik ponyván a gyönyörű hegy domborulata s ez valami női otthonka szép sötétkékben? A méretes, művészi kanyon árnyékából terjedelmes szikla ereszkedik le a hágcsón és völgynyi kosár öleli a félhomályban. A torkolat bezár, zárt mosoly vetül rá. A jobb fennsíkra tincs bomlik ott a vállon fekete egyenes fürtökkel, csak érintve a hasadékot.
Még utoljára, a kérdésem előtt a talán válaszért körbenézek mindenhol e képen. Olyan, mint egy nagy gyönyörű s vastag sötétkék köpeny. Hogyan lehet valami ekkora s jól elrejtve a tapasztalatlan, kíváncsi szemek elől? A méretes domb jobbját magabiztosan álcázza az árnyék, igaz oda be van lógatva majdnem félig egy fedő sarok. Jobb oldalt azonban, a fák mögött a bokornál meg koronák mögé mi van torlaszolva? Ez egy lombba bújtatott hibátlan alakú szikla a kicsi kacsintás mellett nagy, fekete legyezővel takarva. Átfogja az egész derekát, de avatatlan szemnek a piciny korát mellett mindössze a feje látszik és kicsiny híd köti össze a dombokat.
Miért kaptam e elég látványos test bemutatót? A kérdés a dícséretemmel elolvasva. Várakozás válaszra. Ezt a képet ki ne tegyem bárhova is premier plánba. Csak az enyém illetve a legjobb barátoké, hulló levelek osonó orrán. Pont olvasok meg tévézek, nem számítottam ilyen küldeményre a levélszekrényben. A kanapén trópusi virágok szirmai s ez itt végül alul egy szoknya lehet redők néhány hullámán?