Övegh Zoltán

Be a kosárba mindent. Almát meg répát esetleg s hol a Gábor, ki Kazinczi? Szőke tincsek alatt szemüveg a fehér trikóban és a dekoltázst fekete mell tartója beszélteti. Én a szemébe nézek s remélem, valamennyire Ő is.

A Gábor el lett bocsájtva, mert munkanapjai során hiányzott a pénztárból. Nézni még búcsúzóul a vállra, hol ott a fekete pánt. Fáradni a pénztárhoz s elő a készpénzzel a zsebből, mert a válasz megvolt. Nem sokáig vala itt az egykori suttyó koma, ki azóta már apa.

Kanálison, ha nézelődik a kíváncsiság. Van, hogy rossz hely felé téved a szem. A budák markával már öleli az ajkat a fekete hajában, fehér pólóban. A szőkés hangulat barnában köti le a gondolatot, hogy az ott fentebb csókokban az Ő punkja!

Van - e kedvem akkor összekötni az ajkainkat? A csordogáló csatorna összead minket, lábak a lógatásban beszélgetnek egymással a vízben. Pancsika borzoló vize hűti a dorbézolókat, egy fehérnép már csuromra van ázva. Innen tovább az út nyugatra túlmegy a kanálison e hídról a Gemencbe.

Este muszáj lemenni az ivóba? A budákos punk kéregető ajánlata ez s már ott ül a padon állítólagos asszonya, akivel Ő valamiért nem kíván foglalatoskodni. E kakastaréjos csak néz és vár, én a szélen érdeklődve kuporgok. Gyúl a pálca és ez már csók a délután késésében.

Az egykori seriff már csak körzeti megbízott feladatokat vállal, csak nyugdíjasként is szeretne a köz hasznára lenni és ezt látja el.

Kreiss Kíra van az Ő helyén már jó ideje, hosszú évek óta.

Őrült Rebecca érkezik a lázadó hold estéjén, hogy jelentkezik a toborzásos hirdetésre.

Kíra kérdezi Őt és meséljen magáról. Milyen ajánlólevele van? Rebecca hallotta, hogy az erdőben a telepeset terrorizálják.

Segítség kell. Rebecca kilövi Kíra kezéből a fegyvert, úgyhogy jöhet vele azonnal.

Bejárásra indulnak, miután Kíra megnézte a gyorsasági képességeit. Előbizalomnak kap Rebecca egy coltot tőle (majd később ha lesz, elteheti egy másik oldalon függő pisztolytáskájába). Felégetett épületeket találnak és a telepesek elmondása alapján a támadások egyszer sem történnek nappal.

Rebecca lelovagol az irodába és a helyettest kéri, lássa el addig a teendőket.

Eltöltenek pár éjszakát. Pisztolyhős nőkkel találkoznak, akik férfi főnökre hivatkoznak. Lőne is némelyik. Kíra mellett Rebecca félrevonja a mellényét, hogy nem ajánlja. Hozzák ide a főnöküket a probléma rendezéséért. Nem feltétlenül pisztollyal kell megoldani egy gondot. Valaki (nem a főnök) a találkozás előtti estén bérgyilkosokat küld rájuk, amint e két hölgy a tábortűznél étkezik s isznak hozzá némi pálinkát.

A helyettes elővezeti őket, még így is tüzelnek. Csak kettő további pisztoly meg válaszol. A lányok megkötözik, a pisztolyokat elkobozzák.

Kíra mondja a helyettesnek, hogy elmehet.

Azt mondja a helyettes, rálőttek ott az irodában s ezért követte ezeket egészen eddig.

Rebecca reccsenést hall s megfordulva alig egy másodperce van lőni.

Kíra az ágak közül lát árnyat s újabb nő levadászva. Őket is a megkötözött jómadarak közé teszik. Pisztolyokat elveszik, az el ne maradjon. A töltényekkel együtt.

Jönnek vissza a csajok az erdőből és zörgés. A pisztolytáskára teszik kezeiket, figyelnek.

A gödörből két alak lopózik mögéjük és puskát szegeznek nekik. Ekkor a fáról leugrik nesztelenül egy kalapos lány és mindkét pisztolyát nekik szegezve mondja, (hogy) fel a kezekkel, uraim! (Ő őrölt Rebecca húga, Réka és a telepesek biztonságáért felel)

A helyettes még nem ment teljesen el s kilövi a gazfickók kezéből a puskáikat.

Ötven yardnyira van innen s odalovagolva a kalapját emeli. Réka megforgatja koltjait és elteszi.

Kihallgatás jön. Rékán az időközben kigombolt inge alatt egy mellényke van, amiben látszik a fekete melltartója a kosarakkal együtt. Tetszik neki a seriffhelyettes, ezért magához inti. Elkönyököl egy bokor közelének tövében, amíg Kíra és Rebecca nővére kihallgatják ezeket. A helyettes odamegy és nem kell félénknek lenni, megcsókolja. Réka kissé simogatja magát, aztán visszacsókol.

Rebecca és Kíra mondja a helyettesnek, a női foglyokat vigye a fogdába. Mutatják, merre találja őket. A helyettesnek pedig vannak plusz lovai. A helyettes köszön a kalapjával Rékának, aki bólint és mosolyog.

Réka most megy és segít kihallgatni. A holdban fel alá járkál, így a holdudvar sétál a dekoltázsán (és van, hogy a mellein is).

Nem sikerül dűlőre jutni, így Rebecca és Kíra az éjben a hátuk mögött Rékával lovagolva beviszik eme urakat a fogdába.

Nincsen két ízben gazolás ugyanazon rideg kacsokra. Ha valaki ezt kísérli meg, a rózsa feketéje szurkálja szét a valaga helyett a szétviselt homlokát. A pár poroszkálásnyi lépcső még oké, de itt az út vége ennél az előszobánál. Az ajtó önjáróan záródó lesz, az ideállított tükör foltjai csörömpöléssé válnak. Ezek, szegek? De nem néhány barátnyi s mikor áll meg a szóródás?

Na, végre nem csörömpöl semmi, de a tükör semmissé lesz. Én már nem is létezem? Üres a tükörkép, a szögek ellenem fordulnak a talpukra? Bizony! És e karókra húzza rá a jobb szememet a mögöttem szemét nyitó fa. Nem érzem a jobb agyféltekémet, mikoris újabb nyomást érzek. A fa a törzsével nekiiramodik, hogy karóba nyomja a bal szemet. Hallom a levelek súgását és néz a korona.

Döbbenettel nézek végig önmagam bal oldalán, mert a jobbat tilos. Szegecsek eresztik padló tányérjára a vért. Inkább meg se kérdezem, merre van a kanál. A zöld pulóver mellett nem piros semmi az éjben, de a szemgödör oldalra döntött medencéje meghal és a test élete megszűnik létezni. Így nézi magát a tükörben a jelen, tátott szájjal (a létezésbe meredve és az idő elolvadt).

Duplán gázoló léptek, ha fennsíkok közé térnek, a halál birodalmába lépnek. A félelmet ki lehet kerülni bármikor, az akasztófát nem. De van, aki nem meghalni jön ide. Mégis az történik vele. Ahol a fák területét a zöld pulcsis nem tiszteli, lesújt a szegecsek (illetve szóródása). Ide beléptem, de kilépni már nem fogok. Valami becstelent tettem s ezért az ítélet gyors. de fájdalmas halál.

Fáradjak be a nagy tükör házába, a testek börtönébe? Gyorsan kapom a választ, az álló tükör élére szegecsek szóródnak. Nem tanúsítok megbánást s mögöttem a megelevenedett fa rányom a mezőre (tele szegecsekkel). Kiszúrja gödröstül a bal szemem és következik a jobb, talán a tudatalattim pillanatok vágására megérti az ítéletet. Szökni próbáltam és kijátszani a felelősség alól a bennem rejlő mindenbeli egyenességet. Pillanatra a lélek megmutatja a vérbe fagyószemgödrömet, nem sokáig mozog a testem. Meglepődik az ítéleten, de a további csodálkozás véleményező tekintésére a túlvilágon van mód.

Itt a dombok között e néhány lépcsők közt a halál az otthon, ha egyáltalán nem ragad ez a mocsadék lelkem síkok közepette. Ha igen, a lélek is áldozattá vált és az ördögnek nincs dolga. Az ítéletet végre hajtó fa hátrál, a szegecsek belém döfve s zizegésbe hunyhatja le a szemét, e szegekből legalább háromról csurogni kezd a vér. nem érzem a jobb szemem. Bocsánatot kérni a természettől késő. A lelkükbe és a becsületükbe gázoltál. Az ítélet ilyenkor azonnali halál. Örülj, hogy nem szenvedtél tovább. Ez tizennyolcszor fájdalmasabb lehetett volna. Tudod, milyen szörnyű a kínhalál ha valakibe több mint ötven szöget nyomnak egy átjáró tükör erős felületére?

Szerintem a szemeidet kiszúrták, hogy azonnal meghalj. A többit utána döfték a testedbe, mert itt a szétvérzett holttestednél ez megvan vagy hetven példánynyi szög. Ez megalázás s egyben biztos kivégzés. Kegyetlen, szörnyű gúny. Inkább kezdj el bűnbocsánatot gyakorolni, hogy talán elővegyék az ügyedet valahol a pokolnál. Akkor is még csak ott tartunk, hogy a lelked kiszabadítása. A testedhez az kell, hogy meggyőzd a téged kivégző természetet: nem gondoltad komolyan. Csak annyit hallottam, jól elszúrtad. Alattomos voltál.

(álom)