Övegh Zoltán

A bűn élete felett átvette a hatalmat. De azt megkérdezhetem, hogy mi az életcélja vele? Most jelentem meg a feje felett és az emberei kiállnak érte meg megvédik. De ha a denevér felülkerekedik, akkor is vele tartanak? Az élet itt soha nem volt tiszta, de még az lehet. A világ vége a mélység fölé emelt, de a világ mélye elég mély a bűn elfogadásához? Mert befogadni be tudják. Arra nem esküdnék meg, hogy értik is az eszméjét. Én ismerem a világ mélységét, mert onnan érkeztem. De azt nem hiszem, hogy az emberek tudnak ilyen mélységek magasságaiban gondolkodni. A magasságok mélységeiben él most e város, ez a város. Tehát hogy ki is a bűnös? Jack Napier más teknőből kezdte, csak soha nem fog eljutni a páholyos kádig. Én a polgári életben Bruce Wayne vagyok és bűnösnek vallom magam abban, hogy amint az éj felsöpör az éjszakának: nem engedem, hogy a bűnözés sikátorrá változtassa az emberek hétvégéjét. Az élet nagy túlélői a segédeim s a vérszívás végett ők sem ártatlanok, azonban kell egy szövetséges. Egy jószándékú egér, aki fejjel lefelé is tud aludni. Az erszényt közösen használjuk, de az inkább az övé. Majd aki utánam jön, kérem azt is adja vissza. A bőrerszénynek a barlangban a helye. Én, ebben az életemben érzem az energiát a suhanásban. A gazfickók azt az egyet tárják fel rólam, hogy ember lehetek s a páncél félét viselem magamon a derekamon. Addig jó, amíg nem tudják összetársítani Bruce Wayne - t a denevéremeberrel.

(BATMAN, aki az éjben a sötétben is lát)

Megvagy? Szállj be ide a fedett gokartba. Búcsút kell mondanunk a varjúknak, de előtte át kell verekedjük magunkat az élőholtak és elátkozott nőjük vezette seregén. Feltűnt neked is, hogy itt soha nem esik az eső? Részben az átok okozza, amit fel kell oldanunk. Látod ott azt a tornyot? Ha azt elérjük, biztonságban vagyunk. És még napnyugta előtt annak a járatain át kell lépjünk e városból a főútra. S igen azt is jól vetted észre, hogy nagyjából nincs ember az utcán.

Nincsenek nők a férfiak mellett, lányom? Így igaz, valamikor volt. Mindjárt kiérünk innen és időben is vagyunk, látod ezt az alagutat? Az ott túl a napozó pokol birodalma s itt általában a Combine erői fürdenek, mi azonban nagyrészt a főúton fogunk haladni. Ha elérjük a rakétabázist, az út veszélyeinek felével megvagyunk. Egy enyhe domb tetejére húzott kilátó álcája kaszárnyával, de ott a barátaink vannak és bizony mind angyalbőrben.

Hogy anya hol van? Alkonyodáskor érjük el Őt egy hajó gyomrában, ami az óceán partjára merül el és ott sok portyázó jármű van. Tetszenek a csónakok s házak, amiket láttál e napon? Ez egy nagy öböl katonai tulajdonban lévő telkekkel. Nyugalom, kislányom. Itt most csak óvatosan végig kell gázolni. Ez nem egy hosszú szakasz, azonban kerüld a homokot. Ahogyan látod, szép környék ez a part mellett. Ez a gát itt pazar, az elnéptelenedés miatt azonban megjelentek a sáskák.

Feltámadt a szél, igaz? Gyere, lányom. Az út több mint háromnegyedét megtettük s e híd után ha felnézel a sziklák közé, azon szirtek párkányain már csak a vonat visz túl, ott nem lehet biztonsággal autóval közlekedni. Már meg is jött anya, látod? A feltűnő ellenséges katonák dacára tetszett a szél által szétfújt híd közege, ami a szigetet köti össze egy szikla hegyével? Helyezzétek magatokat kényelembe, mindjárt jön apám. Így van, a papa s lesz kicsi átbeszélés.

Ez innentől csak a vörös sziklákon túlra vezet. Nagyapáddal azt beszéljük át, lányom, hogy miképpen lehet megmenteni a varjúknál Grigori atya idősebbik lányát. Tetszik az öböl látképe innen fentről, kislányom? Majd eljövünk ide máskor is. Így van, Ő a papa. A Combine erőinek vezetője. Most át fogunk zakatolni egy szép, de kies vidéken. Itt e völgyben valaha átjárt a folyó, azonban kiszáradt és most katonai kísérleti telep s a hadsereg tulajdona.

(költeménypótlás. Half Life 2. számítógépes játék HIGHWAY 17 pályája nyomán ja és emlékezetből)

A zuhanást a folyóba leszámítva ez kellemes nap volt a kiruccanás során. Az ősz szakállas hit térítője is tér vissza a buszra, mellé ülhet a nő. Őt nem igazán hozza lázba a másik nem. Éppen ezért a túravezető illetve utazásvezető némileg széttárja szép tavaszi felsőjét s kiteszi a melleit (amik kényelmesen libegnek) amint ezen úr mellé ér e járaton úgy az első hely környékén.

Indul egy járat azokért, akik haza szeretnének menni. Én azonban kapok egy lehetőséget az újabb mászásért Budán. Nikolett és Éva utazásszervezők tartanak pont épp ezért ennek a keretében a mikrofonnál némi beszédet. Azt megerősítik, hogy nem az én hibámból zuhantam a vízbe és meg is halhattam volna. Azonkívül, hogy az ember a zuhanás közben is kitörheti a nyakát. A napokban helyreállítják a létrák állapotát mászáshoz és akkor mehet a buli, utána mi is megyünk haza. Tetszik Budapest, nem tagadom. De egy, a fővárosból elég pár nap. Kettő, Buda az szebb Pestnél. Nikolett elöl marad a szép és bő dekoltázsában e fekete melltartóban és dumál nekünk a mikrofonba, hogy épp merre járunk. Mielőtt mennénk zabálni meg a szállásra. Én úgy számolom meg ahogy hallottam tőlük, hogy legfeljebb még egy fél hetet. Pár napot szánunk erre. Én szerettem Buda falait, úgyhogy örülök ennek. Talán másodjára sikerül hegyet másznom. De azt nem tudom, kik a többiek (akiknek nem sikerült szintén e domboldal meghódítani)?

Kavarognak még a kérdések a fejemben, hogy kik lehetnek Ők s nekik miért nem sikerült a pihentető megmérettetés végrehajtása? Illat csapja meg a szemem s nézek fel meg annyit hallok még, hogy a fiatalok, összesusmognak. 'Nézd, kitette a melleit a ruhából és előre az ülésekhez tart'. Egy behajolt női testet látok mosollyal a kék rejtőző melltartóban ízléses kék tavaszi dzsekiben s engedem e másik utazásszervező asszony Évát magam mellé az ablakhoz. Felém dőlve fonja be a karját, hogy így jobban tudjak legelni a szemeimmel a mellein s indul katy perry hot'n'cold-ja a rádióból. Ellenállok, de más a cél. Pedig azt hittem, beszélgetni fogunk. Az meg is történik, csak: mire a csevegéshez érünk az üdvözlés után a biztató csókokból, már megint egy újabb hídon vagyunk. Ez kacér öltözék szép mosollyal az arcon, na most már beszélgethetek is vele azonkívül, hogy látom: Ő tényleg egy mutatós Nő! Beszélek, beszélek. De mondja, hogy nem kell mentegetőzni. Nem én vagyok a hibás a Gellért hegyen történtekért. Ha hibáztam az az, hogy rossz létrát foghattam ki. Most pedig lazuljak el, mindjárt újra beszélhetünk. Széjjebb tárja jobbra a felsőjét csókért, de én megelőzöm. Nem egy rossz dolog, csak én tovább szeretnék mesélni. Nagyon is látom, milyen az Ő arca és a számomra feltárt teste. Láttam azt Én már az utazás első napjaiban, hogy szereti megmutatni nekem a dolgokat magán.

Nem tudom meggyőzni, de végre meghallgat. Azt illetően, hogy az én szemszögemből hogyan történt? Annyit fűz hozzá, hatalmas zuhanás volt s pont evégett döntött így. Úgy, hogy legyen megismételve az a program. A többieknél is voltak kirívó gondok, de nem ekkora. Hogy valaki a hegyről belezuhan a Duna folyamba. Még jó, hogy nem járt arra vagy vitt engem magával egy (valami utasszállító vagy teher) hajó.

(Méretes sebességváltó - Az előző álom novellává / elbeszéléssé alakítva)

Háznál kísérteni unalmas, de nyugodalmas. Magdi lopakodásra csitít, hogy tartsam  kordában az indulataimat. De én láncot akarok csörgetni az emeleten, a földszinten pedig árnyként tevékeny lenni a falakban. Engedek a sugallatnak, de csak mert tetszenek Magdi vonásai.

Magdi vár a várnál, hogy lopakodás be és jellemeben némán dologra (Jellemben! Nem pedig cselekedetben)! Az emberek úgy gondolják, csak lepelben lebegnek a szellemek. Azt mondja, a többiek érkezőben. Hát akkor várjuk be őket, nem vagyok türelmetlen.