MotoszkaDaniel blogja

Szórakozás
MotoszkaDaniel•  2021. október 2. 21:18

Szovjet hajnal

Vigyázzba állítja a lábat a pehely, ötfelé havaz a kristálya. Fázó ablakok melegednek, a jégvirág topogva didereg. De ma, nyár van s a tavasz pálcája csenget a termekbe. A komor blúzokat s szürke öltönyöket megvasalt ing és helyes iskolaköpeny váltja.


Kacérkodó kották a félig javított falak tantermi hegeinél, ki nem olvas cyrillt? Mozgó ajkak aljáról zeng a próba, egymás mellé áll nadrág és szoknya. Sorakozó lányok, sapkákra a csillag! Tartást a vállakra s elfoglalni egy - egy fiút. Barna derekakon legelnek a gavallérok, mozdulnak a lábak.


A srácoknak járás a terem arca felé, menetelve ugrálni fognak a csajok. Újra kéz érinti a kezet, forognak a fényes és tükröződő vörösök. A párok saroktól sarokig talpalnak egy kört. Próba vége, a férfiak emelik a kacsókat csókhoz s áll le a sor. Elhallgat a parkett, kalapács a kolompnál kong.

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 26. 19:06

Izsák izzít: Pofa az űrben 2.

Üresen teng az űrben a teknő. Nem jut haza a nő, ha nem lököm be műszerekkel e kacatot. Mi legyen a gyors teendő? Csöpög a tank, hátra kell mászni az üzemanyagért. Ostoroz a sötét s nyomás hátra, a nesz marakodik?


A fürt minden bomlása a vállakra csillog szemeiben az ablakra. A blúzon árnyékok vonatoznak, számomra meg itt a raktárban helyenként feltör a gőz. A szellőző néhányukat bevonzotta, lezárni a zsilipet s befogni a hordókat. Békával kilengés a farhoz, köhögött a tank?


Félhomály világa fogadja a talpakat a fedélzetre, sziszegő zihálás. Sóhajtó indulás zuhanása, a nyereg tipeg hátra. El nem felejteni imádkozni! Szorulással nyögve, csípőn lökött űrhajó.


A folyosókra beköszönt a villogó fény, a lány kisebb légmentesítést kapcsol szinteken a kamrákra. A beragadt tartályok a padlóra gördülnek, én csak egy rezgést érzek elöl az irányító székemben. Világítás áll a lábamra egyenlő karokkal, mély s nyugodt lélegzet jöhet! A fáradt űrsikló hazafelé és gyorsul.


(álom, Csontsötétben 7.)

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 25. 12:25

Vitorlát Bont A Motyó 5.

Még nappal ejt foglyul a hínár, szeretem a vizet. Na, kapjuk el a legénység adta láncot! Haladnak a halak mellettem. Sóból is megárt a sok.


Kibicsaklott vitorlát hoz rendbe a csürhe, jó lesz alkonyat után? Már az is, mert apám újabb portyát rendel s ezúttal kísérővel mászkálok a falakra. Ki téved ilyen magasra éjfél múltán? Aprót csörög a kardom. Nézzük, hogyan karcolták a vár mögött a temetőben e fejfákat?


Mi ez a támadó sápadt fehérség? Fordul ide a tündöklő járat! A bástyákról egy letekintés a tenger hullámzó morajára. Hold, adhatod a fényt hazamenet apám hajójának!

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 25. 12:24

Vitorlát Bont A Motyó 4.

Éjjel csörgetni a vizeket? Mi van, ha összetalálkozom apámmal? Az is igaz, ő kérte meg, hogy derítsek fel. A csontváz is sírásban ropog a csontjaival, olyan csend van. A hajóm foltozáson, apám teknőjével megyek ki a tengerre. A fedélzeti ablakon libeg ez a fehér mütyür. Az öregem távol, a kalózok nagy tanácsán.


Na, rakjuk össze magunkat. A hajózás után a családi vár tetejében kívánok durmolni. A ködben nehéz tartani kormányt fogva az új kulacsot. Koszos körmű karcolások az egyik nem ismert kóbor sziget kastélyán, tengeri rabló öntött fel a garatra s terült el a padlózaton aludni.


Csordogálás vissza, végre szelhetem a lépcsőket. Földre hányom kardomat és pisztolyomat s zuhanás az ágyba. Meg se botlottam ilyen későn idefelé jövet semmilyen kőben. Mi ez nálam? Alig látok, pár töltényövet loptam.

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 20. 23:42

Mi Van Alattunk?

Elemózsiát és bambit bekészíteni, pöfög fel a busz. Merre viszi araszolásunkat az út? Balra tart s hegyek sorakoznak a kerekek alatt. Mássza a vonulatokat.


Fél évezrede őrzi Mátyás fia lován a főteret, mögötte srégen dzsámi színesíti a megye székhelyét. Ahol az utak esnek a völgybe, hosszú utcák ölelik maguk mellett a járdák szegélyét.


Itt a dombok asztalitenisze mérkőzik helyenként és ha a hálóba ütközik a labda, a menetszél söpri fel a lankákat illetve csúcsokat.


Topogó talpak a nap végére, innen belátni mindennek a tetejét és ösvényét. Állandó vendég az áramlat. Nem beszél, de mindent örömmel mutat. A világ végére sem kell elmenni, hogy az ember káprázatát rabul ejtse az alföld párnája.


Záróra kattan, nagy a mélység. Mi emel a madarak felé? Majdnem látni a torony alját! Nyargaljanak a léptek lefelé, letesz magától a kéz. Ijesztő ilyen hirtelen ez a nagy kilátás, megtapasztalni a párkányról is elég!


Fel minden nebuló leérve innen az autóbusz lépcsőire. Irány haza e mennyei nap után egy megyével keletebbre. A pihenő ormok nézik az időt, mikor jövünk esetleg újra. Harang nem kondul, de az utak fújnak.


(Osztálykirándulás általános iskolásan Pécsett.)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom