Övegh Zoltán
SzórakozásA fekete hegy hat
Tömbösödő gondokat oszlat el az ég, ha hátamon a hideg szalad. Futni nem volt ereje ma még. Inkább jobb is, ha a bércen egy házba rohan.
Elengedi a fagy didergéséből a láncokat az árny. A tó tükre néz, vörösen támolygó téglák nyitják az ablakokat. Füstjel a magasba, indulnia kell a délutánnak.
Az erkély belerúgott az ajtóba és a napelem hőjénél öltözködik. Összejön a pára, fekszik alá az ecsetnek. Mondjuk kezdheti keverni a színeket itt a sötétkékkel.
A fekete hegy öt
Szemét dörzsölve a felhő minden foszlánya kitakarózik, próbálja nyitni a szemét. Az alkonyat mögötte lovagol bércek vonulatain.
Csónak teste nézné meg a szép órák elvonulását, de hol talál hozzá vizet? Vakító a vonulatok botcsapása, egy diszkrét mocsár mellett evez el.
Sas szárnya takarta eddig a borulások ébredését. Nádas érdeklődik tőlem, milyen messze vannak még a szirtek? A rózsaszín gőz füstölgéséből ítélve, közel.
Alszik a völgy. Aki mégsem, annak a nyugta paplant húz a fejére. Mindent aludni küldenek az égen sokasodó pálcák és evezésem közepette szaporodnak a fennsíkok. Oda csapok, még a háló sapka alvást lökése előtt nézelődni szeretnék. Szúrja elfáradt szememet a sok zsenge ág.
A fekete hegy: Négy
Beborul a csúcs és nem látni a tetőt. A szemüveg bepárásodik az ég orrán, mi tart erre evezőn? Korom hullik fentről és nem érti, a felhők békéjét miért nem tudja megzavarni?
Hullámzó tajtékok járják a fülemet, itt a habok között halad a kereső kezem. Az ujjaim hely után kutakodva bordákat tapintanak. Lejövök, mert semmi nincs a lábam alatt.
Porvihar a világ tetején? A kantáromhoz nyúlok, a homok elől húzódom vissza. El ne sodorja a zivatar a hasadék oldalán a házam erkélyét. A kádam vize meg kihűlhet, amit legutóbb otthagytam.
A Fekete Hegy: Három
Barna méz illata remeg a zöld szemében, szürke léptekkel kaptat a bérc oldalán. A lovamat a szél leteperi a homokba, és a szivacsával megmossa. Erre nem szokott söpörni a vihar.
Ráfújja csődörömre a nyerget a megérkezett szellő. A tél nyerít és üdvözli a nyári álmát csábosan alvó csinos hókirálynőt. Valahányszor lélegzetéért mozdul a kecses keze, megreng a hegység széle és a sóhajok köszöntik a beszélgető seregélyeket.
A szőrmebunda szimata füstölög a tetőn, ugye nem tör még fel a mélyből a láva? A négylábú taxim felhajt egy kis bort. Megszédülve, ideje ránézni a gerincre! Csak nem a hó dühe sír? Most nyár dereka van, legyen szíves aludni. Sarkantyú a paripámra, rá kell kaptatni a oromzatra!
A járművem lihegése fürdeti a tejben úszó zátonyokat s ébred is egyben e félsziget az éjszakába. Fák szemei a szirtekről foltozzák a méretes örvény tölcsérét. Páraköpenyben ehhez, magánrepülőgép hinti a segítő kezet. Csak be ne szippantsa sehonnan, egy idetévedt légzsák. A fuvallatok be tudnak szorulni egy ilyen gazdag völgybe, csörgedezz tovább! Te megduzzadt patak. Ez a hósapka a taton így júliusban piszkálja az orrom. A sár odaevez bárkán, hogy megolvadt testvérét elaltassa.
Néz a késő este szelleme? Igaz, mert mindjárt az éj ladikázik erre.
A Balatonon 2 - Évával és Tímeával
Nem sietjük el a felkelést,
fürdőzéssel indul ez is kenesén.Kilátóba tartunk a Tátorján tanösvényen,mikor is jártam itt? nagyon régen.Éva és Tímea meg első ízben.
Mutatom nekik a tatár likakat,régóta ezt rejti a Magas-part.Persze, hogy a hölgyeket érdekli,az alsó barlangokba be fogunk mászni?
Elolvasom Soós Lajos emlékoszlopát,frissítem emlékezetem.
Autó scooter viszi az időnk,de mi is az?Modernizált Bob lehet.Éva javasolja,csodáljuk meg a viaduktot!
Balaton átúszás!rögtön érdekli mindkét lányt!
Ösküi kerektemplomra hívom fel figyelmüket,Tímea bólint is.A Séd patakot említem még,átnézünk azért Veszprémbe a hegyekhez.
Éles lejtő fogad minket,megállunk egy darabon.Híd segíti utunkats Bakony magasodik előttünk.
Révfülöp és Balatonvilágos kiínálja még látványosságát,vendégeim az utóbbit választják.
Afrika múzeums a többi majd legközelebb,hogy utána velük,a déli partot is megismerhessem!
Csobbanunk azért még kenesén hárman,a lenyugvó nap sugaraiban.