Övegh Zoltán

Amikor az ölelő s forró karok elmennek a völgybe, pihennek a tavasz követei. Támaszkodnak könyökeikre, a lágy szirtektől érdeklődnek: lehajthatják - e itt a fejeiket?

Felkészül suttogásra a kémény, ezek már a duruzsolás percei. A hölgyek s urak szállnak a vagonokba szorgalmasan. Ezek javarészt ifjú párok. Azért szállnak fel fiatal házasok is, gyermekkel. A síkságtól indul a járat, át a csizma szárán. Lépegetésbe kezd a zakatolás, a gőz munkába áll és van ahol csók csattan.

Mire a lábbeli ujját a szerelvény az este csillogásában megtapintja az öböl széle tárul az ablakokból szülők s fiatalok elé. Csendesül a tenger moraja, mintha sörrel kínálnák. Néhány pár vonatozva megy előrébb nézelődni. Felkapják a gyerekek a fejüket, mert a mozdony menetelése gyorsabb futásba üget. A remekül szórakozó társaság magához tér a bűvöletben, ez a tágas sziget! Átdübörögték magukat a vonat kerekei a hídon.

Alább hagy a szenes lány részéről a lapátolás, ez egy nagy állam a sós víz szívében. Helyenként a kanyarok íve mellett, étkeznek s nevetgélnek az utasok. Előkerül néhány lap olvasásra és magyar kártya. Bérc vonulatainál derülnek, osztja a hangulat a vigyorokat. Mire kinéznek, és: Csak nem az Etna?

Változatosan lüktet a táj, kavicsok pattogzódnak le a sziklákról. A szirtek még nem húzzák arcukba a tányérsapkát, csak készülődnek. Indul a vagonok kereke, csak előtte felszállás a férfiaknak s hölgyeknek. A mozdony gőze bájosan kürtöl: A jegyszedő nézi a pénzt, majd adja érte a jegyeket. Egy párt még meg kell várni? Terhes az asszony. Hát persze, hogy feljöhetnek! Az ajtók zárulnak, a szerelvény még nem indul. Foglalnak helyet az utasok. Felszáll a gőz és kürtöl, az ütem simogatja a síneket. Feltűnnek a színen az első apróbb, alvásukba készülő bércek.

A nappal keze már lefekvésébe készülve, takarja be az eget. Hangok a falból, hogy: amíg rá nem zötyögünk a csizmára, a vendégek óvatosan étkezzenek. Becsatolják a hegyek az öveiket az úszó bércekhez. A szél megelevenedik, hogy átjárja az itteni ősi épületek régi korok átjárta kapujait. A zakatoló vonat hátat fordít az öbölnek, a frissen épített híd tovább hová vezet? 

A tenger ölel mindent, kintebb meg az óceán. A gyermekekre vigyáznak gondviselőik a déli szél érintésében, mégiscsak méretes sziklák ölelésében ülő városrész ez. A zakatolás hevesebbre vált, mégiscsak friss fémek ezek az éjfél forró vállán. Megérkeznek a kabinok a dombokhoz s hallani a lehúzott ablakokból a kamionok közlekedését. Skócia innen messze van északra, az ott viszont délebbre már valahol: Afrika. Palermo-nál pihenő s nézelődés egy órán át, utána irány haza!

Fortyog a bendő, nem kell ez a kupak. A sör férfinak nyári mérföldkő. Főleg, ha van hab.

Az érintés, lábujjával szenvedély az ajkamon és letapog a mélybe. Inog a világ, a zenét percekre mancs kapcsolja le az alkonyon. Ízes a maláta, de bennem most bor lépked.

Messze van minden ajtó, de én pityókás vagyok. Nem ittas és a vágy mászik vissza vállamon a barna hajamra. Aki nem bírja a szeszt, hanyagolja. Most már érzem, magam alatt újra a pad.

A zene kopogtatja a fülem. Nincsen többé sör, bor az igen. A hölggyel ülve táncolunk? És a hallásom is újra él.

Az ég nézi a vásznat, felkelve a fellegekből. Zöld dzsekimen simuló ecset pamacsa, de mi tartja? A szellemek!? Nem várathat magára a mű, node miképpen történjen a mázolás? Úgy nem lehet festeni, ha néznek.

Dugóhúzó kapirgál dologtalan bal kezemben. Na, bor kortyolása kelti a domb völgyét? Csalódott ház néptelen beltere siettet, kezdjek már bele!

Erdész jelvény unja magát feltűrt bal ujjamon és indul a kéz. A felhőkben angyalt látok. Neki a legjobb! Madártávlatban sütkérezhet s fel se kell öltözzön!

A kezem dolgában lévő ceruza a festéshez  nyelvét nyújtja, lássak már munkához! Most hogy a vékonyabb kabátomat kékre barnította a gyülekező égbolt apró szárnyakon sarkalló szeme, ideje nyomás alá helyezni az állványt.

Mire nekikezdek, strucc délibábja baktat a bérc tetejére, a lak meg felszereli magának estére a világítást.

Tömbösödő gondokat oszlat el az ég, ha hátamon a hideg szalad. Futni nem volt ereje ma még. Inkább jobb is, ha a bércen egy házba rohan.