Övegh Zoltán

Fáradt az oroszlán nyelve s lihegve nyújtogatja kicsit a habokhoz. Ez a meleg érintése és aki ez útra rálép, megégetheti a beton.

Olvadó huzalokra érkeznek léptek nagy fülekkel, amik legyezik a hőségben a testet. Ki énekel hamisan a méretes körmei mellett? Ősz a bajusza s folyton les rá a macska. Az elefánt tiszteli trombitáját fújva a robosztus lábakat, melyek nehéz időkben ellenállnak az árnak. Alatta viszont mit szaladgál a pimasz kaukkfióka?

Sajt illata nem sétál korlátokon e neveldében, akkor hol s mit szimatoljon illetve burkoljon? A farka áll, mint villám támadásakor a televízió antennája. Trappista nem érkezik és ementáli sem illatozik semmilyen korláton illetve csábító padkán a járdák nevetésében.

Csiszolt füleivel az ormánnyal a hátára kéredzkedik és cincogásra veszi elő gitárja húrjait, ami elpattan. Lerázza magáról a kiszívott tócsák s gazdag vizek barátja, kénytelen a modellnél is vékonyabb lábaival lökni magát. Kecses kiabálás tőle, ha már a zene nem jött be: Ugye, jól dübörgünk? Az agyarakat ez nem hatja meg s az apró rágcsálót átrúgja a túlpartra, legalább a számára addig csend van!

Amikor néhol megágyaz az estének az estebéd, bíbor kezek közelítenek lepedővel. A párna pihéje a római süvegében megy az alkonyért, hogy elheverhessenek a fennsíkok a hegyeken. Fuvolán játszanak a fűszálak altatót a síkságnak, és hegedű szól. A sínek kihűltek. Szárnyaló, üde a lehelet.

Most mi az, ami felüti az ég csendjét? A csillagok később érkeznek, tekintsük meg!

Csikorgó szelepek s éledező mozdony, pöfög a kémény. Ki szeretne beszállni? Főként hölgyek és urak, de az égbolt alja a fiatalokat szintén csődíti oda. Botján tekergő kerék szól a társának. lapátolásba iramodik szénhez a lány. Váltó szól a kanyarnak, készüljön a szerelvény fogadására. Egyetemisták, valamint középiskolások vihorásznak: ők már látták a Vezúv árnyékát. Ütembe kottázik a zakatolás. A bizsergés alól engednek fel a talpak.

Amikor az ölelő s forró karok elmennek a völgybe, pihennek a tavasz követei. Támaszkodnak könyökeikre, a lágy szirtektől érdeklődnek: lehajthatják - e itt a fejeiket?

Felkészül suttogásra a kémény, ezek már a duruzsolás percei. A hölgyek s urak szállnak a vagonokba szorgalmasan. Ezek javarészt ifjú párok. Azért szállnak fel fiatal házasok is, gyermekkel. A síkságtól indul a járat, át a csizma szárán. Lépegetésbe kezd a zakatolás, a gőz munkába áll és van ahol csók csattan.

Mire a lábbeli ujját a szerelvény az este csillogásában megtapintja az öböl széle tárul az ablakokból szülők s fiatalok elé. Csendesül a tenger moraja, mintha sörrel kínálnák. Néhány pár vonatozva megy előrébb nézelődni. Felkapják a gyerekek a fejüket, mert a mozdony menetelése gyorsabb futásba üget. A remekül szórakozó társaság magához tér a bűvöletben, ez a tágas sziget! Átdübörögték magukat a vonat kerekei a hídon.

Alább hagy a szenes lány részéről a lapátolás, ez egy nagy állam a sós víz szívében. Helyenként a kanyarok íve mellett, étkeznek s nevetgélnek az utasok. Előkerül néhány lap olvasásra és magyar kártya. Bérc vonulatainál derülnek, osztja a hangulat a vigyorokat. Mire kinéznek, és: Csak nem az Etna?

Változatosan lüktet a táj, kavicsok pattogzódnak le a sziklákról. A szirtek még nem húzzák arcukba a tányérsapkát, csak készülődnek. Indul a vagonok kereke, csak előtte felszállás a férfiaknak s hölgyeknek. A mozdony gőze bájosan kürtöl: A jegyszedő nézi a pénzt, majd adja érte a jegyeket. Egy párt még meg kell várni? Terhes az asszony. Hát persze, hogy feljöhetnek! Az ajtók zárulnak, a szerelvény még nem indul. Foglalnak helyet az utasok. Felszáll a gőz és kürtöl, az ütem simogatja a síneket. Feltűnnek a színen az első apróbb, alvásukba készülő bércek.

A nappal keze már lefekvésébe készülve, takarja be az eget. Hangok a falból, hogy: amíg rá nem zötyögünk a csizmára, a vendégek óvatosan étkezzenek. Becsatolják a hegyek az öveiket az úszó bércekhez. A szél megelevenedik, hogy átjárja az itteni ősi épületek régi korok átjárta kapujait. A zakatoló vonat hátat fordít az öbölnek, a frissen épített híd tovább hová vezet? 

A tenger ölel mindent, kintebb meg az óceán. A gyermekekre vigyáznak gondviselőik a déli szél érintésében, mégiscsak méretes sziklák ölelésében ülő városrész ez. A zakatolás hevesebbre vált, mégiscsak friss fémek ezek az éjfél forró vállán. Megérkeznek a kabinok a dombokhoz s hallani a lehúzott ablakokból a kamionok közlekedését. Skócia innen messze van északra, az ott viszont délebbre már valahol: Afrika. Palermo-nál pihenő s nézelődés egy órán át, utána irány haza!

Fortyog a bendő, nem kell ez a kupak. A sör férfinak nyári mérföldkő. Főleg, ha van hab.

Az érintés, lábujjával szenvedély az ajkamon és letapog a mélybe. Inog a világ, a zenét percekre mancs kapcsolja le az alkonyon. Ízes a maláta, de bennem most bor lépked.

Messze van minden ajtó, de én pityókás vagyok. Nem ittas és a vágy mászik vissza vállamon a barna hajamra. Aki nem bírja a szeszt, hanyagolja. Most már érzem, magam alatt újra a pad.

A zene kopogtatja a fülem. Nincsen többé sör, bor az igen. A hölggyel ülve táncolunk? És a hallásom is újra él.