Övegh Zoltán

Nyúzom a bikát és nyúzom a ladát. Töröm a karom s húzom a csigát.

Megy a hegy, löki az utat előttem. Fürtös, eszes gyermek közlekedik velocipéddel.


Irány balról s mozdul a karja, bérc tolat be mögé.
Kosár elöl és rács hátul. Mászik a barnult talpam, fut a pedál a bokám alatt. Fák nézik árnyék alól a porzásomat, jóllaktak a szilvából?


Üde szamóca mosolyú bácsi az ősz haja alatt fakad vigyorra, aztán megáll a lépte. 
Vörössé lesz az ajka, nyúl a ribizliért. Mindet ma nem éri el.


Fel a mellényt s evezni? De sekély ez a tó, most hogyan jutok partra? Fut a gyeplő! A csat az vághatja a kart, egy óvatos szökkenés a pacira? Olyan szép Ő meg a nyereg, mint két szál rózsa letépve a rétről.
Fognak a lejtők, tövis őrzi az emelkedőt. A szép szív egyetlen dobbanása lesegít a nyeregből.



A kilátásnak dolga van, én kell nézelődjek. Meseszép ökrök árnyéka úszik a felhők alatt, ők maguk egyenletes kolompolás közepette vonulnak. Kártyán utalt gyönyör veti arcomat derűre. Sűrű köd telepszik a mutatós cserjére, sárga rózsa hullik a völgyre.


(Próbálva a Rapülők - Zúg a Volga ütemére írni)

Ács szentségel először a földszinten, aztán a tetőn. Szeme elé csöppen az éles fül hegye: ha még ma megvan a nagy emelet fedve, csoda ápolószerrel kenheti a hátát este. Az inas beüt helyette egy negyed sort, ezzel akkor készen van a fele?

Lányok dobálnak óvatosan lapokat, a héten esőtől is védve? A nap nem izzaszt gerendákat. A lányoknak a segítség nyújtásáért jár egy vödör ízesített sör, a szolga ruha minden éjjel dumál. Éjfélkor eltűnik.

Csoszogó lécek mosolyognak, az ígért csodaszer egy órát át éjjelente kézközelben készen. Kezet s lábat is ápol az ács e napokban,tarkítja az órákat este a manó beköszönése. Nem fáj végül, egy ízület sem!

Nem megy az üveg, nem bírom tartani. Nincsen benne semmi, még látom az alját. A lábamat emeli a térd? Igyekszem sétálni. A palack kiürült és nem kívánom már a malátát.

A délután sötét? Nem, csókból ébredek? Igen. Most borral szédítenek. Hölgynek nem való az ajak érintése után csúnyát mondani, nem is teszem. Nincsen nap barnította arc a látóhatáron, úgyhogy nem vagyok allergiás a szeszre.

Álmomban feltűnik a házimozi televízióján, de nem iszik. Kortyolom tovább a likőrt a vodkában: dinnye, barack meg szőlő zamata a pohárban. Végigkortyolva néhány vize a tűznek. Köszönöm szépen, abszintot nem kérek és macskakövön mégegyszer üveget a kezemben nem tartok.

Az esővíz mossa a kacsokat a dombon? A ház füstje nem jelez, kelnek viszont a bokrok. A gomolygás sarkai éhesek? Tápászkodnak ágyukból, karjaikat vetik a földöntúli égben. Elmosódó eb javasol visszavonulót, mivel mosolyodó szimata szerint el vannak ázva az ültetvények.

Koronák fél szeme szimatolja a fákat, nem igazán az esőre szavaznak. Akkor hát a pipacsok esetleg? Őket meg védi a cserje. A kerítések fatömlöce pedig a gaz biztonságos ölelésében rezeg. Béka a teknője nélkül duruzsol a templom tornyának, a felnőtt bozót a völgyre néz. Alvó árnyék takarja vissza a farkast, melyet most még sakkban tart a pipacs. Nem látott ilyet előtte.

A száraz zivatar érzelmi vihara tanakodik? Búgó tekintete tanácskozásra hívja csukódó ajkát, melyre bajusz nőtt s növi be a szakáll? Az átívelő út borotválja meg? Gyorsan hozzon döntést, mert a foszlányoknak nincs utánpótlása s a hójaguárnak várakozik a hólyaga. Kell a jelentés s azt valahol egy szirtre meg kell engedni. A pára válasza, hogy akkor most a borbély mossa le az arcot vagy sem?

Hófehérke lehunyja szemét, sós zivatarra sem gyűlt össze az igény. A fehér róka szemüveget húz, délebbre lesz az útvonal. Korcs szolgája kevésbé lát a hajától, azért a haszontalan harmat sokat segít! A dinoszaurusz kilövi az irányt rikító kezével, irány dél!

A majmok alszanak, rögvest légzéshez is látnak. Bordó házikó mellett oposszum keresgél vacsora után, az odúja fehér ház mögött van.

Az agg hegyiember ordasát öleli ott fent nyuszi gyanánt, máris fekszik az ágyába. De nem háttal, hanem hasra. Másra már nem volt ereje, igaz? A horkolására úgyis eltangóznak tangafélében a néhol hízott kígyók. A korlát széle megfesti a tájat, alvó mammutot lát? Szép zöld a fű! A koala mackó megnézi búcsúzóul a távolban a tó partját, honnan szerzett magának távcsövet?

Fehér bulldog borulást hoz, de eső itt: semmi nincsen és nem is lesz!

A házimanó ad a keze selymességére, a csatornában alszik a doh. A tető nyitva, fedje le a nap! Az kisüti a fényt, most pedig kenni kell a tenyeret. Eleve kivasalta egy tölgyfa pálca, a fásli viszont megköti az éjszaka maradék szűrődését.

Nebulók a járdán, a fiúk padkán ülnek s füzeteikre keltik őket a lányok. Mielőtt a tollaik elgurulnak, felülnek.

A fedelet rúgja be valaki, mert motyog fel a gaz érdeklődő szaga. A gyom is tanulna? Most nem fog vagy pedig cédrusos lavórban mártózzon meg, mert: odahever mellé némi fehérnép és elájul. A élesfülű segédtanárok beszédbe kezdenek bot nélkül. Ilyen korán a nap vége előtt a falban, a téglák még nem beszélgetnek.

A tanáriban gyalogolnak szent János bogarai, ám a vadőr oltja a villanyokat. Beletalál a kulcslyukba? Norbert sárkánya tűzbe borítja a szalmát meg a petróleumokat, na világítani sem kell éjszakára!

Tágulnak a jegyzetek, szép betűk ezek. Pajtában a lovak nem álmodnak, a fűbe fekszenek s pihennek. Tiltakoznak, hogy elment a telehold. Egy pálca megszökik az égre, utána kell nyargalni majd.

Egy fiú elveszik a jegyzeteiben, de segítenek neki. Éppen rajta nevetnek. A derülők sapkájára Norbert ráüvölt, többet se lesz kedvük gúnyolódni máson késő esti óra alatt.