Övegh Zoltán

Nyílik a cella? Alacsony és testes asszony szemüvegben, hogy meghallgat. Sepreget s azzal biztat, az életkor távolsága egy csepp a sivatagban. Ugyanaz a pápaszem van rajta, ami szokott. Amíg e folyosót meg zárkámat felsöpri, járassam meg a lábaimat. Nincsenek elgémberedve, de azért tényleg legyen járkálás. A tiltott gyümölcs jár az eszemben, hogy Jolánnak igaza lehet. Ez a mélyben úszó részletek túllihegése Rebekát illetően és csak nyugalom. Az elme illetve szenvedély egész jó tömlöcében nem olyan rossz, vendégre nem is számítottam. Jobb ez, mintha a napot sem láthatnám egész nap.

(álom)

A félelemben ez a félhomály szuroktengerében úszó zárkája. A lélek vizét kiszívja a bizonytalan sodrás hullámának villámban morgolódó keze. A szeme kéken beszél maga elé és ha minden veszve, mi végett teszi magát elém? Ez nem a pokol és nem a főnix vörösben izzó katlanja, akkor egy bizonytalan vagy gondolkodó mennyország? Az ajkam nem simít szenvedélyt, a kis pulyka meg beszél s nem a szemembe. Ennél még a pokol is jobb, de érdekel engem e szenvedés? Nem kéri azt, hogy a szív tüze tőle távozzon. És azt se, hogy szíveskedjek nehéz érzések szikláján feldöngetni egy másik vonatra. Nekem ez a sín kell! Csak kisiklott?

Hiába csókolom, nem jön válasz. Gondolkodik és a padló szemére néz. Száraz szomorúságot sem érzek rajta. Látom mindössze a távozni akaró s nem tudó kétséget az inkább nem felé hajózva a lebomló barna illetve egyenes hajában a sóskék feleletre való készülődést. Ha nem lehet az ölemben a keble, hogy bennem ülve a lelke tükörjébe nézhessek, miért enged be a vonakodó szívébe? Az indoklás hideg, de még az is melegít engem. Ezzel kellett volna kezdenie szemének a meredést a villám cikázó színében. Az Ő érzései tüzelnek, csak másfelé és itt van már megint egy kérdőjel, ami összetufázza a fejét vakaró láva ömlését.

Egy másik korban és másik életben más kereszttel s még mindig nem a tükrömbe néz meg ne távozzak el. Én nem a szerelem cirkálóját keresem benne. A tudástól duzzadó mellek a szilárd füst mögül figyelnek, ez a pántok merev tánca az elmében? Összezár a lélek vándorlása e szabad levegőjű rács falaihoz takaros ággyal, viszont én itt maradok? Nem akarja, hogy a jelenem léte távozzon. Alig érzem azon pillanatok alatt az ajkát, ez nem őrlődés. A talánban kávéját kavargató valamint kanalát kereső bizonytalanság. E csókban még búcsúzás se volt, ez a vágyakozó útkeresők kitérő puszija az országút szélén várakozó talpakra. A vándorló, elvontnak tartott vagy vétkes szenvedélyek szekerének utasait efféle jelzés is felvillanyozza, valahányszor a kocsis az ostora mellett gyeplőt ráz a lovakon.

Ez nem a ketyegő vagy az érzés cellája. A szándék vívódása néz a farkas szemében. Bűnhődés könyvet olvas a recében lápoló elmém, mialatt én csak találgathatom azt, mi járhat Rebeka fejében? A lényébe vagyok beleesve és nekem az most a szellemi táplálék. Bele látok az elméjébe és az az ösvény törvényében akad el. Ide be nem jár zárka kulcs, mivel nem a személyem kérdései bolyonganak repedt utak lélegzetein. A szemeiben lovagolnak ezúttal is az érzéseim, felállhatok már e több mint végtelen magánbeszéd ágyáról? Nem, e tündéri hölgy a biztos kétségek kérdésein fetreng. Csak kisebb kátyúkon hajtja a pedált. Az az igazság, hogy itt nem lehet nyerni valamint az arányok sem jutnak egyenlő elosztásra e hajladozó erdő vágott meg faragott fapadjain. Én többet fogok veszíteni, ha távozásomat szólítja fel a kezdésre. Az Ő elméje pedig kevesebbet nyer, ha magában tartja a bizonytalant illetve nem ered meg a nyelve.

Ez inkább az Ő érdeke, én egy ártatlan szemlélődő lennék nála. Csak érdekelne a véleménye, hogy akkor mikor álljak fel? Sok neki az én életem őszülő szakálla a beretválás után. Na, megindul annak a mérlegnek a nyelve és kimondja akkor a választ a bármerre tovább tartó út felfestéséért?

Ezek bitang nehéz másodpercek, nem lett volna szabad eltévednie a szememnek az övébe. Az nyeri meg e játszmát, aki előbb tud engedni s akkor is miből? Szabályokat a maga módján tisztelő törtető vív egy utcán szaladgáló nőneművel, aki országúton és autópályán is járt hosszú pihenővel az utazás végeken. E teremtés azonban nem fordult még vissza elvarratlan szálakért, ez pedig bizonytalan útvesztő.

Én ezt vállaltam, ezért meg nem kötelező elfogadnia a kezem. De nem én döntök, magamba feledkeztem. Bocsánat, mivel ez továbbra is az a kényelmes heverő a délután fáradó napfényében. Zsibbadnak a lábaim, na majdcsak felkelhetek tőle. És lábra is kívánok állni, meg kell várni a feleletet.

(álom)

AZ EGYIK GYÉRÍTŐ, A MÁSIK ÁLLVA IS ELÉRI AZ EGET

Mielőtt megindulunk, karban kell tartani a vidéket. Mindig körbe nézem a lovamon a környéket, mennyi vadra kell számítania a puskámnak. Nem a kanális szélén kezdődik a portya, de a felmérés igen.

Ez csak vicc és nem! Azt mondja e vadászidényen a társam, ugorjak a segédje szőrébe s szőrére. Egy gyönyörű vizsla hátán száguldom, először át egy pocsolyán. Aztán jöhet a vágtatása végig e sarok szélén.

Az a baj, hogy nem kapok levegőt a nyergében, pedig szemem elé és az orromba is tárul a mező illata. Az eb szemébe nézek oldalról, szilajan vágtat s érzem a kapaszkodó kezemben a kék szemében a rőtes bőrét.

Egy egész falun átmegyünk, ott pihenőre e nyeregből pillanatra a kutyustól letételt kérek. Nincs karácsony, de Gergely előttem, ahogy három emberrel egyeztet.

Egy előző korból fennmaradt retyó, vizelde előttem és bizony könnyíteni kívánok magamon. Szerettem ezeket, mert soha nem kellett lehúzni. Csak hagyni, hogy a vágatban elfolyjon a vizelet. Még várni kell a lovaglással, továbbra is dugult az orrom.

(álom)

Részint megadatik az idő során, hogy a perzseléssel még nem megy el a csobbanások időszaka és van mód fürdésre vagy éppen a testünk áztatására. Evelyn hívására a két házaspár útnak indul és ezúttal azért nagyobb összegért, mert Mercedes és BMW is akad a szállítandók között. Az üzemanyagköltséggel nem kell bajlódni, Evelyn állja azt. Most kivételesen az sem gond, ha Laurella illetve Lorella szó szerint egy szál melltartóban vannak a különlegesen nagy pára tartalom végett. Azaz ömlik a hőség, ez pedig szokatlan ilyenkor ősszel Törökországban. Evelynnek tartalék vezetékese van és arról intézte a telefont, eddig nem volt ebben az irodájában. Laurella meg a család nézelődik, hogy Lorella is kíván jönni? Dehát neki a napokban lett csak meg a jogsija. Nagy ügy, Lorelláé meg három hónapos.


Jönnének vissza, amikor a hivatásos sofőr árokba viszi a BMW - t és várni kell. Kettőszázhat napot, amíg megjavítják. Csörög is Evelynnél a telefon, hogy mi a helyzet. Azt mondja: akkor jönnek, amikor tudnak. Bármilyen hivatalos egyéb költség felmerül, írják az ő cégének a számlájára. Megfizeti.
Törökország nem 'nagyon szép',hanem 'keletdéliesen gyönyörű'. Az épületeivel, az emberekkel, a kultúrájukkal. Nem mondanám őket sértődékeny népeknek. annyi csak az észrevétel az először ittjáróknak pl. Török Györgynek, hogy ezek nem cigányok. Magyarországon összekeverés esetén még rendben van. A törökországi népességnek világosan barna a bőrük. Fürdőkbe lehet menni, ahol elképesztően kiváló az élmény. A lányok elmennek kazettát venni, ahol az eladó majdhogynem flörtöl. Aztán észreveszi magát. A férfiak rövidekért mennek, csak drága az alkohol. Kóstolni lehet. Ruházatvásárlás viszont történik. A nők előbb rászánják magukat ebben a melegben a fürdőkre, a férfiak sem maradnak ki azért.


Ábel, György és a többi férfi ülnek a volánok mögé. A nők a térképet nézik. El kell találniuk a teherszállítóhoz. Laurella kipróbálásnál kettesben is kapar az Audival. Lorella egy rövid meg forgalomtól elzártabb távon próbálja ki ugyanily módon, csak némileg vadabbul a BMW - t. Nem rossz török földön, csak ez a meleg ne lenne. 
Ezúttal a szovjet rakéták makett tehergépkocsikra lőve célozzák a szintén fából készült rakétákat a teherautókon. Rendőri felvezetést kapnak ezért és azok is csikorognak a menet során. 
A határnál nézik a ruházatot. Irakban készpénzátutalási megbízás jár büntetésben azért, ha valakinek lecsúszik a melltartópántja. Márpedig Lorelláéval ez történik a jobb oldalt, vállnál. Igen, csak ez nem Irak. A kelet kapuja, de nem a kelet világa. Akinek meg megvan az öltözéke és nem kacérkodik mondjuk pántnélküliséggel, az kedvezményes árú melltartót kaphat. 
A járőrautók a Balkán széléig, azaz a magyar - jugoszláv határig elmennek velük. Ugyanis ott meg utcai lövöldözés tör ki.


Már megint csörög a telefon Evelynnél, ki lehet az? A házaspárok a gyerekekkel meg ismerősökkel elmentek és felvették a pénzt. Evelynt elismerte az apja és helyettes immáron a testvére (kettő gyereke van és egyet még szeretne) cégénél. Törökország van a vonalban, hogy a járőrautók üzemanyagköltségét elküldi faxon és annak az összegnek Magyarország az egy százalékát kell csak állja. A többit Törökország fizeti. Lövöldözés történt Jugoszlávia északkeleti részében, ezért döntött az állam a rendőri kíséret mellett.


Evelyn elmegy szabadságra többszöri százhatvannyolc órára, addig egy felvett titkárnő helyettesíti Őt(Egyet még mielőtt e megkezdődne, ezúttal Ő tárcsáz az elsődleges vezetékesről. Érdeklik ez a gyönyörű, török mintás melltartók. Úgyhogy mellékre kapcsolnak neki). Kezdésnek 'belövi' (van ahol beválik, ha ilyen pumpált mellekkel behajol) a melleit és afölé is csak egy nem túlzottan begombolt fekete kosztümöt vesz fel. Nem libegnek, csak így más melltartó kell. Az is érdekli, amit hoztak neki (de nem feltétlenül ezért utazik el pihenni az egykori Oszmán birodalom hazájába). A rádiótelefonja be van kapcsolva. De ha keresik Őt, az sem hivatalos. Akkor minden rendben megy a cégnél. Eltölt egy hetet Belgiumban, egyet Törökországban, egy harmadikat az Perzsiában (azaz, ami a mai Irán) és választja még negyediknek az NDK NSZK - t (vagyis, ami ma: Németország).

Harminc perc áll rendelkezésre, ennyi az idő! Egy nő szelleme szólít? Piszok kedves, határozott és jóindulatú a hangja. Még a nyolcat se várja be a keleti maffia. Nem lehet megmondani, hogy ez szellem vagy félálomban vagyok s esetleg fetrengem. Toljam bele az ágyba az általam szeretett nőt és aztán húzni el a csíkot innen (vagy ez a nejem tudatalattija volt? Én kinyitottam a szemem, Ő ébredezik. Megmunkálom az ágyban és tíz perc késés). Itt a nők a célpontok vagy csak mi nem találunk hímnemű holttesteket?

A bérgyilkosok sokasodnak és kettő kalóz a földszinten, indulni fog a diszkó? Kacér pincérnő, mögötte egy magas s mosolygó tálca kisebb dekoltázzsal (ápolt haján a bizonytalan fény robog, az egész test fürdik az olajban). Az előbbi a zárt mosolyú (és) melleivel kémkedő ügynök (e csábos, kacér nő a szemével folyosókon követ. Jó lesz vigyázni vele. E másik úr meg egy mamlasz, néma pusztító segéd vagy véletlen áldozat jelölt. De vele szó szerint semmire se megyek. Semmi személyisége nincsen). Utóbbi a hosszú dekoltázs szűk sztrádájú kapitánya és Ő az, aki nekem nem tetszik. Annyi mosolya sincs, mint az előző orgyilkosnak s miképpen is fogok én; akarom mondani fogunk áttörtetni ezen a gyűrűn? Ezüst gyűrű az ujjain.

A huszonegyedik században nincsenek kalózok vagy igen? Megjelenik az egyszál férfikalóz, neki meg arany fülbevalója van a balban. Ő inkább balhézni akar? A vállat szorítja rajtam, fenyegető a tekintete.

Négyig van diszkó és kalapban rongyol be sétájában a beszélgető mellű, de nem karattyoló dekoltázsban a portyázó. Mostanra a kékrák támad? Ijesztően félelmetes.

Beszél a finomabb dekoltázsán felül a szeme és mintha hallanám a hosszú, egyenes haja mögül a vállaira hajolva e tincsekből: az ajtók záródnak, a hátsó ajtó talán szabad. Kikötőbe érünk ki, talán sikerrel. Bizony, az éjszaka eleje van! Ne gondolkodjunk! Vegyünk éhes nyúlcipőt a nővel és nyomás haza. Én azt se gondoltam volna, hogy kijutunk. Felnézni sincs kedvem, hogy milyen magas ez a szálloda. Én kinek fogom a kezét? Azonkívül, hogy ukrán nőt vettem el. A hajókkal barátkozom, szóval: elképzelhető, hogy arra szállunk. Túl sok ember van jobbról. Piszkosul hiányzik a kerékpárom..!