MotoszkaDaniel blogja

Lotti bognár lök ki az ágyból. Ő nem, de más vár engem kicsivel arrébb, és az a hintó.

Vadkan a látogatónk meg sok mocsár. Csopakról ámulatra jár a család. A halászlé náluk nem ilyen ízeket gyalogol át. Azt az állítást hallja az erdő, ők több hallal készítik el a lakomát.

Késik ugyan a bakos, de mellette nem sokra rá kettő napos. Le sem lehet onnan parancsolni őket. Szúnyog jut mindkettőjüknek, a hintóra való felszálláskor lépcsőre nem jelezzük igényünket. Szép darab, azt meg kell jegyezzem!

Egy helyütt felborulna a szekér, de csak borulna. Kereszteződésnél találkozunk a kisvasúttal. Ők gyorsabban haladnak, mi viszont többet látunk!

Rendkívül aranyos édesanya a társunk. Édesapa a méltó családfőjük, most zergéről és szarvasmarháról egysmást elárul.

Számukra repül az idő, számomra táblára szegez az erdő. Mit keres itt Jézus faragott rönkfélén? Fogalmam sincsen, mi erre a felelet, de olyan gyönyörű, hogy szóhoz sem találom erre a választ!

Különben is, az a legfontosabb, nem késtem le a lovas hidat. Pontosabban a szekeret, amit ló vontat, ugyanis fejem sem tudja meddig, de rossz helyen várakoztam!

Ez az élmény ringat most haza. Nem leltem még erdőben a lelkemmel balatoni vendégségre. Északi partról érkeztek. Hűl bennem a tény, de még forró!

A trón meg nem üresedett, de billeg Taramis dörgő fekete felhői felett.

Magányosan nevettet az udvari bolond, barbár társával kifosztottak egy templomot. A kimmériai harcos lelke nyugtalan. Ő királyságát és királynőjét óhajtja.

Jehnna könnye pereg le, bánatosan ül székébe. Síró szemek siratják a be nem teljesült szerelmet. Ez a kardforgató törvények nélkül él és örök labirintusában keresi a célt.

Huszonnyolc esztendő után fakad sírva a barbárok utódja. Nincsen se királyság, se áhított Valeriája. Nem gondolod, hogy térj vissza a hercegnő palotájába? Itt téged nem vár semmilyen eszme ajándéka.

Evezz haza vágtatva a csillogó szemekhez. Talán már nem sírnak. Ha az ifjú herceg kisasszony szerelme hidegen is hagy, trónján egyedül uralkodni, ahhoz Ő még lelkileg fiatal.

Hó fújja a fúvást s megakad egy szemen, csillogó kéken. Melynek alján mosoly hever. Az élet megfagyott kék vizét csorgatja ez a tenger benned a mennyei sziklák övezte barna szemöldököd alatt, amibe a bennem úszkáló lélek téved és bele dermed.

A pehely fehérbe öltöztet, bundát ad a tarka félüde hegyed falainak s kereszttel veti rád a csodálatom szentháromságát.

Még felém sem fordultál, alig csak elmosolyodtál. Nyerged mögött a lovadon nekem helyet adjál, mert a pillantásoddal rám varázsoltál, kővé változtattál.

Bökd meg a hegyeket, eshetik a felhők a vöröset. Arcom magához tért belőled, amikor is jobb füledben láttam csak a téged díszítő éket, melyet ringatott a lendületed.

Vigyél a melegbe, lábamon érzem a testemet. Hadd érezhesselek! E bundában a hó tömege, tőlem aztán már, vörösen is eshet!

Kihűlnek a szájak s fedd be sállal, ha épen szeretnéd hallgatni a hang szálát. Üres labirintusban keresgél az elmúlás hurrikánja. A jég szele csípne a hárfákon. A zöld deret faragja hátán a hideg süvítő dallama. A marás üresen távozik a nyak takarása mellől. Szövegelés taktusa huppan hópelyheken és a vastag kendő torkodat védve libben. A csók szárnyal. Te epedsz, mert fűt a szerelem. Csípje a fuvallat az irígységet, amíg Te az érzelmek hajóján töröd a jeget.

Az éjszaka kellemesen felgyújtotta az ágyadat, és kikergetett a dúsan takarózó jég virágára, amin egymagad átkelni képtelen vagy.

Kesztyűdet lepi be a hó. Sapkádat ne keresd, mert behintette. Telefonon a kezedet ne merengesd, mert nem érdeke, hogy a csörgés másvalahova megérkezzen. Selymes váratlansággal indul esésbe s bekerget téged egy házba. Itt is sötét van, akár a lecsukott szemed alatt. De szeretnek téged! Akkor is, ha a beszélgetőpartnered egy teljes fejjel magasságban beelőz téged. A vállfákat adagolod neki dzsekikkel s ruhákkal, Ő már a csókod után hajolna. Képzelőerőd indul be, midőn kezed ügyébe tű kerül, de itt a hallgatóságod megkerül, az érvelésednek senki ellen nem szegül. Inkább szabad fotelokat kínálnak neked helyül. Érkezzen ide pizza? Még mindig nem igényelnél csókot, de a pehely arcú nő annyira akarja. Azt sem tudod, miképpen szállítsd azt az ajkára, amikor Ő már arcával a te arcodat simogatja.

Akasztókat, tűket, vállfákat felejtsd el. A sálakat, sapkákat a fiók mélyére. Havazás csak odakint van, innen bentről nézhető meg. A nő azt szeretné, hogy erre a maradék pár órára őt, magaddal foglald le!