Övegh Zoltán

Nagy utat megtéve kilométerek tucatja mögöttünk. Így érkezünk meg prémben a Kárpát medencébe. Mérföldeken át csattognak csizmáink nyomában a kutyafejűek s éppenhogy nem látják sisakjainkat. Így csattogunk be a Kárpátok közé s minden csupa hó. Ezen az alföldön.. sarokba szoríthatnak minket, ekkor Jack- nek a javaslatára.. legázolunk az árvízvédelmi töltésen túlra. Jópár óránk marad, nem vesznek észre minket. Most is hallom Jack szavát, haza kell mennünk. Gondolom Én, fegyverért. Keressük meg a Kardfogú tigrist, Én a múltkor találkoztam vele. Talán most is mutat utat. Itt kell legyen a szelleme. Mostan.. vetjük be magunkat a bogáncsos, tüskés, szúrós bokrok közé. Hogy mire ideérnek.. azok a hordák.. a kobakjaink fejét se szúrják ki. Nincs hideg, nem érez fázást a test. De fel kell vernünk majd valamit valahol. Pár óra és elhozza az alkony a sötétet. Nemrégen látja a szemünk elgyalogolni a sötétedés lábát. Ennivaló van, tüzet: kell rakni. Én úgy emlékszem, hogy Ernő vagyok. Félvér, de fegyverhordozó.

bugyi!'

Megy a nap járása, tengődés bolygatja a felhőt. Reggel húzza a redőnyt, a nap csókol az ébredéshez (fehér dzsekiben). Csókolja a tűzben forrongó fáradhatatlanul dolgozó krikettlabda párnába a fejem, mikor is fehér illat a dzsekijében nyitja az ajtót. Mihez adjam a nevem? Név és cirkáló aláírás: s most? Felöltözhetem így tíz óra múltán az éj öltözékéből. Mi volt ez itt mostan? Nem semmi szépet cuppant (s ízlett, akár egy korai reggeli a mélységesen kedves zamatában). Az úrilány csalódott, hangos sóhaja buzog fel (lágy magabiztosságában)?

Miért tilos az ajkával tintás pecsétet nyomnia a számára kedvelt férfira, mikor Ő Hozzá jő és már magára is van aggatva minden gúnya? Az én lelkem puszija is szeretne az Ő ajkához járulni. A kettő egyazon s ugyanazon lángoló szív? A lényeghez most is cuppanás siklik, a templom harangozik a puszi szabadságához?

(A morajló cseppek a járdán; elbeszéléssé alakítva)

Amikor elüti a délutánt a nap, van hogy szandál kopog a mólón.

Az van a szemébe írva, minden további nélkül rámászhatok (ha van kedvem). Ő nem fog, látom a gondolatain s ez egy csinos fényűző magánhajó a kikötőben. (A kisebbik fajtából)

Dekoltázsa sincsen (ha jól látom). Végülis miért is tárulkozna ki? (Miért mutogatná magát?) A testmozgása mondja (a kishajó testébe érkezve), bátran menjek mellé és...

Mi lenne, ha először beszélnék vele? Minden nő örül, ha foglalkoznak vele. (Hogy micsoda? [Semmi baj, volt ez már pár perc]) Várja a párja, de velem is kívánt időt tölteni. Egyáltalán nem gond, ha mennie kell. Elvégre ez egy rendes csók volt s nem sok sima szájpuszi.

Több..., mint: kellemes nyári idő ez.

Volt módom ruhán át megnézni a testét s nem sejtetett semmit alatta. Én azért voltam ott, hogy lefoglaljam a gondolatait és az arcába (szemébe) nézzek. Egészen csurranós gazdag cseppes élmény, ringatózó hajón flörtölni. Az is jó, hogy nem igényelte rögtön, az Ő általam való 'belocsolását' esetleg. Nem az stílusom kajütöstül a kabinba rontani (itt kevesebb 'ajtó' van meg 'ház' is. Nem 'rúgunk be' semmit).

Napig érő sütés és ki nem hagy aludni (itt a budai hegyek között)? Nő? Milyen Nő? Rám se bagózik. Barátként rúgok nála csak labdába s nekem Ő többet jelent.

Öltözzem s fogjam be a számat, mert munka van. Rendben, mit kell tenni? Eredjek a Nő nyomába és nem egyedül kell vigyem az igát, egy 'gálya' visz. Azért a kicsi kávékámat megihatom? S egy szálat is szeretnék a dohányhevítősből. (Ki csókolt meg ekkora cuppanósra? Ez enyhén szólva finom volt) Rendben, indulás. De ennek nincs értelme. Egy nyílt fekete zakóba 'bújt', alatta széttárt inggel a fehér fehérneműjében egy Nő mondja, tovább! Megint egy csók s újra egy cuppanásra, (hol ez a Nő?) és ez se volt ellenemre. Vasútállomást hagyjuk el s rendezvényre székek bepakolása. Piszok szép idő van és itt a hegyek tetején fújja az elmét a szél. 

Na, mi van? A csúcsra érkezés ez? Én készen vagyok, behunyom a szemem s mi franc ez? Ez az ajkam, aztán megint: harmadjára is rányomnak valamit (ugyanolyan hatalmasat cuppan, mint az előző. S igen, ízlett. Ebben van szenvedély). De hol a Nő?

Ja, most pihenő? Akkor el kívánok szívni egy szálat.

Van még erő a dohányhevítőben. Kávét is szabad? Aztán mehetünk tovább, rendben van? (Nagyon jó ám itt fent)

(álom)

e című előzménye): Bennem van a hiba, mert sokáig válogatok a szebbik nem közül. Akkor elmegyek, senkit nem kívánok zavarni a problémáimmal. Hogy nem találom a helyemet még mindig s évek óta. Nem kell elmenjek, igyak csak. Ő is iszik. A meghívott lányok engem néznek, hogy: valószínű be fogok önteni a garatra. Engem kell figyelni, mikor ébredezem. Egy barna jelentkezik önként, hogy már most odaül mellém. Ilyen kiütött állapotban? A buli hamarosan elkezdődik és feküdjek csak el, senkit nem fogok zavarni. Én hamarosan beiszom, elsötétül előttem a világ illetve el is alszom. Itt, a fotelben

(álom)