Övegh Zoltán

Christina mondja, hogy jó buli lesz. Menjünk el a házába s már dekoltázsban biztat minket. Hárman vagyunk, három fiú és Ő. (Három fivér)

Nem jutunk el a házig, mert találok egy kalózbejáratot. (Oldalt a kerítésen bejáratot vájok. Christina dekoltázsa csak növekszik). Mondják: milyen jó, hogy máshonnan is be lehet jutni s nem kell várni kikeresni a kaput.

A fiatalabbik fivérem eltűnik a kergetőzésben. Előkerül az egyik kerítés padján. Ahogyan nézem, az ifjabbik bátyámat, Christina elcsábította (mert tempós, de nem vad csókban vannak).

A ház felderítése, egyikünk vigyázzon a még kiskorúra. Egy gyermek van a ház tető részlegében a padláson.

Leérve a játék a besötétedésben lévő szabadban folytatódik. Christina immáron legombolt dzsekiben szünteti meg a dekoltázst és ez fekete melltartó. Annyira jól érzi magát, hogy levéve azt magáról nadrágot hagy csak magán. (A kettő maradék fivér közé hozva a harmadikat játszani)

A pajta vagy szalon félmértékben szürkületi állapotába belépve szürkület labda ez és Lucius Malfoy biztat, ne zavarjon a háló hiánya. Gurítsuk a labdát.

A fűzfák alatt célszerű megvárni egy hölgyet? Június idusa lévén lengenek egymásba a fák, ahogy így látni az ablakból és éppen ellátni az egyik tanuló szemnek beszélő dekoltázsa felett.

A fél fül egészben hallja, hogy az egyik diák lepipázta hétvégén a komáját (még azelőtt, hogy: arra kérte volna, vizsgálja már meg a jobb mellét).

Ide is toppan Szilvia, aki Írisz húga. Amíg tart a szünet, addig tudjuk megvitatni a világ nagy dolgait. Azt mondja Szilvia, Íriszhez hasonlóan szintén fényképeszetet tanul.

Érkezés e kastélyba és kihalt. Nem baj, azért vegyük szemügyre. Csúszással leliftezem a lépcsőn egy szinttel lejjebb, mert itt fent gazdátlanok a termek. Csak a fuvallat szellője érinti az arcot, amikor Ő gondolja.

Átlépve a térkapun Én egy másik világból jövök és ugye vissza is érek? Legalább férfiakat látnék, mert nők sincsenek. Tényleg, egyáltalán mit keresek Én itt? Meg kell menteni a hazát? És mitől?

Én sejteni vélem, hol vagyok. Itt azonban nincs semmilyen boszorkány, ki birtokolná a teret őrző kapukat. Éppen ezért 'szállok' alá a toronyból, de ott meg még ha nem is korom. Ám sötét van. Ápropó, hol vannak a fáklyák? És mivel az nincsen, mi adja a fényt? Mert e várban a félhomály féle beszél a szemhez, nincs teljes sötétség.

Hogyan lehet feljutni a bástyákhoz? Az őrség elment vacsorázni? Hol vannak az őrök? A cselédek meg varrnak? Még az álaltok és rágcsálók piszmogását sem hallani. Itt gázolok a kamrák között egérkedve és az élet nyomait keresem.

E birtoknak van egy tava, ami köré felhúzták? A fülem botja töve csobogásba ütközik e homályban úszó falak mentén haladva. Azt értem, hogy talán miért vagyok itt. Azt nem vágom, mi a feladat. Hogy én mit tehetnék eme uradalomban? Jó mocskos ez a víztükör, az égre meredő úszásban sikló felhők lila alakzatát veri vissza (a testük siklásában).

Lidérc súgását hallom és ez a kezdő csarnok, ahol találom magam. Meg kellett találni és megnézni a vár belső tavát? Szép, de ennyi volt a feladat? Azért Én valami összetettebbre számítottam vagy valami másra (s hasonló). Mellettem lifeg a levegőben balra egy ajtóféle átjáró, ez visszavisz a saját világomba? Úgy hétszáz évvel lehetek a múltban, ez nem az én korom.

Számol vissza öttől a kis aranyos, úgyhogy séta s átlépni rajta. Ki tudja, mikor nyílik meg újra? Én boszorkányt nem találtam, embert se. Semmilyen élőlényt, nincs életnek nyoma. A hátam mögött szűnik meg az átjáró és megy az utazás. Látom, ahogy utazom át a korokon. Na, hamarosan szállhatok ki és azért jó volt Quake világában. Csak üres, gazdagon sivár.

Én a maga módján élveztem, csak éppen mit jelentek? Állatok nem voltak, élet nyoma nem volt. Gazdája nincs a környéknek. Suttogások meg fuvallat az van, ami udvarol az elmének. Semmilyen más inger nincs a környezetben, ami életre utalna. Valamilyen módon a szellemvilág jelen van, de az nem számottevő tényező. Arra nem lehet támaszkodni.

(álom. A harmadik mondattól képzelgés, csak próbáltam valami történetet. Mondanivalót szőni köré)

Egy kisebb hidat kell felhúzni vízmosás körül s Én vagyok az egyszál férfi? Na, nem mintha gondom lenne a nőkkel. (Szerszámokkal munkára. /Tényleg/ Ez biztos, hogy nőknek való munka?) Majdhogynem sajnálom a hölgyeket. S most veszem észre, hogy ezek nagy része cigány. A cigányokkal sincs bajom. Aránylag szépen beszélnek, valami pihenőfélét is megjárunk. Az egyik munkásnő hozzám dörzsölődik, ezek mind idősebbek nálam. Ez a nő az előbb nem férfi volt? Most komolyan. Vagy azt élem át, hogy az egyik spanom milyen lenne nőként? Az öltözőből vissza a bágerolásba. Ránk esteledik és az alkonyatban ez a munkaidő vége.

A szemeivel arra kérdez rá (sandítással), meg merem csókolni? Akkor lássak hozzá és elfekszik a vízmosás ágya partján. Erre vártak a többiek? Mert hirtelen az összes hölgy nekilát a keze ügyébe venni valamit és temetik be azt, amin ma ment a munka és utána mehetünk. Nem tudom, hogy ez kicsodának a micsodájának készül. A nők érdekes módon nem piszkálnak, hanem vége a cukkolásnak. Ezt most nem mondják komolyan, hogy ez egy csókon múlt. Ha ezt tudom, akkor előbb célba veszem azt a középkorú ajkat (mely idősebb azért). Az is igaz, Én nem akartam erőszakos (tolakodó) lenni. Na!, innen a folytatás legközelebb. Most ezentúl minden munkaidő végén e női kis 'babá'nak csók? Még mindig jobb, mintha házassági ajánlattal bombázott volna. Ez belefér. 

(Nem rossz az arca, kicsit tetszik. álom)

Telefonos fiúcska vagyok és a munkaidő lejárta után az utcákat cammogva lép be a lépés a lépcsőház verandájára. Ez már a folyosó és a kulcsért kecmeregve matat a kezem s nyílik az ajtó. Na, akkor lehet letenni a popót. A délutánosok hamarosan dolgoznak, Én vala délelőttös. Mi ez a sercegő szag zaja a fülemnek? Mi mászik a fülembe? A hálószoba 'tiszta'. Át a nappaliba, mi a frász ez? Hogyan kerül kettő Nő e lakásba? Jó nők, ellennék velük. Ajjaj, de még mennyire! Közelebb lépni nem lehet? Szemügyre veszi őket a szem és nincsen szembogár. Ez kettő nagy fekete szemgödör, de maga a szem nem hiányzik. Mitévő legyek? A testmozgásával nem távozásra bír. De azt se akarja hogy itt legyek. A másik Nő ugyanilyen fekete szemben viseltetik Velem, de nem viselkedik ilyen fenyegetően. Lehet, hogy Ő nem ért egyet (e magatartás keretében) ezzel a szándékkal?

Találkozom az utcán a főnökkel és mondja, hogy semmilyen mértékben nem gond. Kettő lánynak szól, hogy munka van. Nem mondok el a főnöknek mindent, mert nem hinné el. Kettő exem nem enged be a lakásba, ezt mondom neki.

A Peugeot - mat is megbuherálta ez a két démon? Nem tudok bejutni a kocsiba. Nem egész kettő hónapra el vagyok engedve szabadságra. Az alatt ezt meg kell oldanom. Vissza kell szereznem az életemet, az otthonomat meg az autómat. (Azt találom ki így gyorsan, órák alatt): Valamiképpen bejutva a kisebbik démont megkísérlem szóra bírni.