Övegh Zoltán

Hadrendbe állt farkas oszlop. A szem álmodik és maga előtt zárt tető koporsóján kopog. Se vonyítás, se bőrzubbonyos csajok nincsenek, a pupilla vonyít a látványtól. Az oromzat megnyílik s a fulladozás zokog. Szabadság nincsen, csak mindent felemésztő korom. Férfiak gyakorolják a villámbotot, a nőktől sem várható semmi jó és ezért az elme előtt a vérbe burkolózó égbolt. Fel lehet ébredni e borzalomból? Nem úgy néz ki az anyafarkas fekvése, a hold bordóra alvadt udvarán guggol.

A hasbajnok nem szól, csak lök. Beszállni ide és Ők is legyenek szívesek bemászni oda, hova a vámpír is vérben jár. Valaha holtan, most mártírként se egy fadobozban. Az értelem csillaga sugárzódik a holdra, a dicsőségé bíborban és bíborba öltözik. Az élet szikrája nyugdíjba se megy, bekászálódás e koporsókba, de csak ez itt úszik saját bordóban. Alig egy eltévedt vaklövésnyi levegő fele talán, amihez jut a tüdő? E tudatra nincsen szükség ma se élve se holtan, a kettő közti állapotban az értéke mérhető aranyban. 

Semmi se fáj, mégis valami terjed a vörös kereszt botjáról s talán kellene behunyi valamit, amit szemnek hívnak. E papok itt a lábujj meg lábfej mellett csuhásokat látnak csuhában, szótlanul szólnak semmit a papemberek. Csak csúsznak a verembe, az elme itt bent halálra görcsölve a beletörődő rémületben kúszik. A terveik nyakon öntve egy leves ragadozó lábszárával, de eme egykori írnokoknak ez nem probléma? Mágus László a kopasz s belehugyozik a bot nélküli arcba, jó lenne belevágni egy ellenharcba. A vér a testből lecsapolva és az elméből támolyognak el a szavak, a végső percek kékből sötétbe gyalogolnak. Van megváltás, de az itt e mélyben tompán fájdalmas. 

Nem érezni az erekben a harc lábának emelését. Utolsó lélegzet és a feketénél is sötétebb minden. Nem látni semmit, a köldök se néz sehova. A holdtól leoltják a villanyt s vér törli meg a testet a száradásában más létezésre.

ÁLOM

Villámol az ég a cikázásában, már csak ezt látni a képzeletben. A csuha magáért beszél s nincs levegő, csak patakban csordogáló vér. Egy fentebb célért befeküdni a koporsóba, három papra mindegyik fekhely. Az előcsarnok után ez a végállomás aréna. A lélek később felébred, az elme alszik. Nincsen megváltás, de a vonyításnak e szabadtéri temető hirdet új napot. Nincsen halál, de új létezés igen. Elfeledni a test halandóságát, mert az ember gondolatai vörös folyamban úsznak. Utolsó pár mondatokra Harkonnen nagyúr érkezik s vér gyűl össze az ágy aljában az Ő tiszteletére. Megadod az eljövendőnek az áldozatot? A farkasok akkor üvöltésre készüljenek. Lemondasz az élet számodra eddigi létezéséről? Akkor ébreszt harkonnen a lányokért. hogy e három pap évtizedekre befalazva. Kellemes mélyalvást, uraim! Én átveszem a hatalmat. A nők szoknya helyett feszülősben hadrendbe sorakoznak a fegyvereikkel, azt e kettő nem látja meg. A harmadik meg órákon belül megfullad. Az új világért adja át mindegyik magát a halálnak. A nevük évtizedek múlva isten és nem írnok, amint kiássák őket a föld alól.

(álom)

A tudatalatti földjén járva ezek dombok meg szintek az országúton és kukákkal randevúzás van. Keresés folyik az elveszett értelem után vagy ez a szexuális rétegmélység soha nem létezett? Aki a társadalmi értelem mélyebb mélységeire kíváncsi vagy azt kutatja, az ilyen konténerekkel fog találkozni és társak is jönnek? Csajok, asszonyok, nők ezek melltartópántokban a dekoltázsok társaságában és igyekeznek válaszokkal szolgálni. Habár e mélységek nem az ördögtől valók lehetnek, mert szikrázásmentes nappal van a sütésben és jönnek e szellemnők. Az előbb még nem voltak itt. Na, mit mondanak? A kérdés az, miért nem poén a világnak, ha nőnemű keresztbe fonja a karját? Milyen mélyre kell leásni az elmében, hogy erre megérkezzen a válasz? Láb busz van, gyalog galopp a juttatás kizárólag. Aki e mélységekbe leás, még kerékpár sem jár neki? A nők velem tartanak és nem fordulva vissza követnek, pedig ez már a sokadik tető. A férfiakat; a hímneműeket tuti nem foglalkoztatja e kérdés, mert a hölgyekkel egymagam rovom az utat. Annyira mégse lehet kihalt e téma, mert a tárgykört kutatva az elmém nem sivatagban jár. Mindössze újabb meg újabb dombok s szintek különbségeinek csarnoka a gyér növényzettel a társunk. Az se baj, ha sohasem nő meg a fű. Csak hátha érkezik a fül meg az elme számára válasz. Még akkor se fog kétségbe esés jönni, ha még jó ideig eltart ez az út. Nem úgy néz ki a láb itt az elme alatt, mintha meg akarna állni a zarándokolásban.

(álom)

Felemelkedik Rorturro Francesco a család élére.

Sára időközben három gyermekes anya azon ügyfelek révén, akiket le kellett vadásznia. Csak hát volt akit az ágyába is beengedett.

Nyári eső van és bankáresküvőre hivatalos. Az autóban le szeretne smárolni egy lányt, az ezt nem akarja. A mellette lévő brókernek szabad a csók? Az ajkát kéri, Sára belemegy és élvezi. Az esküvő után beszívatja s parókájában a parókiába hívatja. A jutalom az az, (hogyha ezt a geget a ficsúrka értékeli) hogy a nívósan megvetett ágyat ki lehet próbálni. Az együttlét után a közepesen jóképű bróker hírrel szolgál, hogy a börtönből a rivális família kiszedte a nőt s esetenként a férfiak fejét elcsavarva üzleti titkokat szed ki belőlük. Sára rágyújt pár szálra és kéri Őt, folytassa. Ezt a gyermeket is megszüli. Ekkorra Sára a Dilletti család élére áll, Antal idős. Andor az ifjabb növendékeket (is) szállítva tisztogatásokat végeztet velük Sára megrendelésére a Rorturro klán körül (előtte a Rorturro szervezet levesz egy figurát a sakktábláról. A gyilkossági parancs Sára húgának nevére szól).

A Trancesca néven fut jelenleg s Rorturro jobb keze. Egyre inkább emelkedik a ranglétrán. Andornak megrendezik az arcát és még haza tudnak érni az akcióról, az autó azonban felrobban. Bombát dugtak a Dilletti család orra alá. Sára vérfürdőt, füstöt meg a zöld autóhoz tartozó egykori megbízójának holttestét találja meg. Okostelefonon hívják, hogy az anyját is megölték. Paróka nélkül megy a helyszínre, a saját anyja előtt nem fog álarcot húzni.

Hazafelé a kapunál már nem jut be. Így is üldözték kilométereken át, csak le tudta rázni. Ez itt viszont a végállomás, talán a Rorturro család emberei lehetnek? Kesztyű van rajtuk és lefegyverzik. Térdeljen le háttal, kezeket tarkóra. Lövések következnek és ez nem rémálom. A keserű vég. Mindenki meghal a Dilletti családból, Sára legkisebb gyereke intézetbe kerül.

(Olvadó Aszfalt CIII. Százhárom)

Vége a napnak és oktatási intézményből irány át egy másik közegbe. Minden áttárgyalva a többiekkel, de még találkozom a gyerekekkel? Visszavárnak. Emlékszem még a kislánytól kapott füzetre és a családi ház kertes ajtajára.

Autóba pattanni és ez már a besötétedett naplemente. Rátenyerelni a fényszóróra. A hang dumál sercegéssel a fülembe. Pontosan a megjelölt időpontra a gócon bejelölt helyre a GPS szerint. Se előbb, se később. Kettő kanyart jelez a ketyere (a rendszer). Cserébe mi? Egy másik valóság a jutalom? Az jár érte? Nem sok, pár kanyar még hátra van. Nem lépek már semmilyen pedálra. Pár kilométer és elérem. Azt se tudom, hogy hányba érkezem. Pár perc múlva kiderül.