MotoszkaDaniel blogja

Személyes
MotoszkaDaniel•  2021. november 16. 17:56

A kis pulyka takarja a felhőt

Ránézek és elájult a tudatom. A lábaim mozognak, de nem én viszem őket. Az arc elsuhan mellettem, az illat ott van a korlátokon. Egy csarnok dübörög magában, pattogó labdák beszéde a pályán fogja a kezem.


Egyedül nehéz kitalálni, mikor irat helyett baráthoz merülnék ázni. Útvesztőben is szívesebben görnyed a lábam, ha a fokok talpán a por kosárra segíti a dobást. Nem a könny menetele viszi a lépcsők söpört mosolyát, ezek őszinte talányok hajó csillogó padlóján. A dobbanás hitet ver a tükröződő csillagban. A jegyzetre mered a csuklóm. Megvan! És azt vissza fogják várni.


Az utca zaja kívül marad, de lehet háromszor keveredni ugyanabba az örvénybe? Az őszinteség veszekszik az arcában? A válaszért alá kell merülni a tölcsér aljára, mert a porszívó szippantja az erőt. A felelet akkor érkezik, ha az eső lába felett a talárját megrázzák.


Hol van a szó, ami eddig szólt? Ezúttal focipályára kell lépdeljek, hogy Őt láthassam? A papírok kosztümjét gyűri a nap, de reggel is fényben fog zuhanyozni. Ezek nem lesepert dobbanások, hó nem vakarja a lépcsőről e lélegző nyomokat.


Amikor a szitálásnak rosta tart alá, az megrekedt ködben botorkál? A lélek előtt párás fénysorompó villog tilost, fogni az aktákat. Őrizni, mert e gyönyörű kapukat a szenvedély vágyódó talpa nem biztos, hogy megnyitja.


Az Ő pislogását idomítja a borulásba öltöző nap. Fénye lebbenti magasba cövekedett ostrom lepeljét. A beton hangosan serceg, e sarok mögött van az Ő hangja.A nyelést is tompára venni kitekerés előtt, mert nem ázhat el a lízingelt penna s a rubrikák sem.


Megfújja az arcot a néma nevetés, ezzel ez a rövidzárlat egy szépen betonozott szürke autóúton? Azt nem a lekötözött nyelvem mondja meg, a kicsiny kuckóban guggoló rádió igen? Helikopter csapja a levegőt, tüzelné már érintésre csuklóknál a kezeket. De ez még nem a nap tüzelése, csak egy illedelmesen köszönő őszi nap.


Dobbanhat százat is a csarnok, düböröghet a barátság? A levegő megőrül s oszlopok mögül várakozik. Padló csörög az útvesztőben, ilyenkor a vágyakozó lélek a türelem hótaposójában jár. Nincsen szabadulás a tölcsér aljáról, amíg egy szipogás is a járdán iszkol és igyekszik.

MotoszkaDaniel•  2021. november 8. 22:21

Locsolásban

Frissen itatja a mezőket a tavasz, van ennél magasztosabb élmény április derekán? Se hideg, se meleg nincs. Csak a cipőjét húzó s répáját kereső tapsifüles. Hova szavaljak be néhány sort e hétfői órán? Izgalommal görögnek a kerekeim, házak kéménye alól áll fel a füst s ez isteni sonka illat derengése.

Hálát fúj fülembe a szél, frissült szárnyakon veszi a kabátját útra. Minden hölgy haja locsolva a nyaknál? Gondolataimból kerítésnél ugat fel a kutya. Csókért baktat bennem a vágy, először nyúljon vállamon a kar e kapun belépve a kölni után.

MotoszkaDaniel•  2021. november 8. 22:21

Locsolás

Amióta nyúl a nyúl, illatban fürdenek a néha kátyús mezők s néhol befigyel a vakond. Hol veszett el a fű illata? Az utcák hosszán udvarra lépve fészek terítve és kölni ásít kupak alatt a zsebben. Ilyenkor a délelőtt kel. Talál az elmémben verset, de sorokat biztosan markolok. Annyi szép tojás, hány cseléd festette?

Meg lehetne fogni a nyulat? Magamhoz szeretném emelni. Ő a nyájasság hírnöke, délutánra nekem is lesz nyulam. Nyitom az erszényem és szedek óvatosan, ez nem mind pénz. Nézem még a lányokat, a maradék tojásokat festik.


E nap muszogása során nem tud elmém felidézni zivatart semmilyen kert ölén, de a fuvallat sétája mindig új járdát kap. Az esztendő kávézó virágzása kolompot lógat elém, húzzuk meg a végét. Ide még be kell locsolni az új idők illatát e takaros kapualjban. Elmélázva állok fel szintén tojással s örömmel, fülön csíp a delelés.

MotoszkaDaniel•  2021. november 7. 13:42

'Csobbanás'?Fiúk, kérjétek fel a lányokat táncolni

Te voltál számunkra a magyar tenger összefont és bájos keze az éjszakában. A kebled keltette hangszálak szólaltatták fel hegyek csúcsain a kezeket és a szíved felett halhatatlan szemed azóta is lázad.


Elhoztad számunkra a holnapot? Mert gondolataink szürke elméje a kellemes gőzben nem fázik. Lehet rajtad kabát, egyrészes pulóver vagy alig egy szál szirt kavicsok mintájával húzott hímzése. Pántok tartják válladon a tested, de te azt szereted ha arcodba és szemedbe néznek.


Repül itt minden körülötted a habok felett. A morzsolódó homokra nézni lehet a morajló hangodban, rád festhetik a kották ajkadon a hangot? A hullámok felé nézel s ruháért megy a szemed valamennyi megfestett pillája.


Énekelsz még nekünk? Mi nem tudunk dalolni, a színpad a talpaidtól dobogott. Száz hópehely is szállhat, rád kívánunk nézni és követni tánc alatt a télikabátodat. A torkod trillája az óceánt is áramlatra ihleti. Nótázhatsz szekéren és barlangon, tajtékok tartják a ruháid illetve a szövegek ritmusai. Ledobhatsz magadról bármikor bármit. Tudjuk, hogy amint csendülnek felénk a kották a szólamod bájában, tested ütemre mozgása indíttat minket a csípőnk rajzására.


Emeled a hangod a mikrofon szavára? Akkor elhalkulunk, hisz mindjárt hozza éneked apró varázsát a bűbájos mosolyban úszó hangod örök intarziája. Ez az új visszhang az öblök örvényeit ölelve, ide érkezik és a lábak szabadon rángatják a bokát a test örömét víve. Az útnak indul hangszálaid hunyják be utánad szemeinket, a szőke orcádra üdvözül az ajkunk. Kérd fel munkára a hangvillát! A mosolyod nélkül kopni sem hajlandóak a sziklák. Megadjuk magunkat a felcsendülő énekednek.


(Splash! - Benkó Ildikó, Álom)

MotoszkaDaniel•  2021. november 5. 13:54

A kis pulyka oromzat tetejéről néz

A szemed előttem süvít és a hurrikán hangos lépéseivel találkozom, ez a vésés megkoptatja a partot? Az ajkam szárad, a testem motorja a szívedet keresi. Nincs az az áramlat, ami messzire sodorná a lelkem evező csapásait e csónakon. A szél viharként hányja a ladikom, a lökések a szemeidet tőlem elviszik.


Nem tántorítja az erőm a sodrás és a remény kihűlése sem, pedig az érzelmek fojtó örvénye polipként húzza gondolataim karját a mélybe. Hol lehet a szavaim lába? Nem látom az elsötétült vízben! Minden csepp boldogan hullámzik, de szemem óhaja csak nem végezte a sírban! Fagynak az ikráim, de az uszony magát emelve morajokon lécel. Ez a szenvedély nyirkos nyaka? Nem ölel, de nem is taszít el, a körbe-körbe lapátoló vállaim kedves áll aljára esve kifulladtak.


Itt minden hullám a barátom, de az én vágyam a csúcsokon fekvő szirtekre vágyakozik. Meleg hajtincsekre lepihenni és a szemet behunyva mélán gyalogolni. Masni köt oda arcra szólalásra kész hangomat, sál vékony melege szívja a vizet. A szemem fáradt és tűzben izzik. Csordult cipőm fűzőjén szirének bájban ázó uszonya húzza a lábam, meleg orca simulására szeretnék kikötni.


Az áramlat köve tompul, a  vágy motorja köhög s le nem fullad. Tajtékok pumpálják a naftát testembe, pedig ők is fáradtak. A hegyes domb széle nincs ötven méteren, elmúlt már a harmincnyolcadik lélegzet oromja. A pillákon habok esnek, de nem kétségbe. Negyven partizán sem kell nekem. A falakat óhajtom megmászni az illatos homlokért a szem szigetein, fogad az elveszett partoldal.


Az üres csókokat mossa el az örvény! Az öböl nekem nem hintáz mást csillámok vállain, csak az ő szavát! A hideg vízben mindig éjjel van, ide csak Ő hozhat nappalt! Kőhányásokba szorult szél szárítja a haját, a tenger áramlata ápolja már hajnaltól rúzsért az ajkát. Ha későn keresem a leheletét, a dagály elsodor. Ha korán, az apály odaragaszt a fürdő kövek aljához.


A mélyből jövő hableányok száraz ruhát öntenek elém vödörben, a szélekbe ütköző szél a súgó törölköző áthűlt elmémnek. Azért van hajnal, mert felém néz s nem rám. Az éjjelt lapátolják, de víztükrön hánykolódva nem megy el. Száradt píremet unszolja az őrtorony sétáló szeme, semmilyen reggel nincs az óceán haván.


A harmat karja szúr mindössze, hogy a vizes csónakot száradásban mossa az éj. Tántorogjak nagy kövek szétfújt ráncain? Csak ha az ő hangja hív! De az jön minden méteren? Nem szipog a lábam orra. Inkább negyven méter nehéz tető kavicsok hátán és felfolyva hozzá. Az Ő mosolyához, mint száz bizonytalan szikla s omló szirt a kétes nappalért.


(Részben, álom)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom