Övegh Zoltán
SzemélyesMotoszkaDaniel• 2019. augusztus 19. 13:45
A fekete királlyal (2019. Augusztus tizennyolc)
Azt mondja, velem van, de nem látom. Kiáltok a sötétben, miért nem válaszol?
Kedvesen ölel magához, de engem szorít.Három perce teljes testével nyomorít.
Önmagamra ébredek, dörmögő hang visz a valóságba.Ciripelésmentes éjszaka van.
Úgy félek, mint egy ártatlan gyermek. Kerepelek, kerepelek. A fekete karom nem ereszt.
Leszállok a menny alá, itt a csend és vízcsobogás.Az elmúlás a társaság, visszaút nincsen már!
Csak húz és húz le a mély.Engem akar a fenyegetőő karom!
Ősz szakáll tol fel az élők közé,ne tartozzam még a holtak közé!
Kétségbeesett nagy női sikoly odalentről. Egy másik lélek az onnan lentről.
Csak egy lélek megmentésére van idő, Ő is a barátom!
VIssza kérem magam az Úrtól oda le. Ha gyorsan nem érnék vissza, a gonosz viheti magával a lelkem.
Itt vagyok, megérkeztem. Verejték nélkül megúszhattam volna, ha nem érdekel a lány sorsa.
Vigyen le magával alá mást a sötét palást!
MotoszkaDaniel• 2019. augusztus 19. 13:08
Megint tél van (2019. Augusztus 18.)
Fehér a dél és simogat a dér.Magamhoz ölelem a hideget.
Fagypont alatt állok itt és körülöttem a barátságos hópelyhek.Simogat a hideg és szeretem őt, ez egy igazi szerelem!Minden percem az engem körülvevő hóé.
Hógolyók csatáznak előttem három órája és csak azt várom,örökké tartson ez a pillanat.
Jégkorongozók hasítják maguk előtt a jegetés sisakok alatt ütik egymásnak az apró,fekete korongot.
Megmássza egy pehely a vállam,ez még nem az egész sereg.Ne, ne jöjjön a többi!Annyira azért nem szeretem a telet.Így, ez a három hónap mindig elég vele.
MotoszkaDaniel• 2018. február 3. 00:20
A kis öleb
Léna kutyám,
de nagyon szép a szőröd!Fekete az édes kicsi buksid,akár ez a bőrönd.
Füleid gyönyörűen merednek az égbeés amíg nézem,megvan lelkemben a béke.
Tapicskáid tapossák kis kezemet,ujjbegyeimen lépdelnek e percekben.
Kapadozik is Léna,lát valamit.Szép fénykép lett ez mostan itt.