Övegh Zoltán

Novella
MotoszkaDaniel•  2021. december 10. 23:13

Tűz, ami játszik

Azt mondják, a zene az érzelmek hangostükörje. Keverő voltam Disco-ban, később pedig rockzenekarnál dolgoztam ígéretes dalokon. Utóbbinál öt esztendőt töltöttem el és minden jó meg klafa volt, csak elég volt a csörömpölésből. Valami másra vágytam. Úgy éreztem, szállok a szárnyamon valami más felé és ahol most vagyok... Lehet, ez is király.. Én jól érzem magam. Ez a műfaj szerintem, jobban teret enged a hangszálak romantikájának s sokszínűségének és itt árnyalatokban ugyan, de szintén van szerencsém rockféléhez. Azzal a különbséggel, hogy e muzikalitásban az ember jobban kiélvezi az ének részleteit.

 

Izzítom a gépezetet miután 'betörtem' magamhoz és nézem a mérők állásait. Dal vagy dalok lesznek felvéve. A barátom nyitja az ajtót, mikoris az utolsó simításokat végzem. De kiöltözött, szép darab! Papírt tanulmányoz és dúdol, ez szép dal illetve társai lehetnek a nap folyamán. Végigénekeli, nekem piszkosul tetszik. És ezek csak a vokál sorok, Ő a ráéneklésért felelős. Ez a szépsége ennek a szakmának, a hangszálak tincseiben az elmerülést megtapasztalni. 

Már végigment rajta egy párszor. Én meg figyeltem minden füllel, amikor néz maga elé a kottákat böngészve és néz rám eredményért, a válaszra várva. Szabad felsőt visel s ezek világos színben úsznak. Na, ezúttal nem a bátortalan vizekre evezek és kifejtem a véleményem első ízben. Gyakorolt a barátom? Vajon kin? Belefeledkezem az osztályzásba a második előtt és... Ki gyalogol fel - alá ilyenkor e stúdió környékén? Kicsit belassítok és a szép hajára helyezem a kezem. Valamikor, apró szünet. De kinézve... Elsötétítek. E pár percre lehúzom a redőnyt kicsi mélyítésért. E leányzónak olyan arca van... Még jobban leköt a mosolya illetve haja, nem is kívánkozik a szemem lejjebb nézni. Menjenek azok a kinti lépések... Ez aztán befejezés, semennyit nem kalandoztak el a gondolataim. Csak Ő volt előttem! Nyitja a szemét és arcomon halad a tekintete, egy réteget levesz, ami alatt elragadó ruha van. A dekoltázs mindig bearanyozza ilyenkor az elmúló kora reggelt, ekkor érintem a haját. A szeme mit mond a számomra? 

Most szeretném megvizsgálni a hasa környékén meg feljebb a testi adottságait, de nem akarom elrontani az egészet. Lehet, az rossz pont. Kezembe veszem a lapot és véleményt? Nem kötelező, elvégre nem énektanár vagyok. Csak egy hangi segéd. Azt nyögöm a számára, hogy mikrofon is nekem teljes mértékben tetszik. Elsimogatja idehajolással az ajkaim középlassan, aztán mondja (Ezzel lekenyerezi a még kelő ingereimet vagy két-három percig. Becsülök mindössze e korai órákban). Hogy. Igaz. Fel lehet húzni a reluxákat. Megyünk kilenc óra felé. 

Állvány mögé áll és hogy zene nélkül mikrofonba énekli, csak figyeljek! Nekem piszkosul tetszik! Vokált teljes hangszínen hallani.

 

Ohh, egy óra múlva a szakmai beszélgetésünk után meg kis ölelést követően itt a művésznő! Rezső erőszakoskodik nála szájpuszikkal, de hagyja az útjára menni. Nem is szeretném, hogy feltartsa. Nem hiányzik ide semmilyen balhé. Még jó, hogy az őrnek nem akadt semmi dolga. Jenő, a főnök néz be egy pillanatra, hogy néhol ellenőrzi Rezső szövegeit. Kiváló! Már áll is tovább. A barátom előző kavarótársát vélem megpillantani, már egy másik lánnyal van. Ez azonban flört, nincsen semmilyen csókletámadás. Az ölelésnél tartanak egyenlőre.

Az énekesnő levágja a gönceit amit kell illetve ahova és hangolásba kezd az elkövetkezendő percekben. Készen áll? Akkor Virág (a barátom) mehet is haptákba akár. Mikrofonok és hallgatók elé. Annyi dalt veszünk fel, ameddig a lányok azt nem mondják. Elég. Ez nem, kínmaraton! 

Én így, egészében egyik dalt se hallottam a második albumról. Hú, itt aztán még ha kicsit is de el fogok kalandozni. A gombokra figyelve csúsztatásnál áll a fülem a dallamokra, középlassú éppen e szerzemény. De fantasztikus hallgatni.

 

A refrén után állópihi, a zene baktat egymaga. Ilyenkor én figyelek mindenre. Jó lett az a vokál! 

 

Na, hogyan döntött Jenő? Az átvezetés s zseniális vokál után legyen oktávemelkedés? Mert nekem aszerint kell mozgatnom a hullámhosszokat. A két tüneményes nő rám néz közben. Készülődnek a hajrára. Ők tudják, amit én nem. Mehet, Jenő az emelés mellett tette le a javaslatát. Gyönyörű a vokál!

 

Vendég érkezik, aki: szintén énekelni fog? Öleléssel és sok szájpuszival köszönti Virágot az úr, a csókot nem engedi neki a lány. Elég ez. Ez egy élvezetes gyors dal és bizony a felvétel alatt mozgásba perdülök, a lányok is tobzódnak. A fiútagnak szövegelnie kell s énekbetétje is van. A zárt ablakok körül mutatok, ők pedig engem nézve haladnak a kották között velem. Eléggé szép dal ez a Tűz, Ami Játszik. Rázom a fejem hosszú haj nélkül, mint egy volt rocker. Hogy: ez igen! Érettebb hangzású ez a második album! 

Na, egy szerelmes dal is van? Húúú, de széééépen... szól benne ez a vokál. A fiúnak csak az átvezetésnél vannak sorai, bólogatással mutat a fejem. Na, ilyen lassú érzelmes daloknál kell a legfinomabban mozogjon a billentyűkön illetve gombokon a kezem.

 

A harmadik tag és Virág kimennek az ajtó elé beszélgetni. Én megindítom a kész anyag kiírását lemezre. A kazetta az előbb megvan, mert azt a felvétel idején párhuzamosan lehet végezni és bizony Jenő olyan hanghordozót is igényel még.

Mit szeretne Ágnes (a fő énekesnő)? Azt szeretné, hogy menjek mellé a kényelmes pamlagra. Előtte öltözött valamit (mivel készen vagyunk. Alig 13 óra és felvettem a számukra együttesük második albumát. Én piszkosul élveztem. Amikor sok apró mozzanat összeáll egységes egésszé). 

Simogatja magát, aztán beszélgetésbe kezdünk. Például arról, hogy a zenekar meddig életképes? Nekem tetszik a zenéjük, csak nem én mondom ki az áment. Jenőtől úgy tudja, hogy mehetne tovább az egész. Csak miképpen reagál rá a közönség? Az első stúdióalbum gyorsan elkelt a piacon és koncerteken is imádta a közönség. 

Szabaddá lesz majdhogynem teljes mellkasig a bal válla s látok be a ruhája alá. Tudom, mit vár és biztatom. De éppen elcsábulok és hajlok az ajka felé. Azt hittem..., egy ekkora névnél nincs esélyem a teljes flörtre. Mialatt ezen gondolataimban évődöm, az ajkai megnyílnak előttem és közelebb könyököl hozzám. Diszkréten kutakodom a derekán, azt szabad! A hosszú haja simogatja az arcom. Kissé elém tárja, mi van a nyári felsője alatt. Hogy nézzem meg. Ígéretes vonalak, eztán visszazár a pántok (meg annak alsó része) vonaláig s... lefoglalja az elkövetkezendő további pár percet rajtam. Ágnes mosolyog a végén, én pedig őt nézem és arcát simogatom. Azt mondja, hogy van barátja. De még csak alakul.

 

És most, megíródott a lemez. A lépéseimre Virág és az ismerőse is belépnek. Jenőhöz kell majd menni, hogy sokszorosításra... mehet az anyag. Vajon harmadjára is vonulhatnak ide be hozzám stúdióba? Én rendkívül bízom benne, hogy igen. 

Csak annyi a dolog még, hogy másnap délelőtt Rezső s Jenő az együttes előtt ki kell mondja az áment. Miszerint szerintük, maradhat - e az együttes?


(második évad)

MotoszkaDaniel•  2021. december 10. 15:23

Szürke nap

A zenész élete változatos, sokoldalú és művelten izgalmas. Teljesen mindegy, hány óra van, de nyolctól megy a munka. Melyik dallam az ideális? Éppen átvezetéshez írok mintát, oktávemelés is legyen vagy maradjon így? A barátomhoz fordulok kérdésért, hát várni kell. Jópár másodpercet a félsötétben, mert éppen másznak az ajkai egy másikra. (Ki az? Az egyik zenész.) Most már figyel rám és hogy szerinte mi lenne ide jó. Az arcomhoz simul, de nem akarok belátni a ruhája alá. Meg lehetne tenni, mert a nyár dorombol most és nem sok gönc van rajta. Kikérdezi a véleményem a fiúról és a válaszommal egyetért, hogy ezt nem kellene komolyra fűzni. Figyelünk a zenére, mert imádom az ütemet s dallamokat.


Leterül a szomszéd ágyra a lényeg. A barátom még két órát marad, mennie kell azután stúdiófelvételre, mert az egyik énekesnőnek ő a vokálja. Nem mindenkinek kell megtámasztania a hangját. Illik elköszönni és hajol hozzám. Fantasztikusak a szemei, de mért nem engedi az arcát? (Úgysincs itt most a haverom, gyere ide-hangzik a kiegészítés) és mielőtt a lényegre térnék az ágyon elfekvő művésznőt illetően, elkapnak az ajkak a szájpadlásom széleseit és jópár percig apró sóhajokon simogatnak. (De gyönyörű a vékony pulóvere! Ez aranyos ölelés volt, de nem a legjobb csók. Nem vitt bele színt, de miért hozott ki ebből baráti csókot? Nem baj, ilyen korai órákban hadd vokalizáljon jól. Különben is, imádom a szemeit! Most először ült mellém nyíltabb ruházatban, a hangját is meghallgatnám támasztói munka nélkül)


Az énekesnő előttem kéri a hangsávot dekoltázsos mellényében és nyaklánc díszíti nyakát. Egy úr érkezik, aki meg szeretné csókolni, na azt neki nem engedi. Szájpuszi lehet csak! Mutatja neki, hogy mértékkel (Az úr feleségére hivatkozik a művésznő. A srác azzal mentegetőzik, hogy elvált.) és akkor is inkább kitér az elől. Gombolja a férfi a feszülős mellényét, de a nő ránéz, ezért abbahagyja. (Ha kicsókolja de csak egy kicsit, megy dolgozni? - /hangzik a kérdés/) Ígért neki új és szép dallamokat az általa előadott szöveg alá a férfi. Azt csak akkor énekli fel, ha elmegy. A középkorúnál idősebb férfi emeli kezét, hogy csalódásában szájon vágja, de leereszti azt és lassú csókra vált. Az énekesnő jelez felém karjával meg ujjával, hogy pillanat. A férfiban ezerrel van szenvedély, de aránylag hamar abbahagyja. Egy olyan, hat perc? Odaadja a több mint szemrevaló hölgynek a papírt, amire mosoly nélküli szemfelvillanás érkezik. Csak szájpuszik mostantól s a hozzáértő, de hűtlen és félmegbízhatatlan de szakmailag ügyes férfi kimegy s megkapom a bólintó tekintetet, hogy mehet a munka.


Nyomom a gépet munkára és... Elfekszik vissza az általam kedvelt hangú énekesnő. Az inge alatt a mellényt leveszi, és kérésre felrakom a fogasra. Fehér ing és nyakjának láncával csak félfeszesre állított női fekete felsőnemű. Tudok figyelni, még e melltartó láttán is. Én lágy vagyok neki, nem az esete. Különben is ami engem illet nemrégen estem át terjedelmes ilyesféle érintésben. 

Hú, de jó! Mikrofon? Újra énekel, próba. Igen, délelőtt van s hadd szóljon ajka alól a dala. Nem tudom, mikor lép fel újra vagy valami. Néz rám, hogy... Hangszintet állítom be. Nem szól semmit, csak bólint mosollyal és elmegy a versszak vele. Odanézek és nincs szöveg! Ezt eddig nem láttam. Csúszik a pántja az ing felett a gyönyörű éneke alatt, visszacsúsztatom neki, pont nyúlna érte. Sandítva köszöni meg. Az ing a jobb válláról is lekerül, daloljon csak. Mutatja, mikor mit csináljak. 

E dalt még nem hallottam, de élvezettel könyökölök. Halvány kopogás és érkezik a barátom kottáslappal. Jön hozzám pár aranyos kicsi szájpusziért, aztán mutatja hogy Ő jön most. Befekszik hozzá és... Na, ezt hallani kell. 


Rám néznek végül, hogy első próba volt. Amikor mondják és érkezik a teljes zenekar, azt fel kell vegyem. Nekem nagyon tetszett! Lesegítem a barátom vékony kabátkáját, előadják mégegyszer. Felveszem, csak nem finomítom a felvételt. Nem megy még élesbe. A barátomnak nincs olyan melege, de ő is nekivetkőzik. Igen, aki mostanában serdül. Az kisebb mértékben lép a nőiesedés fázisára.

Még egyet? Csak ők ketten! Jöhet! Nálam nem volt még vokalista előadása. Ezzel megy le a délelőtt, de párszor el tudnám még hallgatni? Most összeülünk hárman. Azt mondja a művésznő, hogy: nem tudja, mikor kerül felvételre ez a dal. Ez a legújabb. 


Belép a házasságtörő férfi, hamarosan felvehetik a dalt. Meg kell nézni a dallamot, hogy jó - e az énekesnőnek. Én a kottákat felismerem, de nem tudok kottát olvasni. Ő igen és elkezd haladni a sorokon.

MotoszkaDaniel•  2021. október 29. 02:11

Gorba, a vörös Torpedó 5.

Minden éjszaka örökké tart? Minden este örökké tart, ha a lábaid veled vannak s a fehéren tündökölő távozása ébreszt a hajnal cseppjeire. Mitől más ez egy másik naptól? Pedig ugyanúgy simul az út, igaz? Szilvia hasonlót érez, amikor csatát viszonozva lelép ajka egy mosolyról, hogy a reggelben hazainduljon. A nyár érkezése minden ínycsiklandó női öltözéket kellemesen átfúj.


Eleinte szorosan, majd távolról követik egy ivóból. Hiába indult nagy gázzal. Ismerőse lerobbant autójával találkozik, ahol is az öt követő négykerekű megáll elnézést kérve, hogy rossz valakire tapadt rá. Elképesztő hasonlóságokat tud a szürkület köntöse szülni. Éppenhogy lezajlik a bocsánatkérés, az üldöző jármű irányt vált és tűnik is el a messzeségbe dudálás gyanánt sportos kerékcsikorgással.


Szilvia barátnője a vőlegényével járt pórul, meg is kérdezik: Ki ez, aki szántja az aszfaltot? El kell őket egy félporos helyre, ahol jönnek értük. Igen, de azon át egy elhagyatott, rossz hírű katakomba vezet. A nap teregeti a szárnyait, Gorba Szilvia bevállalja, pattanjanak be hozzá. Hát ez az épületmonstrum még nappal is bizarr leheletét árasztja. 

Férfi stoppos és megállva, Szilvia látja. Ő volt a társ a nem is olyan régebbi, ezelőtti összebújásban. Nem emlékszik a fiú, hol hagyta az autóját (Hagyja is, majd később visszamennek érte!). 


Beszállás(!) és a hajladozó reggel körében, e kapun hogy fognak bejutni? Azt elfelejtették Szilviával közölni, hogy itt különös dolgokat érnek át az ide érkezők s valamikor vasúti hangár volt. Ma gazdátlan s talán felújítják azt, ami most az enyészet vasgödre. Szilvia nem igazán paranormális dolgokkal foglalkozó valaki. Ő megy és teljesít autóval. Az egyedüli, amin néz, hogy mekkora egy valami ez. Sokáig nem bámészkodik, mert ereszkedik fel a hangár bejárata (Amennyiben ez a bejárat). Nincsenek bent az úton tíz perce bóklászva, amikor ütögetések illetve kaparászások hangja színesíti az utat. Odatapos Szilvia, itt minden beton, gerendák ácsingózása a falaknál. Szép! Csak ezek a helyenként meglévő jajveszékelések meg fantomok ne lennének. 

Felrally-znak és az emeletek bizony megmászva, akárhányadik is ez! Sok minden el van kopva. Sehol Szilvia ismerőseinek a vendége. A csatangolásban rálelnek egy teherliftre, ami elviszi őket a nyílt terepű szomszédos tetőre. (Ez látszódik a liftablakból). A felvonózás során semmi nesz nem nyugtalanítja a kábelek munkáját. Csak kiszállás előtt vannak csökkenő fények, Szilvia jobbnak is látja, ha kaparva kihajt és lám-lám. Ezen a tetőn megvannak a keresett személyek.


Szilvia a visszaúton inkább átcsörtet e számára ismeretlen beton garázsőrségén. Van, ahol nézelődik. Most másmilyen alagúthoz tévednek a teherfelvonó után, ahol egy várakozó fiatal úr árnya fog egy kapaszkodót. Pár perc után viszont a maga elé néző alakja semmivé válik. Középtágas alagútban vannak s Szilvia gázt ad, kísértetes egykori metrók ezek néhol egy-egy korabeli autóval megspékelve. A nagyjából magas mennyezeten van, hogy villódzik a világítás. 

Egy autó elől elkapja a kormányt Szilvia, az is szellemautó volt. Ezt nem tudhatta. 

Kifelé innen, mert szilárd akadályokhoz van szokva a reál elme. 

Csókért az utastársához simul, aztán megradírozzák a kerekek a mindent befénylő út bájos mutatását. (Az az egyetlen, ami kiviszi őket innen.)


Nem sokkal különbözőbb, de másik úton érik el a valaha jobb napokat látott vasúti megállóféle kijáratát. 

Igen, de hogyan jutnak haza? Az otthonba, ahol lepihenhetnek. Ízlelgeti a nap a reggelt, semmi nem nyitja ez, emberi szemmel közép óriási kaput. Odafelé meg valaki odabentről felhúzta számukra a rolót. 

Tanakodva körözés következik és szellemautók meg egykori munkások alakjai elevenednek meg. Na, most: egy erős tizenhárom perc? után a kerekek a pörgésből megállva puhatolóznak a kapu néhány négyzetméternyi előcsarnokában. Ez nem fog magától felállva ajtót nyitni nekik. Ráhajtanak viszont egy kallantyúra. Ők úthibának vélik vagy maszatnak, ami nem csodálnivaló. E magányos 'fém'szigeten bármi megtörténhet és minden szokatlan! 


Ereszkedik fel a 'roló' a tetejéig. Mehetnek! A fények odabent kialszanak. A teherfelvonó is takarózik ágyba. A csákányok s császkálások aktívak, de a nyögések és sikítások csak napnyugta után élik újra szenvedéseiket.

El lehet húzni a csíkot, mert itt mostanában nem járt ember. Irány a társsal a lerobbant autó! A társ hív valakit s azzal be tudják gyűjteni a vendégek lerobbant autóját is. Pár másodperces bütykölés megoldja a fogaskerekeket.


Édes a pihenés s az ágy ilyenkor a legjobb pihe. Az apró dombra felduruzsolnak a szürcsögő kerekek, ez a delelő nap borostás vidám hajkoronája az égen.


(Olvadó Aszfalt 83.: "Lovro Éva egykori poet tag tiszeletére". 'Az orosz metrókban máig kísértenek az egykori alagutakban az azt építő munkások és egyéb jelenségek szellemei')

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 15. 17:09

Gorba, a vörös Torpedó 4.

Szilviát menetre hívják. A Porsche ami hármasban is kikapar egy vállalkozáshoz kerül és Szilviát kérik meg arra, hogy ránézzen a kasztnijára. A telepen egy garázsban nyugszik a kék szépség.


Automata zárja a szekér hajlékát, egy figyelő ül mellette. Bólint, hogy indulhat a menet. 

Szilvia megiramodik, kiérve az arénába megfordítja a járművet, aztán belenyom a gázpedálba. Azt mondja az ügyeletes, adjon neki. Amennyit úgy érez. 

Feltűnik a színen egy 'kijárat', ahol lehetőség van a hegyek között körbe nézni.


Érkeznek a torkolatból. Hát maradjunk annyiban, van nyomatéka ennek a Porsché-nek. Most beülnek a többiek. Azt nem tudni, ők is a hegyek közé kerülnek - e. Szilviának mennie kell. Hogy hová, az a levegőben megy tovább titokként. Sebtében elköszönés és rajta!

Sietős lehet, mert belekapar az útba, aztán a kormányon rántva fordul és a beton kifordítja őt az útra. Néhány autót kerülget, aztán egy kanyarban eltűnik... A szél még idehozza annak a beszélgetését. 


Na, mehet is a menet. A bátrabb férfiak vállalják a vitorlázást a szép árnyalatú Porschéban, a rally-zást nem! :)


(Olvadó Aszfalt, 82. fejezet)

MotoszkaDaniel•  2021. augusztus 24. 11:26

VV8 - Veszélyes még utoljára a vidék

Kyrill Perell egy elhagyatott gyárhoz érkezik a nejével és lányával, mert oda hívja egy ismerőse. Tűzharc van, a barátja ismerőseinek nagy részét elhurcolták vagy lelőtték. Egy nő lövést kap, haldoklik. Azért hátha meg lehet menteni, irány vele a kórház. Lőtt seb a mellkasán.

 

Zárótűz következik, Perell lánya elfoglalja a Porsche-t. Olyan Porsche-t, amiben lehet a sebesülteket szállítani.

Kyrill akit csak tud, becéloz a lőfegyverével. Pedig lassul. Nem olyan a tempója, mint fénykorában volt. Jöhet a barát! Kimenekíti az épületből. De azt nem lehet tudni, kik lőttek a barátjára. Váratlanul érte őket a támadás.

Rengeteg embert kilő és még vagy ugyanennyinek sikerül kereket oldania. Elhúzzák a csíkot, na be a pörgő ’csodaautóba’! Egy autót a konvoj végén Perell lánya még kivon a forgalomból, a többit elnyeli a távol.

 

A nőt azonnal meg kell műteni, különben meghal. Most lehet kiereszteni a fáradt gőzt. Sétafikálás van éppen a kórházi váró folyosóján. Perell barátját is mindjárt ellátják.


/álom/