Övegh Zoltán

Rübit Verné mentesíti Kánten környezetétől, de Rübinek unos untalan fel kell keresnie Kántent a kiskocsmázáson kívüli időszakokban. Vozsel halott, de az emberei szabadon mászkálnak és az esetlensége révén tud helyenként Kánten segíteni Rübinek.

Rübit nem érdekli Verné ajánlata, hogy enyhített büntetéssel kell bevonulnia a börtönbe. A pénzről nem mond le, mégis beleszeret  az Albániából származó Katja - ba (bár ezt inkább barátilag mutatja ki a nő felé). Rübi érzelmileg az általa még mindig harcolandó múltban él, Katja arca azonban a jelenben való letelepedésre a reményt jelenti neki. Tehát szerelmes, de az eddigi tartós életvitele végett ezt nehezen mutatja ki. Rübi szeretne visszavonulni és valahol elrejtőzni, de még nem lehet. Meg aztán, Katja - n is megesik a szíve. Nem mindenki képes azonnal átállni. Főleg, ha előtte évekig bujkált meg menekült és ehhez van hozzászokva. Katja - nak csak egy férfi kell, aki megvédi Őt. Rübi Katja - ban a magabiztos beszélgetőtársat látja. Pontosan a határon mozog még sokáig ez a mélybarátság.

Kánten rátalál Rübi búvóhelyére, de nem akarja zavarni. Katja -val beszélget el. Vozsel emberei rátalálnak Rübiékre, de Kánten egy roncstelepről lopott autóval kimenekíti őket. Kántennek Rübi továbbra is a magabiztos barát kötelékét jelenti, ezért segít neki. A szerelem fogalmát ismeri, de nem tudja átérezni (nemhogy kimutatni).

Rübi hálából Kánen felé, a segítő férfitól telefonkönyv beszerzését kéri. A zsarukat hívja és azonbelül is Verné (mellékét) - t kéri. Nem akar élete végéig egy rossz döntés utóhatásai elől menekülni és úgy érzi, fontos neki Katja.

Verné beméreti a hívást és kimegy Rübihez. Rübit az érdekli, az egykori szerelmét tisztességesen temessék el. Ő maga új életet kíván kezdeni, cserébe felfedi Vozsel embereinek kilétét. Átadva őket a rendőrségnek. Kánten mosolyog Vernére egy magabiztos galamblelkű bandita mosolyával. Rübi Kántenre néz. A férfi megerősíti tekintetével, hogy Rübi számíthat rá (a kiskocsmánál még ugyanígy Rübi segítségére szorul).

Kánten sokat bénázik, de vezeti a vendéglővé bővült kiskocsmát. Rübi beszélgetésre megy Katja - val, a nő viszont romantikázni szeretne. Mesél neki Rübi a testvéreiről, akiket szeretne a Vozseltől legombolt zsákmánnyal felemelni. Három bátyja és egy húga van valamerre az országban és a világban s ez Kántent úgyse érdekli, csak neki (Katja - nak) mondta el. A szülei már meghaltak, de az egész családnak bűnözői múltja van.

Katja szeretne visszatérni Albániába, de ezt még nem lehet.

Rübi felveti, dolgozhatna velük a vendéglőben. Kánten úgyis megvédi őket, Rübi pedig vigyáz a lányra.

Csendesebb nap van s Kánten telefonál Rübinek, hogy jöjjenek be a vendéglőbe. Nem érdekli Rübit a dolog, de belemegy. Vozsel embereit még nem kapcsolták le. Kergetőzés kezdődik, aminek a végén Verné lecsap rájuk. Eztán Rübi Katja - val mehet a vendéglőbe.

Kánten szeretné Rübiről leszedni Katja - t, hogy visszakapja a magányos (vagány) Rübit. De nem jár sikerrel, ezért a lányt visszaviszi az új búvóhelyre s egyben megjegyzi. Szóljon Rübinek. Most, hogy Vozsel emberei hűvösön vannak. Visszamehetnek a kényelmes kéglijükbe.

Rübi vall Vozsel emberei ellen, habár a férfi nem sok értelmét tartja neki. Verné lefoglalja a Vozsel család vagyonát.

Rübi megkísérel megszabadulni a Kánten jelentette tehertől (s a Katja okozta lelki tehertől), csak eszébe jut Katja sorsa (s az, mihez kezdene egyáltalán az esetleges saját győzelme után? Egyedül folytatná a bolyongást, bujkálást az országban? Na, ezen gondolatokra még nincs terve). Az pedig számára fontosabb!

Katja - hoz érkezik haza Rübi. A nő a cuccaival matat és Rübi kérdezi, mi a fene legyen? Hogyan tovább? Hagyják el az országot vagy csak Kánten elől bújjanak el? Ezt a kettős játékot meg bujkálást nem lehet a végtelenségig csinálni. A nőt nem feltétlenül ez érdekli, amit a számára fontos férfi mond. Katja meg szeretné csókolni Őt. Rübi kitér előle a szobát elhagyva és Katja csalódott. Mégse gondolkozik azon, hogy elhagyná a férfit. Majd megoldják máshogy.

Rübi visszatér és banditás vagánysággal melléfekszik az ágyban. Nehezen nyilvánít ki érzelmet, de erőt vesz magán (Ő a banditák kemény világához van szokva az esztendők mélye óta. Elfér benne egy nő? Azt csak mondta neki, hogy a szülei meghaltak. Még korán lelécelt hazulról, hogy a szüleit ne keverje bajba.

Hogyan kell megcsókolni egy számára talán már valamit jelentő nőt? Menni fog (A macsó élet mellett ez most másik közeg. Sandra jut eszébe, mert hiányzik neki)? Valószínű, hogy igen. Mert Katja ölelő karját érzi magán (s e pár kör után vág a kamera).

Egy igen szép Mercedes - szel az elvezető alagútról rátérünk a főútra, ez a kastély az és annak előterébe érve barna hajú nőcske (Dorina) császkál le a lépcsőkről. A navigátorom kézfogása után hozzám fordulva aranyos szájpuszit követően fáradjunk fel az emeletre a befejezéshez. Nincsen Cassel Christina és a húga sem.

Egészen eddig nem ide kellett jönnünk. Nagyobb összeget kapunk e járműért, mert ilyen errefelé hiánycikk. Mindennel kész vagyunk és miért nem tudunk indulni? Áhá! Hát azért, mert innen még nem haza megyünk. Melltartós inges felvágott nyelvű szőke nőhöz (Gabi) kell, bemenjünk. Nem tetszik a modora, így már nem is érdekel a teste. A navigátort hívja magához mellőlem, miközben ismerteti a feladatot (ez csak rizsa, mindketten ismerjük az utat a Cassel lányok felé) s mi ez a csend? Megcsókolja a navigátoromat ez a nőszemély (meddig kell ezt még néznem?).

Egy újabb Opel - t legyünk szívesek leszállítani, de azt már Christina - nak. Mondják, de rajta van a fuvarlevélen is.

Nézi a nő a szabályzatot s emelnie kell a kagylót. Jöjjön be Dorina (erre a fuvarra biztosan kísérettel kell menni). Utálom ezt a nőt, de ez munkahely. Szóval hallgatjuk Gabit mialatt betottyan maga Dorina is. Kacsint, hogy minden rendben lesz.

Most Dorina mond pár szót, immáron mehetünk. Ugye, nem örökké lesz ez az előírás?

Le a szállítandó autóhoz és nyáriasan kirittyentve már jönnek is. A navigátor ül hátra Gabival. Én kell, hogy vigyem a szekeret a menetén és mellettem Dorina.

Nem tudom, ennek mennyi értelme van. Dehát ez az előírás.

A megkezdődött délutánban a pénzt átvéve mehetünk haza.

A navigátor hazaviszi a Volkswagen népautóval a lányokat, én itt megvárom (nem akarok Gabival, azzal a nővel egy levegőt szívni. Dorina nyitja az ajtót, hogy jöjjek nyugodtan. Ez alkalommal azonban hátra kéri, hogy üljek. Nem baj, utána szabad vagyok).

Kellemes nyári szemetelés és érkezés autóval a pusztaságba. Most nem üres az irodaház, Dóra szeme köszönt (miután bemutatkozik. Ő Christina húga). Fáradjak a nővéréhez a hozott Opel révén (egy asztallal arrébb). A navigátorral jöttem mögöttem, kinél az autó okmányai vannak és így kellemetesebb lesz a hazaút is.

Illatocska fogad, miképpen ülök le Cassel Dóra mellé. Itt, nála kell leadni a papírokat s fizetni kéretik még nekünk valamivel. Akkor csúsztatok ajkára simogatást. Ez így már jó? Mosolyog, úgyhogy igen s enged tovább. Menés a pénztárhoz? Számoljam meg!, mondja Christina. És ez nekem annyi, de a karjai össze vannak kötve (mire a számolásból felnézek). Nem érünk haza, hát az alföldet még magunk alá kell szelni. Az ajakot nézi rajtam a szeme? Egyenlőre nincs több, de e szakaszában tárgyaltasson át néhány dolog (lépjen a következő fokozatba az üzleti kapcsolatunk). Hát akkor próbáljunk meg besiklani e problémákhoz s ami hiányzik, azoknak elejét venni.

Ők nem mennek sehova, de vigyem csak be az Opel - t a garázsba (mondja csók után). Csak most Skoda Roomster - rel megyek haza (olyannal kerülök hazulra a navigátor mellett).

Az indítókulcs elmaradt a zsebembe, úgyhogy slappolás vele Dórához.

Megragadja a kezem és foglalás helyet a fotelbe. A lépések simítása az ajka élei felé, az ujj halad az álla aljára a búcsút megtámasztani.

Pár perc múlva mehetek le, nyitja az ajtót a váróba a navigátor.

Nem lényeg a lepel. Jobbról nyitva van, balról tilos a behajtás e bőrre tarkában. Jobb felől napozásban, lefelé a lépcsőn a lábbeliben. Simuló takaró szabad dekoltázsában, séta a terem aljába.

Mérsékelten behajtás a fénybe, félszárnyon érkezik a tudós. Mit is hallunk vagy hallhatunk? Izgatott közönyben lépdelés az előadóterembe, megszellőzteti a lépcsőforduló a váll alatt a szintén kíváncsi bőrt. Szeretem a tenger árnyait, az arcomat az is burkolja be.

A pódiumra, mert előadást tartok e félháromnegyed dekoltázsban és gyalogol az árnyékok játéka. Helyet foglaló tudósok és a sós víz adta környezet értékeiről kívánok beszélni a cápák nyújtotta veszély mellett. Nyaktól lefelé látszódom csak s remélem, azért jön a szavaimra is figyelem. Mindig szereti az ember, ha nőként úszhat a teste a mély szép karjába.

Kiengednek innen a feleségemmel? Ki, csak előtte meg kell mászni a fellegvár tucatnyi emeletét s nincs lépcső. Lift az van, mindössze megpakolva katonákkal a szintek közben.

Ez a tető és megjelenik apa. Nem tud velünk jönni, de a kapu elérése előtt segít. Neki onnan tovább kell lépnie XEN bolygójára. Bemutatom neki a feleségem. Leint, hogy ismeri és csak menjünk e kapun át.

Bármikor összeomolhat e kóceráj. A felvonó remeg, de halad. Tényleg, ez hová visz minket? Azt nem mondta apa. De Alyx nejem tudja? A válasz, a tizenhetes város alatti alagútba.