Övegh Zoltán

Bajor pillában kormány mögött fogadnak az évek. Esztendők pislognak rám át. 

Ha nem köti le semmi a figyelmem, mert bezárja bazárját a hasáb. Csúsztatom a szemem, van - e másmerre nyitány?

Az ujjam fut a betűkön meg a szövegeken, elvétve a hibák között kacsint rám a háttér. Csak nem vakulok meg, de jöjjön már valami érdekes! Az erdélyi lejtők dombján lakó veszélyes asszony? Vegyük górcső alá. Hátha jó s megszűnik számomra arra a pár percre a tér.

Hintázó papaként a székben van még kávém? Az volt, ez az adag meg elfogyott. Van viszont helyette tea illetve koktél. A beton ritkán dolgoztat meg. Érdemes vala ezért elmenni a világ végére? Most, hogy válogathatok: számomra minek van értelme: igen! Pihenni szeretne a karfám, belököm a lovat.

Agymenést kap bennem (lapozva) a felismerés, hogy: ahol falathoz lehet jutni, ott szó járása nincsen. Ahun viszont két lábbal csöpög az olaj, alig jut az egyik fogamra s leginkább a piroson majdnem áthajtva és a gyalogos lábával szemezve mondat. De a lényeg, hogy a szűcs: végre varrja a gondolatokat!

Masszív a próféta és eszméi futnak a magasba.

Királysága virágzik és örömnek örvend.
Itt mindig kék az ég!


Egy fenyegető kecske tűnik fel az altemplom tetején 
és lépéseivel rombolja annak keresztény szellemét.


A sötétség még távol. Persze, hogy nem tetszik neki a világos!


A fényben ugrál, hogy megtévessze a híveket. 
De az ő isteni csarnokára a fő hajó árnyéka vetül.


A megtévesztettek olvassák a félszent szavakat, 
az igaz keresztények a főhajó ajtaja elé járulnak.


Az ugráló, hamis próféta elfoglalja trónusán a helyét a tetőkről megérkezve 
és alig hallható döbbenet érkezik fülük számára. A kapu zárva. 
A kecske bezárta őket és 
rémület lesz úrrá rajtuk.


Ők innen, ebben az életben már ki nem jutnak.
Kecskeszarvat kell, szolgáljanak.


A hamis próféta észrevétlenül, 
az altemplom tetején lévő tetőn, 
hol eddig ugrált, távozik.


A fő hajóban tizenkilenc óra van 
s az isten tiszteletnek ad otthont imára kulcsolt kezeiknek Isten gyermeke.
Kicsiny papi sapka, az úr fiának fehér palástja, arany gyűrű 
és Úr vacsora a szószéken.


Áment énekel és keze az égre néz,
mikor befejezi könyörgését Krisztus felé,
őrá és a masszív próféta követőire fordítja keresztjét.
Ez a zár óra!


Egy férfi kér elnézést az atyától.
Az úr, Jézusuk tiszteletébe csatlakozna be még, ha tud,
Észak - Dél - Nyugat - Kelet!
Legalábbis ő így vet keresztet.


Az atya egy szabad pad felé mutat: Foglalj heyet közöttünk, fiam!
Isten házában vagy s ide a katolikusok is bebocsátást nyernek.
Őelőtte, Jézus Krisztus urunk előtt mi mind egyek vagyunk!


Krisztus igaz hívői hagyják el szabadon a templomot.
Tizenkilenc óra van és mennek az arany fénybe.


Fordított kereszt sompolyog a mélybe, 
Sötét nap fedő takarója lepi be a gyertyákat.
A megtévesztettek egy emberként néznek fel imádságukból, 
de szemük egytől egyig mind fekete!


A kecske gúny mosollyal a magasban alakot vált
és leveti álarcát.
Nőt rejti az álca. 
Jelenti urának, a sötétség fejedelmének,
újabb kvóta szállt alá a mélybe.


Gondnak viszont gond van
és az nem tetszik a bukott angyalnak.
Onnan fentről a magasból, a tetőről!
Még mindig vannak az Úr igaz gyermekének követői közül,
kik nem kérnek a hamis próféta szavaiból.

Szép ez a kolt. Szól is, ha kell. Ellenfél hiányában tokban a hely.


Mutatós a ripityelő menyecske, mosolyogva szélesül ajka és nevet.
Mennye kapujában nedves a barlang. Locsolja őt meg a kanna?
Húzom be és ki a botot. 
Nem mondja, hogy STOP.
Barlang bejárata bezárul, patakzik benne az öröm.
Visszhang járul hozzá társul.


Okos ez a telefon, mert nyomom.
Helyezem bele a kulcsot és nyílik a menüpont.
Zsebemben viszont el nem fér most, mert kinőtte a méretem.
Mégis jól jön éjjel - nappal, ha keres a sokszínű közeg.