Övegh Zoltán

Falun át élmény utazni egy másikba, pláne a délután óráiban. Bekéredzkedem egyetemista mellé, írószerrel meg mozgó aggyal matekjelek felett mormol és igyekvően igyekszik birkózni a számokkal s szövegekkel. Bő, szabad illetve kék mellényben araszol hozzá egy illat. Könyököl a karfára a lebomló hajjal, kérdő szemekkel.

Közgazdászok mellé kerültem? Azok között ülök? Vagy matematika tanárok jelöltjei ők ketten? De mások is könyveket meg lapokat bújnak és a számológépet bütykölik.

Elszédülök a laptól, eredményes volt a segítség nyújtása? Nem töri a levegőt szó vagy kérdés hangja. A fiút bő ingben sem gyötri az ész munkája, haladhat a munkában a rácsokon tovább. A közelgő mellény a képletek mellett mást is ítél s azt bizony nem arcra.

Nem ment még el a kellemes szimat. A pánt árnyéka mosolyog az ülésre, eddig támaszkodás volt csak. A fiókok az érméktől csörögnek, a papírtól meg úsznak. Nyílnak a szemek és lassan távozik a túlra.

A dekoltázs még tanulás közben is nézelődik. A kerekek nem bámészkodnak, mert el is kell indulni. A finom parfümhöz másik hallgató érkezik nehéz jelek megfejtéséhez tanakodni. Neki nem jár csók, mert a számára másé ízlik.

A kicsivel van és óvja lépteit. Szíve ügye a törődés. Enni meg inni ad a porontynak, miután szíve alatt hónapokig hordozza. Esténként az ágynál mehet a mesélés? Fogni kell még a kezét e korban.

Folyó zizeg és liheg, bércek partjait szegélyezve kastélyok s várak határán folyton esik az eső. Kardokat éleznek ivóban, íjak ajzása feszeng szoknyák kockájában. Csapadék hízeleg a járdának, hogy igyon az ötórai teából bőven. Az újkor lovagja dobja le batyuját karccal megmunkált padra, aztán koltját fogasra akasztja.

Pityókás urak közül áll fel néhány példány fegyveres övet viselő asszonyokkal, hideg a vezér kalapja. Talán rosszul ütötték a falat a megfent szablyák? Nem foglaltak el semmit a tengeren túlról senkik és a kastélyok is állnak, akkor mi lészen a baj? Nem jutnak megegyezésre a velük harcban álló katonák.

Fújásra szólnak a dudák és két lépésben megtoldott sereg vonul fel magában is megcsúszó cseppekben, utcák köves járdái menetelésben beszélnek. Győzni nem lehet, de a habok déli gyűrűje elé kell járulni s nők útban toborzásra a további söntésekbe. Mivel sürget az idő, a számukra bort nyitnak. Elgyalogolt tábornokok alakulatának állnak az élére. Ajkak ragadnak és derekak ölelnek e boruló hangulatban, várak hánykolódó kapuja tátog biztatóan a részükre.

Felhők szónokolnak villámokkal. Az ütközetek villognak a távozó záporban és az utcák fellélegeznek, süvíthet a szamovár gőze a reménnyel várakozó tűzhelyen. E föld a lovagjaival maradhat egyesült királyság, akkor leszerelhetnek a csapatok? A lányok a fegyvert magukon hagyják mind a hárman s nafta továbbításáért délcegen a bástyákra felvonulnak, mostanában eláll az eső? Ez igen, azonban bármelyik hajnalra virradhat a zuhogást nyíló függönnyel köszöntő reggel.

Vaják nők és férfiak gyülekező patakocogása sziklák gerincére, ők nem látták a fényt? Szedjék kalapjaikat, kesztyűiket meg zubbonyaikat. A tél szereti a szoknyákat, azonban húzódnia kell vissza a jég tengere mögé. A sápadt arcú zöld fogadja kopár mezőkön a hárpiák seregét. A szél csak a károgó varjúk népét érzi a fűben, számára ez vertyogás.

A lovak igyanak kastélyok vájújánál? Úgyis meg van sértődve a szellő, hogy nem érti ezt a karattyoló beszédet. A javasok felszállási engedélyért a huzathoz szólnak, ami felerősödve rájuk néz. A völgyekből hajózó áramlat fordít a szellőnek, a talpak a magasba szállhatnak sarkokhoz manófényt látni. Mi tartja melegen e varjakat? Hát az enyhe vasorrú pálinka s a sűrű kabát, miközben az ír csúcsokat van szerencséjük nézni.

A lábukkal kapálózással felhők között hajtva magukat ússzák vissza az utat. Idén varázsló nem látta a merengő észak határát. Leereszkedni a keményedő csomókra ormokon, a víz lentebb alszik tajtékok csendes háborgásán. Ugrás a lovakra s töltődjön az energia, habár éji kávézásban a zöldellés izzik az ablakban.

Boszorkánylány lovagol ki éjfél után az éjbe fiújával csak azért, hogy a sarki fényt minden pompájában szemlélhessék. Az odafelé vezető úton poroszkálnak velük szembe vissza agg urak meg hölgyeik paták sétálásában. A sziklák meg hegyes csúcsok ölelésében a kastélyokat melegíti a rotyogó kávé, a tea ilyenkorra melegít minden fiatal és még ébren lévő testet. Lassító patkók felett nyeregből szállnak le az érkező lélegzetek elmélyülni az ámulásban.

Hullámok nyaldossák mosásra a partokat, ide fel visszhangzik a lent sziget szélét mosó morajlás. Sál a nyakakban és egy másik öleli körbe illetve melegíti a csúcsokat az égben. A pacik kikötve rángatózó fákhoz. Hasadékból is élvezhető a levegő izzása a bátrak számára, csak odalent hűvösebb van. Le is fújja a kalapot háta mögé, a megérkezett éj megtartja azt zsinór pórázán.

Elég magasan vannak? Ez az egyik tető némileg szélvédett panorámája a kopár fű hánykolódásában. Fordítsuk meg gyeplővel a lovakat s nézzünk a kávé rotyogására? Mozdulattal intés az útra, nem kell ide ennyi kavics meg töredezett szikla. 

Még el kíván ájulni a hölgy s néhány még fent lévő fiatallal bekajtatnak benézni a nyugatra látható ír szigetek alvó foszlányának vonalát. Fiújával járnak pár szerpentint, érthető a nézelődés tapogása ír partok felé. Meglazul a nyereg, kézmozdulattal megerősíteni a hámló fotelt. Addig kísérteni a szirtek élét, amíg a bólyák világítják azt a jegesre hűlt tenger tajtékán. Van még bűvésztrükk? A férfiú kalapját fújná le a mélybe a szellő, húzzuk azt vissza estébe húzódó energianyíl erejével.