Övegh Zoltán

Itt semmi sem volt szép egykor, de az lehet egyszer. Hurutra felköhögő kövek és sikító járat bejáratához zuhanó farkas kapálózása áztatja a bélyegét vágott termekhez, a lényegi ismeretlen mélység tartja szóval az alagutakat. Állati szem nem látott e tündérvíz tükörjén túl élő mozgást, más nyom pedig nem nyomja a kezek kíváncsi tapogását a sötétben. Mi csörren meg a szikla hátában?

Dübörgő paták illetve csajok terepe és férfi mesterrel. Európai lányokhoz óvilági edző dukál. Karcolt rajz a táblára s a férfi köré, minden nőnek! A síp dumál a találkozó elején, bekeríteni az ellenfelet a félidők során!

A tar körszakáll nem karattyol magyarul, ám mukkan ezerrel angolul. Csikorogjanak azok a cipők a padlón, meg kell harapnia a csukának a kaput! A kéz labdájában jobban lehet szívatni az ellent, mint amikor a compó játszik a horgász idegeivel. Négy esztendő és szép kvartett kerek év ez, futás a hölgyeknek egyért és ez a valami a győzelem!

/Kim Rasmussen, dán szövetségi kapitány (2016-2020)/

A mosott kezeim nem koszosak, hanem takarosak. A dolgozóim nem dekoltázsosak, hanem dolgosak. Péter s a kollégái a rollerre ülnek, ribizliért lépnének és a villamosnál bekékülnek. Hölgyek szemeinek folyamában úszom a gőzölgő teám ölében ülve.

Vala időszak, amikor döngették a sztyeppéken egymást a hajszák gepárdokkal. A házak, esőponyvák osztoznak a dekoltázzsal a sátor bánatában. A mindig derűs asszonynál reggeliért ropog a szomorúságban a tűz, amikor kolomp kopog és ki robog hozzá? Gepárdbőrben s ilyen mintás, hátraszegett kalapban megy telket nyitni Ágnes idomár.

A fiatalúr sebességbajnokokkal a platóján kér bebocsájtást a birtokra, ugorjanak is ki a szabadba e másik ketrecbe kalitkájukból. Ági feltolja vissza a kalapját és örömárnyék rohan a dekoltázsra, halászlé a reggeli s az úr sült hallal cserébe meglepi. Jurtát vagy házat biztosítani neki, hiszen e szavannát újra ragadozó üvöltés belepheti.

Rotyog az a kávé? Messze az ebéd, e csodás vadak pedig ugrálnak e nagy s méretes meg szabad karámban. A kisasszony pakol ki mindent és készítik ketten a nap során e vadászok éji hajlékát, miközben előttük jól fogy a halászleves tányér. A hajlék a férfinak előáll, arrébb van még a vidámság zsebében az alkonyat.

https://ng.24.hu/termeszet/2022/09/20/gepardok-erkeztek-indiaba/?fbclid=IwAR1tZGx1GaxKecE1df1FWMjDlrm7RS37jIGOENLf8y5hqRhnvywrJsBRrRo

Előfordul olyan, hogy helyenként az ember nincs elgondolkodva és csak néz. Mi tárul a szeme elé a kék köpenyű kristálycukor zacskóján kívül? Egy kedvenc, amely pihen vagy éppen napozik. A fekete meg néhol fehéres bundájában.

De nem mozdul! Nemrégen láttam a zöld szemeiben és rossz előjel, hogy garázdálkodnak rajta a legyek. Nem látom az arcát, ez nekem nem tetszik s a végtagjai is égnek állnak. A gyaloglásban közelebb lépek cukraimmal, biccenti felém a fejét.

A villám belevág a ketyegőmbe, akkor mehetek haza. A szikla visszagördül a szívembe a lelkemről. A tudatom is befrissít szürkülésből fényre. Dús a bundája e kedvencnek s menjen csak egerészni, rám ne hozza mindössze a frászt. Visszanézek, nem zavartam annyira az alvását.

Ugyanúgy fekszik. Lehet, ez a cica szunya. Csak elém eddig nem került ilyen lustulás semmilyen másodperce. Érdekes, hogy erre mindig többet látni cicából. Bevásárlóközpont előtt azonban eleddig nem tapasztaltam.