MotoszkaDaniel blogja

A rajthoz áll és sapkája a fején, gyeplőn a keze. Nyílnak a kapuk s üget a paci, mi állna útjába e lendületnek? A menet fogja sityakját, hab teste hajtásában bízik a ló. Néma mosolyát figyeli a paripa, mikor kell bedőlnie a kanyarban.

Ez az illat semmihez nem fogható, a nyereg kíséri a sarkantyúzó gyengéd lábak minden rezzenését. Kávét hajt fel üdeségével, türk földön is vágtáz. Velünk maradsz mindig? A felzavart föld is hiányolja pályákról a lényét. A jóindulatú por most ágyaz s litániáz.

(Jeles Eszter 2000 - 2021)

Jeleket hagysz a történelemben, ziháló pólód zölden simogatja a fákat. A salakon igazi szeretettel hallani a paták csapását. A nap nem árthat a szemednek, a por se marja arcodat.

A búza nem várhat, vesztegelő vonatok. A tarló mutatja magát, az aratás elvonul. Zuhogjon a málha a vagonokba, zuhan a szén lapáton a kéményhez. A szél újra földeli a vetést.

Kürtje nincsen, de levél a ládáiban. Csengők köszönnek. Kerekek battyognak lovak patái helyett.

A járda lábainak szirtjein a pedál köröz. Csomag szorul kézbesítésre? A motor felbőghet. Udvarról cangák zaja lengi be a levegőt.

A küldemény szekrénybe érkezik? Van, hogy hivatalos. A számlát nem kedvelik. A kutya ilyenkor előfordul, hogy csahol.

Mielőtt az ég csodás mosolygása elköszönne tőlem, a szakállam hív. E kicsiny s sekély latyakban kerékpározzam át a sziget alacsonyabb felére. Hullámzik a tenger!

Kicsi komp esetleg? Akkor közelebbről látom a vizet. Tátja a száját a túlsó perem, onnan indulhat útjára a szél? Ideje az elkért kerékpárt a torony alatti garázsba tenni, mert borul s erősödik a lökés. Szétnézek még magam előtt.

A korlátról nézve vonul fel lentebb a víz, ez sok tíz méter. Mögöttem tükörsimán itatja a sziklákat az elterülő tó, a nejem a felbrümmögtetett autóból rám kiált, már megyek is!

(SKÓCIA KETTŐ)