Övegh Zoltán

Én meg azt hittem, hogy majd némi fölfelé való függőleges gyaloglás után megromantikáztatom magam a nővel ezen a tetőn vagy min. Bocsánat, magaslaton. A térkép szerint is megy minden lépés zaja a homokos mosoly pattogó gyúrásában, a szív sem fárad és hörpint a kedvből. Lenézek a lábra, nehogy megbotoljak ezen a maszlag szalagon.

A megkötött pórázon e csukán, amit cipőfűzőnek hívnak. Magamhoz ragadom a kötelékeket, a nőcske hol van? Betévedés az eltévedésbe és valakit rendelni kellene ide, aki lehoppázza valami kabinban a földre a testünket. Ez a régi telefon fillérrel működik e kilátóban, mi is a fireman - ek száma?

Asszonyka felcsapja a telefonkönyvet. Kicsit gyűrött, de szép lapok egy nagy könyvben s gurítani azokat a számokat. Körbe - körbe, nem érünk rá idefent. Az is idő, amíg ezek körbe görögnek és a várakozásra én hoztam söröket meg borokat?

(A túrázókat sikeresen lehozták a tűzoltók a vas megyei Ság hegy párkányáról.)

Amit a fém keménysége kovácsol össze, nem verheti szét a kő szeme. E gondolatok járnak a mi fejünkben is, midőn meg szeretnénk hódítani e szeglet fejét a szem elé táruló tájért és a hóval is számol a felszerelésünk. A kő bezár minket egy szirtre? Pedig mindenre ügyeltünk.

Az igyekezet megvan a mászás útján fönt a táj kezén, de nem vezet csapás hátrálásért a haladáshoz. Kiérünk a legelőre a szemünk számára, sokáig azonban nem élvezhetjük szabad nézésben ezt a rétet. Elterül, csak vissza miképpen jutunk ahhoz a bokorhoz? Szobalétra ide nem ér fel, valahogyan pedig le kell jutni innen.

Az asszonynál van egy rádiótelefon? Na, az nem egy rossz ötlet. Van itt vétel és lehet segítségért mondjuk a tűzoltóknak tárcsázni e kicsi fennsík szájáról? Aztat mondják nekem ide a fülembe, pár óra türelmet kérnek mindössze.

(Tűzoltók mentettek meg két túrázót Delldomolknél, miután egy negyven méter magas sziklaperemen ragadtak a Ság hegyen.)

A haj szőke, a kagyló viszont nem. Az kék és egymás mellett kettő készülék. Mind a kettőn beszél? Igen, s nem hosszúak a fürtök egyenesben.

Lehet délelőtt vagy délután, szabad a beszéd és napnyugta után is folyhat a karattyolás e fülkékben. Persze, ez utóbbi napszakban ritkán. Gondolná az emberfia, hogy azon tárcsázók bizony egy ifjú házaspár? Majdnem egy évszázadosak e fülkék s zord eső lábát is felfogja, ha éppen nincs tető a fejek felett.

Itt semmi sem volt szép egykor, de az lehet egyszer. Hurutra felköhögő kövek és sikító járat bejáratához zuhanó farkas kapálózása áztatja a bélyegét vágott termekhez, a lényegi ismeretlen mélység tartja szóval az alagutakat. Állati szem nem látott e tündérvíz tükörjén túl élő mozgást, más nyom pedig nem nyomja a kezek kíváncsi tapogását a sötétben. Mi csörren meg a szikla hátában?

Dübörgő paták illetve csajok terepe és férfi mesterrel. Európai lányokhoz óvilági edző dukál. Karcolt rajz a táblára s a férfi köré, minden nőnek! A síp dumál a találkozó elején, bekeríteni az ellenfelet a félidők során!

A tar körszakáll nem karattyol magyarul, ám mukkan ezerrel angolul. Csikorogjanak azok a cipők a padlón, meg kell harapnia a csukának a kaput! A kéz labdájában jobban lehet szívatni az ellent, mint amikor a compó játszik a horgász idegeivel. Négy esztendő és szép kvartett kerek év ez, futás a hölgyeknek egyért és ez a valami a győzelem!

/Kim Rasmussen, dán szövetségi kapitány (2016-2020)/